Kicsit hihetetlen, hogy a csajtrió első lemeze, a Fejjel lefelé! már egy éves is elmúlt. Nem töltötték henyéléssel ezt az esztendőt, hiszen a rengeteg koncert mellett arra is volt idejük, hogy megírják és felrántsák a folytatást, Jobb, ha hozzászoksz! címmel. Mivel a debütáló korong elég meggyőző volt, ezért nem volt kérdés, hogy a folytatást is kiemelt figyelem fogja övezni.
A rövid és roppant hangulatos Hajnal címre keresztelt intró után berobbanó Amikor a kettő-négy című dal klipjét megláttam éreztem, hogy nem lesz itt baj a folytatással sem. Ez a dal egy kellemes rocksláger, némi karcosabb, metálos ízzel, remek indítás. A címadó dal volt az, amire komolyan felkaptam a fejem, ugyanis egy annyira arcpirítóan nagy slágerről beszélünk, ami rendesen meglepett. A kolompos dobtéma akaratlanul is a bőröket püfölő Klo kedvencét, Tommy Lee-t juttatta eszembe (a kettes Methods Of Mayhem Drunk Uncle Pete-je operált hasonló témával például). Itt vehető észre először igazán, hogy nem csak zeneileg, hanem szövegileg is hatalmasat léptek előre a csajok. Ha egy picit is számít a véleményem, akkor a következő klip erre forog csajok! A másodikként, szöveges videó formájában kihozott dal, a Kicsit rázós egy igazi, veretes Dorothy téma, amiben Varga Zoli csordavokálja is hallható a háttérben, egészen biztosan nagy koncert kedvenc lesz. Ha csinálnának ennek egy angol verziót, akár azt is elhinném, hogy egy kiadatlan Crucified Barbara dalt hallok, és ezt a lehető legpozitívabb értelemben mondom!
A Holnaptól az első olyan tétel, ami nem elsőre üt be, hanem hallgattatja magát, és lassan, orvul lopja be magát a fülbe. A Hozzád hasonló szintén nagy meglepetés volt, ugyanis nem számítottam vendégre a lemezen. Ez a dal egy remek bizonyíték arra, hogy lehet nem klisés szövegű, nem csöpögős, visszafogottan erotikus/romantikus duettet alkotni. Ami anno nekem a RoadMátéval elkövetett Szeress, utállak tételből hiányzott, az ebben maximálisan megvan. Telitalálat!
Még mielőtt feleslegesen szaporítanám tovább a karakterszámot, inkább csak levonnám a konklúziót! A Dorothy úgy lépett egyről rögtön a háromra, hogy egy másodpercig sem hazudtolták meg magukat, hanem csináltak egy dögös, kompromisszumentes, őszinte folytatást a bemutatkozó albumnak. Kihagyták a kötelező lírát, nincs túltolva a szerelmes szöveg sem, nincs csöpögés és p*****ás sem. Valahogy így képzeltem anno a folytatást. Hallani, hogy a koncertezés kellően összerázta őket, sokkal magabiztosabbnak hat a produkció élőben is már. Szerintem elkönyvelhetjük: Jobb, ha hozzászokunk, hogy van egy csajbandánk, ami lezenél a színpadról jópár pasit is, ha kell. Én személy szerint örülök ennek. Találkozunk a színpad előtt!
Mélypont(ok): Otthon bárhol