Nincs is annál nagyobb élmény, amikor úgy kezdhetek élménybeszámolót írni egy esztergomi rendezvényről, hogy maximális elégedettséggel távoztam. Öt évvel ezelőtt, amikor először rendezték meg az Esztör-napokat, igazából a kíváncsiság helyett a társaság vitt fel a Várhegyre, ugyanis a hagyományőrző csapatok között rengeteg ismerős, barát és még családtag is van/volt. Már az első alkalommal úgy jöttem le, hogy ez nagyszerű! Aztán évről évre megtekintettük, de idén azt mondtam, ennyi, erről írnom kell pár sort a világnak!



Fotók: Ladislav Chudárek László

Idén remek promócióval indult a hétvége reklámozása, hiszen a közösségi oldalon megosztott vírusvideók szerintem sok olyan emberhez is eljutottak, akiknek egyébként nem került volna látóterébe ez a hétvége. Ahogy Szakálos Évi kifejtette az interjúban: több fajta tematika volt már a rendezvényen az évek alatt, idén pedig Szulejmán 1543-as ostromát választották. Idén először éreztem azt, hogy a Várhegy kihasználását sikerült a lehető legjobban megoldani. Az elrendezésnél igyekeztek arra odafigyelni, hogy tényleg megjelenjen a középkori vásári forgatag illúziója, ugyanakkor mellőzve legyen a túlzsúfoltság érzése.
A több helyszín bevonása szintén nagyon jó ötlet volt, ezt a következő években akár még jobban is ki lehetne aknázni. A Széchenyi térre levonuló csapatok, illetve a Dzsámi kísérőprogramjai abszolút száműzték az esetleges hiányérzetet. Mivel az időjárás is nagyon kegyes volt a látogatókhoz (a tetőtől talpig páncélba öltözött hagyományőrzők lehet nem így gondolták), senkinek sem lehetett oka panaszra.



Fotók: Ladislav Chudárek László

Ami az én szememben az Esztör-napok egyik erőssége volt, az bizony az, hogy a programok jelentős része a családokra épített. Ugyan Ellák, az én Nagyfiam még kicsi ahhoz, hogy ezeken a programokon részt vehessen, jövőre minden bizonnyal aktívan benne lesz a sokaságban, magyar vitéznek öltözve. A Vár udvari virtusok, vagy a különböző török kori ismeretterjesztő foglalkozásoknál rengeteg mosolygó lurkót láttam folyamatosan, elégedett arcú felnőttek kíséretében.
Az interaktív mesejáték és a Csillangó Meseműhely délutáni programjai pedig abszolút telitalálatok. Ellákot ugyan csak a Csillangó műsorára vittük fel végül a hőség miatt, ám annak ellenére, hogy Ő még csak 16 hónapos, érdeklődve figyelte a játékot. (Akárcsak én.) Tetszett, hogy maximális beleéléssel és játékossággal vezették elő a történeteket, a lehető legnagyobb mértékben bevonva a gyerkőcöket

Fotók: Mónus Gábor Fotográfus

A felnőtteknek szerintem a csaták voltak a legérdekesebbek. Itt egy picit meg is állok, mert volt egy dolog, ami felett nem tudok elsiklani. Amikor bemondják a hangosbemondóba: ez bizony hangos lesz, mert ágyú dörren, gránát robban, puskák ropognak és persze lőpor füstje száll. Mivel elég látványosak voltak az előkészületek, azt merem feltételezni, hogy aki nem hallotta a többszöri figyelmeztetést, annak is elég világosnak kellett volna lenni, hogy mi fog itt történni. Ennek ellenére nem volt. A kisebb gyereknél nem egyértelmű, hogy mi lesz a reakció, bár azért egy-egy hallásvédő szerintem simán elfért volna a buksijukon, de akik kölyökkutyával jöttek oda, azokat végképp nem tudom megérteni. Viszont ha ezen túllépünk, akkor bizony azt kell mondanom, hogy a rendezvény méretéhez képest roppant látványos és izgalmas csatákat láthattunk. Minden tiszteletem a hagyományőrzőké, koreográfusoké, akik a kánikula ellenére is végigcsinálták az egészet, és bizony egy cseppet sem érződött a végeredményen, hogy szinte agyvízfelforraló meleg van. A narráció a csata közben pedig nagyon sok pluszt adott azoknak, akik nincsenek teljesen otthon a város és az 1543. évi ostrom történetében. (Szégyen, vagy sem, bizony nekem is volt pár új információ.) Lebilincselő volt kvázi átélni az egészet. (Próbáltam hangolódni a rendezvényre, méghozzá Borz Tamás: Az Érsek vitéze című regényével, amiről hamarosan olvashattok egy kritikát és egy interjút a szerzővel! Röviden: sikerült megalapozza a hangulatot!)
Fotók: Mónus Gábor Fotográfus

Az idei Esztör-napok után maximálisan elégedetten ballagtam le a Várhegyről. Már két nap telt el a rendezvény vége óta, engem mégis fogva tart a hangulat azóta is. Nagyon remélem, hogy ez a rendezvény idővel kinövi magát annyira, hogy a város több pontját is be lehet vonni a forgatagba és országosan is sok érdeklődőt vonz majd. Ha jövőre sikerül megvalósítani a terveket és a koncepciót, illetve még kitalálnak valami jóféle víruskampányt, szerintem még az ideinél is nagyobb tömeg lehet a várfalaknál. Rám biztosan számíthatnak.

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás