Ha le akarnánk írni James Gunn humorát , akkor a „sajátos” és a „beteg” közötti skálán lőnénk be valahová a végeredményt.
A filmvilágban alapvetően B-kategóriás szuperhős-horror-vígjáték alkotások terén szerzett krediteket, először forgatókönyvíróként, később már a direktori és produceri feladatok sem kerülték el.
2013-ban már szerepelt korunk leghomogénebb és leggigantikusabb filmes univerzumában, a Marvel Cinematic Unverseben, ő volt ugyanis a Thor: The Dark World egyik segédrendezője.
Innen pedig egyenes út vezetett a Guardians of the Galaxy rendezői székébe, és ezzel egy időben az A-kategóriás rendezők klubjába.
A Galaxis őrzői pikírt humorral, látványos akcióval és az univerzum legmenőbb soundtrackjével mentették meg Galaxist, és itt álljunk is meg egy pillanatra.
James Gunn ugyanis nem csak a vizuális kultúrában, de a zenében is erős. Egy kevésbé ismert életrajzi adat vele kapcsolatban, hogy alapító tagja volt a The Icons nevű zenekarnak, amely 1989-től létezett egy rövid ideig. A banda feloszlása után több, Gunn kézjegyét viselő filmben ő maga komponált dalokat, például a Scooby Doo-ban, vagy a Movie 43 című komédiában.
Summa-summárum, Gunn egyik fontos jellemzője, hogy nagyon jó ízléssel , a képi világot remekül alátámasztó dalcsokrokat válogat össze filmjeihez.
A cancel culture azonban senkit nem kímél: 2018-ban egy korábbi félreérthető (vagy szarkasztikusan humoros?) tweet miatt szerződést bontott vele a Disney, és így kikerült a MCU-ból.
A ellenlábas DC Comics megfilmesítésért felelő Warner azonban épp munkaerőhiánnyal küzdött rendezők terén , így lecsaptak Gunnra, egy testhezálló feladat volt az egyszerre véres és humoros Suicide Squad feltámasztása, amely remek alapanyag, de a David Ayer-féle 2016-os első próbálkozás kissé vérszegényre sikerült.
A James Gunn-féle Öngyilkos Osztag 2021-ben került a mozikba – a kritika imádta, a pénztáraknál azonban elhasalt. Ez viszont nem a rendező hibája, olyannyira, hogy az elcseszett humorú és lelkivilágú hősök közül többen is felkerültek a jövő To-Do listjére filmes vagy sorozatgyártók körében.
Ennek az első lenyomata a Peacemaker sorozat, az osztag John Cena által alakított izomagyának spin offja.
Ha csúnyát akarnék írni, azt mondanám, hogy Peacemaker egy elbaszott Amerika Kapitány, de ki akarna ilyen sarkosan fogalmazni egy kulturált hangvételű sajtóorgánumban…
…viszont az egész karakter szinte együtt él a nyolcvanas évek életérzésével és ez olyan szinten hatja át a film minden képkockáját, hogy még olyan ikonikus dalok is felbukkannak egyes jelenetekben sajátos értelmezésben, amelyek amúgy nem kerültek fel a soundtrackre. Szavak helyett egy kis spoiler:
Az egyszerű, izmos, érzelmileg sérült, szexista Peacemaker kalandjaihoz remekül passzol a 80-as évek hajmetálja: a Pretty Boy Floyd, a Faster Pussycat, és a Hanoi Rocks mellett bőven elfér az időszakból isnpirálódó Wig Wam, vagy Steel Panther is.
A HBO Maxon elérhető Peacemaker képi világa, a filmbeli dialógusok, de még a „sorok közt” megbújó társadalomkritika is mind remekül hozzák a ’80-as évek feelingjét, így a filmet és a hozzá tartozó soundtracket csak azoknak ajánlom, akik szeretik ezt a korszakot akciófilmestől, neonfényestől, bundesliga séróstól, glamrockostól – nekik viszont nagyon, és tiszta szívből.