Ha mi el akarunk vállalni valamit, akkor igenis el fogjuk! – Tankcsapda interjú 2018 08 11


(Fotó: Korcsog Zoltán)
Ha van itthon zenekar, aki folyamatosan az innovációra törekszik, akkor azok közül az egyik biztosan a Tankcsapda. Majdnem hagyományosnak mondható, hogy augusztusban, az esztergomi koncert előtt interjúzok velük valamilyen formában. Ezúttal bekapcsoltuk a diktafont és beszélgettünk az aktualitásokról és persze a tervekről is. (Ha zavar a fekete háttér, a bal oldali menüsor alatt találsz egy Témaválasztót!)

– Lezajlott tavasszal a B-oldal turné. Így, hogy túl vagytok a turnén, megvoltak a bulik, utólag milyen élményekkel zártátok ezt? Megérte megcsinálni?
Sidi:
Aki esetleg nem tudja, a Bé-oldal turnét tavasszal csináltuk, kimondottan olyan dalokat játszottunk, amik nem klipdalok, nem szerepeltek rádióban, tévében. Éppen ezért kapta a B-oldal elnevezést a turné. Ráadásul ezt is itt mondtuk el először nálad tavaly. (nevet) Nekünk volt egyfajta elvárásunk, elképzelésünk ezzel a turnéval kapcsolatban és szerintem háromszorosan túlszárnyalta azt. És most nem arról beszélek, hogy teltházak voltak elővételben, hanem amilyen visszajelzéseket kaptunk! Gondoltuk, hogy lesz, aki szeretni fogja ezt az ötletet, de hát elment az ész minden koncerten, a szó legjobb értelmében.
– Melyik volt az az állomás, ahol úgy éreztétek, hogy tetőfokára hágott a hangulat, ha volt ilyen?
Lukács:
Néha mind a hárman másképp élünk meg egy-egy koncertet. Azt nem mondom, hogy gyökeresen másképp, olyan ritkán fordul elő, hogy valamelyikünk nagyon jól érzi magát ugyanazon a bulin, a másik meg szarul, de olyan van, hogy valamelyikünk nem érzi magát annyira jól adott esetben egy koncerten, egy színpadon, valamelyikünk meg igen, vagy fordítva. Éppen ezért, hogy melyik koncert volt a turné csúcspontja, azt maximum az én szempontomból tudom elmondani. Ez időnként nem feltétlenül fedi Sidi vagy Tomi aznapi hangulatát a koncertek megítélését illetően. Nekem pl. nem volt ilyen kiemelkedő, csúcskoncertje ennek a turnénak, egész egyszerűen csak kurvára élveztem azt, hogy minden egyes – összesen 14 – koncerten olyan műsort, olyan dalokat játszottunk, ami nem kézben lévő, nem megszokott, és ilyen szempontból nekem minden koncert csúcspont volt. (nevet)
– Én kettő állomást láttam, Tatabányát és Gödöllőt. Tatabánya annyira arcon rúgás volt, mert baromira egyben volt az egész, és az első pillanattól teli torokból üvöltött mindenki minden dalt. Erre számítottatok amúgy?

Sidi:
Én személy szerint arra gondoltam, hogy lesz egy kemény mag, aki majd üvölt minden dalt, de amúgy meg ilyen figyelő fejekre számítottam, akik figyelik a koncertet és esetleg minden harmadik dal szövegét motyogják, ehhez képest viszont tényleg, amit mondtál is, teli szájjal üvöltötte mindenki a dalokat. Én személy szerint erre azért nem számítottam.
– Azért is kérdeztem ezt, mert engem is meglepett ez, hogy ennyire hevesen élt mindenki minden dalt.

Lukács:
Engem azért nem lepett meg, mert tudtam, hogy kibaszott jók vagyunk, minden számunk zseniális! (nevetés) Sidi azzal kezdte az első mondatot, hogy volt egy elvárásunk. Nekem személy szerint semmiféle elvárásom nem volt a turnét illetően. De tényleg nem.
Sidi: Nekem volt, és ezt továbbra is fenntartom.
Lukács:
Én rettentően élveztem, hogy mindenféle elvárást felülírt ez az egész koncertsorozat. Őszintén szólva, az utóbbi években sokszor csináltunk olyat, amit általában nem szoktunk, vagy amit mások nem szoktak, amiben úgymond mi vagyunk az úttörők. Aztán persze mások később megvalósítják hasonló módon az ötleteinket. (nevet) Igazából ezt most azért mondtam el, mert ha önismétlő zenekar lennénk, vagy nem dolgoznánk szándékosan azon, hogy ne legyünk azok, akkor én bármikor belevágnék újra egy ilyen 14-15 állomásos Bé-oldal turnéba, mert kurvára élveztem. Annál is inkább, mert mikor raktuk össze ennek a turnénak a műsorát, rájöttünk, hogy még így is kimaradt egy -másik Bé-oldal- turnényi olyan nóta, amik ebbe a műsorba sem fértek bele időben. Egész egyszerűen egy este egy és háromnegyed óránál többet nincs értelme játszani, és így maradt legalább egy műsornyi olyan dal, ami ebbe az etapba sem fért bele. Tudnánk csinálni – ha úgy tetszik – egy Cé-oldal turnét is, nagyon szívesen csinálnánk is, de az most önismétlő lenne. Ezt igazából azért mondtam el, mert én egyszer amúgy kurvára megcsinálnám szívem szerint.
– Ez abszolút látszott rajtatok! Engem meg is lepett a huszonnégy dal volt, lazán ilyen tizenötre számítottam. Hiába volt egy és háromnegyed óra volt, még így is nagyon intenzív volt az élmény. A B-oldal turné végeztével indult a Lukács Félévszázad turné, ami egy teljesen más setlist, teljesen más tematika, ráadásul elég gyors egymásutánban. A kronologikus sorrend kinek az ötlete volt?

Lukács:
Fej találta ki. Amikor ez a Lukács Félévszázad szóba jött, én kérdeztem, hogy mi legyen az, amitől ez másabb – csúnya szóval élve – egy sima Best of Tankcsapda koncertnél? És akkor mondta Fej, hogy csináljuk meg azt – mások nem csináltak még ilyet korábban – , hogy a dalokat illetően menjünk időrendi sorrendben, de közben az a fajta koncert-ív is megmaradjon, ami amúgy mindig is jellemző a Tankcsapda koncertekre. Az elején beindulunk, utána jön egy kis lazulás, visszafogottság, a végén meg megint fel van pörgetve a dolog. A dalok egymás utánisága jellemzően úgy van egy Tankcsapda koncerten, hogy szeretünk a hangulatokkal, éles váltásokkal játszani. Lassú szám után gyors, vagy fordítva, akusztikus blokk, aztán abból hozni egy őrjöngést 10 percen keresztül. Magyarul az a fajta kettősség, ami nem csak a Tankcsapdára, hanem egy jó koncertre jellemző: megmozgatni a közönséget, hogy ne váljon unalmassá, mert beleunsz ha egysíkú az egész. Azt a koncepciót, hogy ne legyen se egysíkú, meg azt, hogy megjelenésüket tekintve a dalok egymásutániságot követnek és úgy, hogy legalább egy nóta minden lemezről legyen, pont azért, hogy minden korszak megidéződjön… Na, ezt így –összegereblyézni- nem volt egyszerű, de sikerült.
– Nem volt nehéz rögtön egy Budapest Park-os koncerttel indítani?

Fejes:
Dehogynem! De ez a koncepció része volt! Ez egy bátor zenekar, mindig csinálunk olyanokat, amit más zenekarok nem csinálnak. Egy 30 éves zenekar csak akkor tudja felkelteni az érdeklődést, vagy legalább szinten tartani, vagy megfejelni az eddigieket, hogyha olyan dolgokat csinál, ami merész, ami bátor, ami elgondolkodtató, ami kibassza a biztosítékot az embereknél. Erről szólt a Bé-oldal turné és erről szól a setlist kronológiai sorrendbe állítása is.
Lukács:
De erről szól a -Vagyok olyan szemét- dal is!
Fejes: Ha reflexszerűen dolgoznánk, és mindent ugyanúgy csinálnánk évről évre, akkor hiába csinálja az ember tökéletesen, hiába csiszolgatja, egész egyszerűen elvész az érdeklődés. Kurva sok érdekes zenekar van, kurva sok érdekes koncert van, miért a Tankcsapdára menjek el kétszázadjára, ötszázadjára? Nekünk már teljesen más metódussal kell gondolkozni, teljesen más metódussal kell élni, mint mondjuk egy 5-6-7 éves zenekarnak. Teljesen másképp kell gondolkozni.
Sidi:
Sokszor persze nagyon nincs kőbe vésve, hogy működni is fog az, amit kitalálunk, de hál Istennek 98,9 %-ban azért működni szokott az, hogy bevállalósak vagyunk.
– Budapesten kívül 3 állomáson láttam már ezt a fél évszázad turnét, és mindig más volt! Sose volt ugyanolyan, mindig működött, a közönség is mindig vevő volt rá. Az új számnál, a -Vagyok olyan szemét–nél figyeltétek a reakciókat, mikor kiraktátok? Volt egy barátom, aki azt mondta, hogy gyenge, de koncerten mégiscsak üvöltötte veletek.
Sidi:
Persze, főleg eleinte, amikor úgymond útnak eresztünk egy dalt. Hazudna az ember, ha azt mondaná, nem nézi, hogyan fogadják.
Fejes:
Hogy a faszomba ne figyelnénk?
Sidi:
De azt már megszoktuk, hogy nem szabad levonni abból sok következtetést, hogy hányan írják, hogy ez nagyon rossz vagy, hogy eddig ez a legjobb. Minden dalnak – ha visszagondolok, így volt a -Köpök rátok- az -Alföldi gyerek- és most, a -Vagyok olyan szemét- esetében is, szóval minden dalnak vegyes a fogadtatása. Ha mi egy új dallal jelentkezünk, akkor 3x olyan kritikusan nézik az emberek, hogy milyen lett az új Tankcsapda dal. El kell engedni, nem görcsölünk rá. Most szívjuk vissza a dalt, mert azt írták hogy szar, vagy adjuk ki még egyszer, mert azt írták, hogy tök jó? Igazából onnantól kezdve, hogy mi ezt a dalt életre keltettük, és útjára engedjük, onnantól kezdve éli az életét, figyeljük egy darabig, de hosszútávon igazából a koncerteken dől el, hogy mi lesz a sorsa. Emlékszem, hogy mikor az ’Alföldi gyerek’ kijött, hetekig a közönség se tudott vele mit kezdeni vele, meg a szakma se, azóta meg szinte alapkő lett a koncerteken!  Úgy hívom, hogy a nyakba ülős szám, mert amikor elkezdjük, akkor minden lány felül a barátja nyakába, és mindenki teli torokból üvölt. Amikor jött a -Köpök rátok- ugyanez volt a helyzet, azóta meg mindenki derékból headbangel rá. (nevet) Igazából az idő az, ami ezeket a dalokat mindig szépen bebetonozza a saját helyére. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a dallal is így lesz. Már most látszik.
Fejes:
A Tankcsapda zenekar már nem úgy csinál dolgokat, nem úgy hoz ki dalokat, hogy itt van egy nóta és akkor tessék! Ez azért nem így van, mert a zenekar ezen már régen túl van. Azt, hogy a V.O.SZ. – amikor ki fog jönni –  kurvára meg fogja osztani az embereket, tudtuk, de valamilyen szempontból megint itt volt az ideje előjönni egy olyan számmal, ami megosztó. Egy olyan időszakban van a zenekar, ami alkotási időszak és kihoztunk egy olyan számot, mint az -Alföldi gyerek-, ami szintén stratégiai nóta volt. Ott is tudtuk, hogy mi fog belőle kinőni, annak az volt a szerepe. Szándékosan olyan számot akartunk csinálni. Szándékosan nyálnótát, egy stratégiailag szándékosan olyan típusú, berendezkedésű számot.
Lukács:
Azért az szerintem nagyon messze van a nyáltól. Egy könnyebb darab, de nem nyálnóta.
Fejes:
Szerintem meg az! (nevet) A lényeg a lényeg, hogy ez kibaszott megosztó nóta. Hiszen milyen is lenne egy olyan Tankcsapda nóta, amilyen tőlünk még sose születtet meg? Az, hogy minden stílusban játszunk, akár soronként változva, eklektikusan, az egyértelműen megosztja az embereket. Lemezírási időszakban ennél jobbat sosem lehet csinálni, mert a zenekar, ha most megint kihozott volna egy -Alföldi gyerek-, egy Köpök rátok-, vagy akár egy -Mennyország Tourist- szintű nótát, akkor kurvára nem biztos, hogy ez a zenekar új lemezének jót tenne. De egy ilyen megosztó nóta, ami miatt megint ott vagyunk a köztudatban, miközben csinálunk egy Lukács 50 turnét, a leges-legjobb húzás. Nagyjából megint azt csinálják a rajongóink, azok az emberek, akik a mi életünkhöz – nagyon csúnya szóval élve, de – statisztálnak, beszélnek erről a dologról, megvitatják: kurva szar, régebben jobb volt, meg: ez volt a lelke, az volt a lelke – az, hogy hogyan fogalmazzák, nekünk kurvára mindegy. A lényeg, hogy megint platformon van a zenekar. És kurvára várják a zenekar új lemezét! Valaki szkeptikus vele szemben, valaki kibaszott pozitívan áll hozzá, de az a lényeg, hogy benne van a levegőben, hogy jön egy kibaszott Tankcsapda lemez, amire mindenki rá fog ugrani! És ez ilyen egyszerű, minden egyes nótánál. Amikor a -Zene betemet- nótával jöttünk nyitódalnak, akkor is direkt húztuk vissza az egész dolgot, hogy persze, jó nóta legyen, egy lendületes nóta, friss legyen, olyan legyen, amilyen még nem volt, viszont ne legyen egyértelmű sláger, mert nem az a jó lemeznyitóként. Most a következő lemezre viszont mindenképpen egy egyértelmű nagy slágert kell előhozni, nem egy -Zene betemet- szintű szerzeményt. Azoknak a nótáknak nincs stratégiai szerepe a Tankcsapda életében, egy duplán jubiláló zenekarnak az életében.  Most egy Lukács 50, jövőre egy T-30, tehát ezeket meg kell lépni, azért, hogy a zenekar olyan szinten tudjon maradni, mint amilyen szinten mozog. És persze van, aki ezt érti, valaki nem érti, valaki elfogadja, valaki nem fogadja. Ez egy ilyen játék. Ilyen se volt még, hogy idén Lukács 50, jövőre meg a 30.
Lukács: Igen, jövőre 20 évet fiatalodom! Ezek szerint 2029-ben már csak 10 leszek. Megyünk visszafelé. (nevet)
– Akkor ezek szerint készül az új lemez?
Fejes:
Készül a lemez. Megvan a cím. (nevetés)
– Amikor lemegy a Lukács 50, mivel készültök őszre?
Sidi:
Az egész év a Lukács 50-ről szól, csak ősszel megint egy kicsit meg lesz variálva a történet, amiről most még nem beszélnék, de ezt az évet deklaráltan Laci 50. fennállásának szenteltük. A tervek szerint az év utolsó napjáig Lukács 50 lesz. Az év első napjától pedig már Tankcsapda 30.
– Akkor ez még merészebb váltás, mint a Lukács 50 volt.

Lukács:
Szilveszterkor még Lukács 50 koncertet játszunk, és január 1-jén is játszunk, de akkor már Tankcsapda 30-at. 24 órán belül két teljesen eltérő karakterű dolog lesz.
Fejes: Más műsor, más dizájn.
Sidi: Ősszel egyébként egy tíz állomásos – jellemzően csarnok – turné lesz
Fejes: És közben kijön egy -Lukács – Tüzes Víz-, meg kihozzuk – itthon először – műsoros pendriveon a teljes audió életművünket, 30 év összes számát. 3 pendrive lesz, limitált kiadásban, 5000-5000 darabbal. 5000 az első 10 év, 5000 a második 10 év és 5000 a harmadik 10. Hasonló dizájn, de mégis színben megkülönböztetve. Természetesen a Mol kutakon lehet majd megvenni és igen nyomott, nagyon kedvező áron. Ezzel szeretnénk bevezetni azt a dolgot, hogy a CD piac elmúlása ellenére is hátha tudunk egy másfajta fizikális hordozót mégis a piacon tartani, amire egyébként szükség van. Mindenféleképpen azt akarjuk, hogy ne csak virtuálisan, de kézzel foghatóan is meglegyen a zenekar életműve, illetve a további alkotásai is.
Lukács:
Annyit kell tudni még erről a pendrive-összes-ről, – bár úgyis olvassátok majd a hirdetéseket – hogy ezen a 3 pendriveon rajta lesz a valaha kiadott, publikált, összes audió felvételünk. Tehát mindenféle olyan hanganyag, amit valaha kiadtunk. Nemcsak az albumok és a kislemezek B-oldalai, de a valaha megjelent koncert DVD-k – azok is amik CD-n nem jelentek meg – hanganyaga is rákerül! Sőt, lesz rajta olyan koncertfelvétel, pl. 2012. decemberi Aréna buli, amit eddig nem adtunk ki, így tehát lesz rajta olyan anyag is, ami most fog megjelenni hanganyag formájában először. A 3 pendrive nagyon sok a hallgatnivaló: minden, olyan audió tartalom ami valaha Tankcsapda név alatt megjelent. Ez mind rajta lesz. Nyilván jó minőségben, szép csomagolásban. Nagyon penge lesz. Nem csak én, mindhárman benne vagyunk a munkában, különböző arányban, mértékben ennek a 3 pendrive-nak az összeállításában. Én magam is csodálkoztam, amikor rájöttem, hogy mennyi minden van, amit az embereknek meg lehet mutatni, és kurva jó, hogy most meg is tudjuk mutatni.
Fejes:
Összesen 12000 forintért magadévá teheted a komplett Tankcsapda életművet. Háromszor 5000 darab lesz, nem fogjuk utána nyomni, ez tényleg ennyi lesz. Meg lesz hirdetve, hogy melyik benzinkutakon lehet kapni, ott lehet meg venni, amíg a készlet tart. Azt gondolom, hogy ez egy szép nyitánya a 30 éves jubileumi évnek

Fotó: Bakó Csaba
– Megkérdeztem a honlapom olvasóit, hogy mit kérdezzek tőletek. Egy olyan kérdés jött, amit megígértem, hogy felteszek, de ha nem akartok rá válaszolni, akkor nyilván nem kell.

Fejes:
Jó, kurva kicsi faszunk van. Ezt akartátok hallani? (nevetés) Amúgy évek óta mindent nálad jelentünk be, ezt lassan valahogy honorálhatnád már! (nevetés)
Sidi:
Igen, szeretjük egymást! Igen!! (nevetés)
– Volt egy csaj, aki kérdezte, hogy a Laci mikor fogja feleségül venni, hova mennek nászútra, de mondtam, hogy erről már lekésett.

Lukács:
Kicsit igen, ha csak nem Piros kérdezte ezt. (nevetés)
– Szóval, az volt a kérdés, hogy miért vállaltátok be a 19-i pesti bulit?

Fejes:
Miért ne? Mert 19-e után mindenki látni fogja, hogy miért. Mindenki politizál, mindenki fasz, mindenki ugat, de konkrétan: ez egy fasza koncert felkérés. Miért ne vállaltuk volna be? Kurva jó helyen, rengeteg embernek, fasza technikával, egy kibaszott jó bulit lehet csinálni legálisan Budapest belvárosában, miközben lezárnak egy komplett hidat. Egy Luk50  jubileumi koncerten, egy 30 éves turné nyitánya előtt vagyunk, és egy ilyenre felkérnek. Szarok bele egyébként a sok senkiházi fasszopó kutyába – és ezt nyugodtan leírhatod – akik próbálják a Tankcsapdát belerángatni a politikába, holott mindenki tudhatja, tudhatná, hogy 30 éves a zenekar, és sose politizált, és nem is fogunk senki kedvéért. Próbáltak már minket az MSZP-be is belerángatni, a Jobbikba is, sőt a Kurucinfó szerint anarchista, liberalista, kommunista jelképeket égettünk az embereknek az agyába a legutóbbi Sziget koncertünkön. Minden faszsággal megtalálnak, olyan emberek, akik reggeltől estig a politikában élnek, és különböző összeesküvés elméleteket gyártanak, de ettől a mi életünk nem fog változni. Mi a mi életünket írjuk, a mi értékrendünk szerint élünk, és hogyha felkérnek minket egy koncertre, mi elmondjuk, hogy milyen feltételekkel vállaljuk. Nemcsak anyagi szempontból, hanem erkölcsi, illetve minden más szempontból. Itt is kértük, hogy a politika teljes kizárásával legyen a rendezvény. Ráadásul egyetlen kérdésem lenne az összes ilyen agysérült paraszttól, aki próbálja mindenféleképp ránk erőltetni, hogy eladtuk magunkat az aktuális kormánynak, hogyha ezen a koncerten nem mi, hanem mondjuk DJ Bobo lenne, akkor ő is Fidesz párti lenne? Ha valaki csak és kizárólag ebben tud gondolkodni, annak gratulálok, és ezeket az embereket mi pont azzal szarjuk le, hogy igenis elmegyünk! Ha mi el akarunk menni valahova, vagy el akarunk vállalni valamit, akkor igenis el fogjuk vállalni, és senki semmilyen szinten nem fogja befolyásolni ezt. De az ellenkezője is igaz! Nagyon sok olyan felkérés érkezik, amire akár hihetetlen pénzeket is ajánlanak, de ha mi nem akarjuk elvállalni, nem megyünk el ezekre.
– Eleve, ha a pénz lenne a lényeg, a B-oldalt meg se csináljátok.

Fejes:
Persze, de ilyeneket nem akarok elmondani egy interjúban. De tudod mit? Ezt is leírhatod: ha minket a pénz érdekelne…. Nem akarok magyarázkodni, hogy mit miért csinálok, mert baszd meg az már régen rossz lenne. Gondoljon mindenki, amit akar, nyalják ki a picsámat, azt kész.
Lukács:
Az enyémet is.
Fejes:
Azt is leírhatod, hogy kurva sok pénzt kapunk, igen, hát hülye is lettem volna, nem sokat kérni! Ez ilyen egyszerű. Miért ne? Mi van ebben? Ha valakinek ez fáj, bassza meg. Ez ilyen egyszerű. Akit meg érdekel, az jöjjön el, aztán nézzen meg. Ez ilyen egyszerű, nem kell ezt túlmisztifikálni. Ennyi, tényleg.
Sidi:
Hozzáteszem egyébként, hogy a zenekar nem szokott ingyenes rendezvényeket elvállalni. Van az a mondás, hogy a kivétel erősíti a szabályt, aki egy ilyen jellegű rendezvényen meg akarja nézni a Tankcsapdát, akkor az most jöjjön el, mert egy jó darabig biztos, hogy nem lesz megint ilyenre lehetősége.
Fejes:
Sőt, olyannyira nem, hogy ez lesz sokáig az utolsó budapesti koncertünk. Lesz még egy buli elsején, egy újévi koncert – egy most még nem kommunikált helyszínen – de az biztos, hogy Budapesten a következő pár évben nem fogunk sokszor játszani. Úgyhogy mindenképpen azt gondolom, hogy ebben az ünnepi időszakban ez egy tök jó alkalom, hogy ekkora helyszínen, ennyi ember előtt minket meg lehet nézni.
– Egy lazább kérdés a végére. Mi volt az utolsó olyan lemez, amit hallottatok, amire úgy igazán felkaptátok a fejeteket, hogy ez kurva jó? Volt ilyen mostanában?
Fejes:
Külföldi vagy magyar?
– Teljesen mindegy.

Lukács:
Hú baszd meg. Én hallgattam egy csomó lemezt mostanában, de igazából egyiktől se pattantam talpra, hogy úristen! Én kurvára vártam legutóbb a Five Finger Death Punch lemezt, nem volt rossz, de őszintén szólva nem ragadott magával. A legutóbbi Judas Priest-et is hallgattam, kurva jó, tényleg kibaszott jól szól, jók a nóták, de valahogy igazából nem akartam újra és újra meghallgatni. Mindkét lemez jó, ezt hozzáteszem, de most olyan lemezt hirtelen mondani, amire azt mondom, hogy hú, na ez most aztán odabasz, ilyet most tényleg nem tudok mondani.
Sidi:
Nekem ami most egyre többször megy körbe a telefonomon, az az új Metallica. Nekem bejön, szeretem.
Lukács:
Mondjuk, az szerintem is jó! Azok a srácok játszanak Tankcsapdát, ugye? (nevetés)
Fejes:
Még a végén lesz belőlük valami! (nevetés)
– Gondoltam, hogy megkérdezem ezt is, de annyi helyen megkérdezték…

Fejes:
De mondjuk a Shinedown új lemeze nagyon jó. Azt rendszeresen hallgatjuk Sidivel, közös kedvencünk. És az új lemezük kifejezetten jó, nekem nagyon tetszik, nagyon vártam. De most nézem, hogy rád van varrva a Ghost logo, nagyon vártam az új lemezüket, de végül nem estem hasra tőle. Van 3 kurva nagy sláger, ami egyértelműen óriási ABBA-sláger. (nevet) Az ABBA dalok kurvára jók, nagyon meg vannak írva. Beszarnál rajta, ha valaki ezt most rockban játszaná. A Ghost-nál a felhajtás talán többet számít, mint a zene, de közben látom, hogy így jön felfelé az egész. Nagyon brutálisan működik.
Lukács:
Én is értem, hogy miért működik. Nem az én zeném, igazából nem ragad magával, de respektálom.
– Üzentek valamit az olvasóknak így a legvégére?

Lukács:
Hát csak azt, hogy figyeljék mindig a blogodat, mert mindig itt mondjuk el a legfontosabb friss dolgokat.
Fejes:
Igen, igen, ez így van! (nagy nevetés)

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás