Legalább annyira vártam ezt a lemezt, mint amennyire féltem is tõle. Amikor barátok, haverok új cd-jét kapom, arról mindig nehéz írni. Ha jó a lemez, akkor azért, ha rossz, akkor meg azért. Az Empathy zenekart régóta ismerem, az énekesük, Vinnie tetovál engem is. A régi demot nagyon szeretem, és miután egy ideig próbálkoztak más énekesekkel is, kicsit elment a kedvem a bandától. De aztán szerencsére Vinnie visszatért, és egy erõteljes lemezt raktak le az asztalra, ami eléggé belopta magát a szívembe! Hogy miért? Katt, és kiderül! 🙂
Az egyik, hogy mindig is szerettem a grunge zenét, de inkább Pearl Jam párti voltam, mint Nirvanás. Ami jelen esetben jó, hiszen sok helyen lehet párhuamot vonni a két banda között, viszont semmi esetre sem merülhet fel a plágium vádja. Az Empathy ugyanis nem egy „vegytiszta” grunge banda. Kihallani, hogy más zenék is hatnak rájuk rendesen.
A megszólalás kellõen karcos, viszont néhol kicsit gondban vagyok a keverési arányokkal. Van, ahol a dobot alig hallani, ellenben az ének túl hangos. Van, ahol meg teljesen más probléma adódik. Ezek nem minden esetben zavaróak, de néha egy egészségesebb sounddal sokkal jobban ütne az adott nóta. A billentyûs aláfestéseket is kicsit feleslegesnek érzem. Sem a témák, sem a sound nem illik oda. Bár ez csak az én véleményem.
A dalok jók, a szövegek is rendben vannak, de ez már a korai számoknál is így volt. Vinnie hangja/éneke rengeteget fejlõdött az évek során. Régen is nagyon tetszett, amit és ahogy csinál, de mára még jobb énekes lett.
Kicsit összegezve az egészet: ez egy jó lemez, ami a fentebb említett hibák ellenére is szerethetõ, sõt, nagyon megszerethetõ. Én csak ajánlani tudom mindenkinek, már a rajongóbarát ára miatt is! Várom a folytatást!
Csúcspont(ok): Táncolj!, Divat, Magyarország, meg az összes többi is! 😉
Mélypont(ok): Azokat szerintem nem rögzítették… 🙂
10/9