Mikor tavasszal csináltam az interjút Hibriddel, akkor küldött nekem egy exkluzív-előzetest a lemezről, a Tetó című dalt. Amint meghallottam kivert a libabőr… A hangzása, a szövege, az alapja, mindene tökéletes volt. Közben folyamatosan hallottam dalokat, dalrészleteket, ki is kerültek trekkek, mégis alig vártam, hogy a kész lemezanyagot a kezemben tarthassam. Végre eljött ez a pillanat. Beváltotta vajon a hozzá fűzött, egyáltalán nem kicsi reményeimet?
A héten megkaptam a készre kevert anyagot, beraktam a lejátszóba, hátradőltem, és vártam a csodát. Először is: itt is szeretném leszögezni, hogy nagyon köszönöm Hibinek, hogy én írhatok elsőnek a korongról, és hogy megjelenés előtt meghallgathattam! 🙂
Amikor az Intro berobbant, már akkor tudtam, hogy nem lőttem mellé, amikor azt mondtam, ennek a lemeznek minden esélye megvan arra, hogy taroljon, és lenyűgözzön. 17 éve hallgatok rapet, sok előadót, sok formációt. Mégis azt kell mondanom: ilyen albumot nem hallottam még. Soha. 17 év alatt ilyen remekmű nem forgott a discmanemben, a walkmanemben, a lemezjátszómon, sehol. Rengeteg pörgettem, hátha találok fogást rajta. De nincs, nem lehet.
A hangzás hihetetlen. Annyira tökéletes, annyira precíz, annyira kifinomult, hogy valami eszméletlen. Bele sem merek gondolni, Hibrid mennyi időt tölthetett a masteringgel… De nem két percet, az fix.
Az alapok teljesen illeszkednek a Művész Úr hangszínére, a featek rettenetesen pazar érzékkel lettek az alapokhoz, számokhoz illesztve. Sőt, van olyan közreműködő, akinek munkásságát nem különösebben kedvelem, ám itt mégis be tudta bizonyítani, miért Ő lett oda kiválasztva. A változatosság a másik óriási erény. Mind zeneileg, mind szövegileg egy Himalája-Mariána-árok szintű hullámzás a lemez. Egyszer mélypont, egyszer a csúcs, így dobál fel-le. Ennyire még ez soha nem sikerült senkinek ezt megcsinálni.
A szövegek pedig leírhatatlanok. A legsúlyosabb önvallomások kendőzetlenül vannak itt tálalva, olyan magas színvonalon, hogy van, amitől még mindig nem tudtam magamhoz térni… Őszintén, minden tabu nélkül. Az eredetiség, a kamu-mentesség süt a sorokból. Az élet ihlette keserűség, a savanyú sors, de a perc, a pillanat öröme, minden itt van. Mikor ezt a lemezt hallgatom, mindig megértem, hogy Hibrid miért éppen a Real Trill-ben találta meg igazán magát, miért érzi úgy, hogy itt a helye.
Az összkép pedig maga a tökély. Nem tudom elégszer leírni, hogy ez a lemez a csoda számomra. Remélem Hibi nem fog megharagudni, hogy ezt tényleg beleírom a kritikába: Az Utolsó Töltény számomra az eddig készült legjobb rap lemez!
Csúcspont(ok): Az egész lemez, elejétől a végéig! ZSENIÁLIS!!!
Mélypont(ok): Fatal error! Értelmezhetetlen gondolat!
10/Végtelen! Az etalon korong számomra!