Egy kicsit nem figyel az ember, és már meg is jelent az új, sorban már az ötödik Hellyeah lemez. Vinnie Paul-ék úgy néz ki stabilan tartják a két évente egy lemez szokást, azaz már éppen menetrendszerű volt a Blood For Blood folytatása. Anno valahogy sikerült azt a lemezt is egy ponttal jobbra hallgassam, mint amit érdemelt volna, éppen ezért minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ez most ne forduljon elő. Annyira nem volt nehéz dolgom.
A produceri székbe ezúttal is Kevin Churko ült, akit egyébként nagyra tartok, mert rengeteg mestermű született általa (A teljesség igénye nélkül: Five Finger Death Punch, Ozzy Osbourne, Papa Roach, Hinder, Rob Zombie, Slash, Disturbeed…), de itt szerintem egy kicsit pihentetni kellene a közös munkát. Szó nincs arról, hogy a Unden!Able rossz lemez lenne, hanem inkább egy kicsit ugyanolyan, mint az előző. Pár kiugró daltól eltekintve nem érzem azt, hogy ez egy új lemez. Inkább olyan, mint egy B Sides & Rarities kollekció, de szigorúan pozitív értelemben. (Szerintem sok esetben ezek a válogatások tartalmazzák a bandák legjobb dalait.)
A hangzás ezúttal kicsit talán még gépiesebb, amit ezúttal főleg a dobokon lehet érezni, sajnos. Nem mondanám zavarónak, de pár helyen azért rontja az összképet. Kapunk ezúttal 10 új dalt, 1 feldolgozást, illetve egy Intro-t és egy átvezetőt, és mivel nem gondolom, hogy lenne túlságosan nagy különbség a dalok minősége között, feleslegesnek tartom a dalonkénti elemzést. A már említett kiugró dalok közé ellenben odasorolnám a címadót, illetve a gigantikus energiabomba Startariot-ot, ami szerintem tökéletes koncertnyitó is lehetne innentől. Ezen felül még az erősen Pantera és Rob Zombie ízeket felvillantó Grave volt még olyan, amire már elsőre is felkaptam a fejem, de mint utaltam rá, a többi nóta is jó. Ha nem lenne az az érzésem, hogy ezt már mind hallottuk, akkor biztosan jobban tetszene a lemez. A Phil Collins feldolgozás, az I Dont Care Anymore, Dimebag Darrell fiókban maradt gitársávjaival abszolút telitalálat, akár még egy klipet is megérdemelne! (Azóta lett is! Hehe) Aki szereti az eredeti dalt, szerintem ezt is hamar megkedveli, abszolút telitalálat.
Több helyen belefutottam abba a vélekedésbe, hogy ha nem ezek az arcok zenélnének ebben a bandában, akkor valószínűleg a kutya sem figyelne fel rájuk. Szerintem ez azért így elég barokkos túlzás. Nagyon jó banda a Hellyeah, amit azzal is alá tudok támasztani, hogy ez a lemez, amit Tőlük most egy kicsit kevésnek ítélek meg, másnak lehetne A Lemez is. Jól sikerült ugyanis az Unden!Able, de most még szívesebben veszem elő a Band Of Brothers-t és a Blood For Blood-ot. Ám magamat ismerve, lehet, hogy ez megváltozik… Remélem átruccannak Európába hamarosan újra, mert élőben ki…..tt gyilkosak, az biztos!
10/7! Most nem emelgetek ki dalokat, inkább abban reménykedem, hogy legközelebb mernek egy picit újítani már! 🙂