Szerintem kevesen várták ezt a napot annyira, mint jómagam. Ennek oka igen prózai, ám egyszerre bonyolultabb is! 🙂 Eddig minden magyarországi AleStorm koncertrõl sikeresen lekéstem/lemaradtam. Általában rajtam kívülálló okok miatt, de ez a lényegen nem változtat. 🙂
Most azonban biztos volt a jelenlétem. Bármenyire nem vagyok folk-metal rajongó, a skótok muzsikája megfogott annyira, hogy az elsõ lemzük borítóját a legjobb lemezükön található logoval vegyítve felvarrattam a vállamra. A HammerWorld Heidenfest-játékának nyerteseként az is biztos volt, hogy találkozom a skótokkal, és az aláírások is gazdagítani fogják a tökéletesre sikerült tetkómat! (Hála Vinnie arany kezének!:D)
Hatalmas reményekkel indultunk hát útnak két barátommal a Club202 felé. Robi, aki a sofõr szerepét látta el csütörtök este, finoman szólva, bizonytalanul vezet a Nagyfaluban. Ez, és az idõjárás viszontagságainak köszönhetõen beszámolóm sajnos nem fog kitérni a Skalmöld és a Trollfest koncertjére, ugyanis azokat sikeresen lekéstük… 🙁
Már az Arkona beállásának végére értünk a Clubba. Az elsõ ember, akivel összetalálkoztam odabenn, az Zaba volt, a Hollywood Rose dobosa. Meg is beszéltük sebtében, ha tudtuk volna, hogy találkozunk, akkor interjúzhattunk volna élõben is. Ám én nem vittem magammal sem diktafont, sem fényképezõgépet, hiszen azt hittem, nem lehet bevinni… De lehetett volna. Sebaj, kutyára úthenger, megoldottuk így is.
Az Arkona koncert. Legalább annyira vártam, mint amennyire féltem is tõle. Ismerem a klipjeiket, hallotam az utolsó két lemezt is, és bármennyire nem stílusom a zenéjük, azért szerethetõ. Viszont élõben nem igazán adható elõ. Gondoltam én. És tévedtem, de hatalmasat. Borzalmasan jók voltak! Sõt! A dalok jobban, teátrálisabban hatnak élõben, mint a lemezeken! Az igazság szerves része az is, hogy Mashát, az énekeshölgyet ugyan nem láttam a koncert után az emberek között, lehet, ha láttam volna, sem merem megkérni egy fotóra… Féltem, hogy átváltozna medvévé, és széttépne! 🙂
Az Arkona koncertje elõtt azonban még sikerült kicsit körülnézni, körbeszaglászni. Megkerestem Hartmann Kristófot is, aki bemutatott a skót kalózoknak. Nagyon jó fejek voltak, és attól az aprócska szépséghibától eltekintve, hogy nem tudok angolul, kurva jól sikerült a talákozás! 🙂 Kristóf fordított, és levezényelt mindent. Az AleStorm basszer Gareth Murdock ennyit mondott, mikor meglátta a karomon a tetkót:
-Oh, My God! Holy Crap! Oh, My God! Holy Crap!
Hát igen, én is így voltam, csak én tõlük, hiszen a tetkómat már láttam párszor… 🙂 Gyorsan aláiratás, majd másnap irány a tetkószalon, és bele is tetováltattam az aláírásokat. Rend a lelke mindennek!
De még a dedikálás elõtt vettem egy turnépólót (igen, volt a méretemben…), és egy Back Through Time cd-t is, amit szintén dedikáltattam. Dani Evans gitáros meg is jegyezte, hogy örül, hogy vannak Magyarországon ekkora AleStorm fanok, akik emgveszik a cd-t, pólót, és tetováltatnak is. Hát igen. Hatalmas rajongó vagyok, az kétszer biztos. (A második a 160 kiló „izom és tekintély”…)
Itt meg kell jegyeznem valamit, amit már ott eldöntöttem, hogy beleírok a cikkbe. Õ pedig Anita, a merchandise árus hölgy volt. Mikor megláttam, rögtön szimpatikus volt. Sick Of It All pulcsi… 🙂 De ez csak az egyik része, ami miatt megemlítem. A másik: vérbeli eladó. Minden fesztiválon, koncerten az ilyen árusok gyorsan le akarnak rázni, meg a lényeg nekik, hogy vegyél, vegyél, vegyél. Segítõkészség nulla. Õ kedves volt, segítõkész, rögtön jelezte mely pólókból van „normál” méret… 🙂 Megmutatta mindhármat, és segített választani. Na, így kell ezt kéremszépen! Fizetésemelést Neki!
Majd jött az este általam leginkább várt része: az AleStorm koncert! Rövid bemutatkozás: We're AleStorm from Scotland! This is the BACK THROUGH TIME!!! után jött is az új album címadója, ami élõben is hatalmasat ütött! Majd Shipwrecked, és csak úgy sorjáztak a slágerek. Az éneket kicsit halknak itéltem, és igazából a „turnébillentyûs” is kicsit feleslegesnek hatott számomra. A vokálok tényeg teltebbek így, de a hangzáson nem sokat javít. Nem is kell! Fájó pont volt számomra, hogy a Nancy, the tavern wrench címû kedvencem kimaradt a szórásból, de sebaj! Majd legközelebb! 🙂
Nagyon érezhetõ volt, hogy szeretik, amit csinálnak, és nagyon élvezik is a koncertet! Igazi, beleszarós, bulizós kalóz-feelingje volt a showjuknak! Ezt is vártam, tehát a már említett Nancy kivételével mindent megkaptam, amit szerettem volna! (na jó, azért Swashbuckled és Rum is lehetett volna!) Ellenben a The Sunk'n Norwegianért külön pluszpont! 🙂 Koncert után még sikerült pár mondatot váltanam velük szerencsére. Illetve ittunk együtt pár Sommersbyt… 🙂 Ekkor jegyeztem Peter Alcornnak, hogy ez a legjobb AleStorm lemez! (Az utolsó, Back Through Time!) Mire Õ: Naná, baszd meg! Hisz' ezen már én dobolok! 😀 Tényleg! 😀 Naná, biztos ez az oka! 😀
Rövid átszerelés, és jött a Turisas. Igazából nincs bajom velük, de azért nem is szeretem õket. Ám ez a koncert meggyõzõtt annyira, hogy itthon is hallgatom pár dalukat azóta! Voltak ugyan zavaró dolgok az elõadásukban, de ez nem vont le sokat az élvezeti értékbõl!
Az egyik ilyen az volt, hogy nem egy koncertet láttam, amit a zenészek élveznek, hanem egy patikamérlegen kimért, profin összerakott, rutinbõl elõadott showt. Ez persze nem baj, hiszen sokan pont ilyennek akarták látni szerintem.
A másik pedig a sok konferálás volt. Megértem, hogy így kevesebbet kell játszani, de akkor is! 🙂
A hangulat viszont pazar volt. Remekül szóltak, megtáncoltatták a közönséget. A Rasputyin alatt szinte az egész Club 202 táncolt! A Skalmöld/Trollfest zenészek ott kánkánoztak mellettünk! 😀
A buli után Pé barátom le is fényképezett a hegedûssel! 🙂 Köszönet érte Pé! 😀
A szünetben újabb Sommersby után néztem, hiszen már kellõképpen szomjas voltam. Ekkor történt egy kis félreértés, vagy nem is tudom minek nevezzem. A biztonságiak kikísértek két részeg srácot, akik nehezményezték, hogy egy fesztiválon fél órát kell sorba állniuk két 500 forintba kerülõ sörért, a 6000 forintos jegyár mellett… Húha! Mire számítottak? Ha nekiállnak balhézni hamarabb ihatnak? Barmok. A biztonságiak javára legyen mondva: higgadtan, fegyelmezetten kezelték a dolgot, még azt is megengedték az egyiknek, hogy kiabáljon még egy sort a bejáratnál, mielõtt kiviszik! 🙂 (Mondjuk a beléptetés is simán ment, aminek örültem, nem szeretem, ha agyontapiznak! :D)
Aztán jött a Finntroll. Hát, valahol féltem ettõl a koncerttõl. Nem szerettem õket sosem. Sõt. És láss csodát, mi történt? Kibaszott jók voltak! Sõt! Voltak dalok, amiket a második refrénnél már együtt üvöltöttem velük… 😀 Ebbõl cd-vásárlás lesz, úgy érzem! 🙂 A buli után kattintottam is egy közös képet a basszerossal! 😀
A koncerthez annyit még mindenképpen hozzáteszek, hogy remekül, de igazi, markáns koncerthenggal szóltak! Nagyon jó arányokkal hangosították õket! Vérprofi bulit toltak, és rajtuk is azt a feelinget éreztem, mint a skótokon. Semmi mesterkéltség, csak zene, zene, zene! És széles vigyor az arcukon, mikor a közönség együtt üvölti velük a dalokat! 🙂 Kibaszott jók voltak, ismételten le kell írnom, Nem gondoltam volna, hogy egyszer erre sor kerül! 🙂
A koncertek után indulás haza. Elfolyt hûtõvíz, fûtés nincs, csak esõ és hideg… 🙂 Úgyhigy gyorsan megállás egy kútnál, és hûtõfolyadékot venni aranyáron… Fasza befejezés, mi? 😀
Mivel az AleStormékkal készült képeket csak jövõ héten kapom meg a HammerWorldtõl, ezért azokat majd külön posztban fogom közölni veletek! Remélem nincs harag! 🙂