Az atlantai Kickin Valentina a 2013-as alakulása óta a fésületlen, mocskos hard rock egyik modern zászlóvivője. A banda egy másodpercig sem akarja feltalálni újra a szeletelt kenyeret, de amit csinálnak, azt kompromisszumok nélkül, tökösen tolják az arcunkba. Náluk a bőrjakó, a motoros kocsmaszagú, karcos sleaze rock nem felvett póz. Bár ízig-vérig amerikai, déli srácok, a legnagyobb sikereiket mégis a masszív európai, leginkább a skandináv rockszíntéren aratják, ami mindennél többet elárul zenéjük erejéről.
Mindig is nagyon szerettem, ha egy albumborító azonnal és maradéktalanul reflektál a lemezen lévő tartalomra. Ékes példája ennek a Kickin Valentina új, Anthems from the Underground albuma. Csak rápillantasz a frontra, elolvasod a címet és máris tökéletesen képbe kerülsz, ez bizony mindenféle vacakolás nélküli, nyers muzsika lesz. Természetesen az új lemez is ezen a vonalon mozog. Igazi, laza csuklóból elővezetett rock n’ roll ez a legnemesebb sleaze hagyományok szerint. De vastagon ott van bennük a modernebb vonal is, mint mondjuk a Buckcherry dögössége, vagy a skandináv vonalról a középkorszakos Backyard Babies lendülete. A hatalmas, kerek refrének és az aszfaltszagú riffek hibátlanul keverednek a zseni gitárszólókkal. Amolyan Angus-módra izzanak a húrok, mert igen, ott legmélyen a mindenható AC/DC boogie-ja is vastagon jelen van, csak hogy teljesen kerek legyen a zenei kép. Igazi, vérbeli péntek éjszakai zene ez. Az út menti, neonfényes csehóké, ahol a heti robot és az agyzsibbasztó műszak után végre megpihenhetnek a munka hősei.
Nem véletlen, hogy a megboldogult 80-as években ezt a stílust street rocknak is hívták. Itt nincs felesleges világmegfejtés, nincsenek izzadtságszagú filozófiai mélységek, csak színtiszta, maximum hangerőre tekert szórakoztatás és szórakozás. Az pedig száz százalék, hogy ezt a srácok is imádják csinálni, mert az egész lemezből süt az a fajta őszinteség, amit nem lehet eljátszani.
9
