Alaposan besűrűsödött az év vége, rengeteg jó EP került ki karácsony környékén. Az előző Dirty Dawn anyag a Marilyn pofás lemez volt, de túl sokat nem pörgettem, valamiért nem kapott el annyira. Szerintem az az energia hiányzott belőle, amit koncerteken produkálnak a pécsi huligánok. Mivel némileg átalakult a banda, illetve a sok koncert, és az idő azért edzi a zenészeket, kíváncsi voltam, mit mutat a Szerda (szeggény csaj, hehe) négy dala.
A nyitó Just a Jerk akkora stoner-himnusz lesz, mint az állat, már most full egyértelmű. Jóféle Down-os húzással, remekül eltalált, sláger refrénnel. Nyúl akkorákat hörög benne, hogy sokszor el is gondolkodtam ez a mosolygós, kedves hangú csávó hogy présel ki magából ilyen hangot? 🙂
A második, Sopiane Hardcore címre keresztelt nóta viszont 110% hogy kultikus darab, már most, és kötelező eleme lesz minden bulinak. Itt két haveri/testvérzenekar (Don Gatto, Sonic Rise) is közreműködik, és a végeredményből ki is ütközik mindhárom banda sava-borsa. A Three Minutes punkos húzása ismét erős bólogatásra késztet, akárcsak a záró Two-Dollar Bitches. Mire észbe kaptam, le is szalad a 12 perc. Nem semmi tempó!
A magát csak punk-corenak aposztrofáló csapat rendesen arcul csapott, de olyannyira, hogy lehet ki is hullott pár fogam, mikor kirepültem a kocsmaajtón. Ez ugyanis tényleg ízig-vérig Dirty Dawn. A szikár, száraz hangzás itt előnyére válik a cuccnak, tökéletesen kihozza a déli attitűdöt, ám a zene mégsem fordul stoner/sludge.ba, sokkal inkább köszön vissza Elvis Presley és a Superjoint Ritual egy közös jammelésre, némi metállal és hardcore-ral nyakon öntve. Ugyan a lemezen még Nyúl hangját halljuk, élőben már Ankhelyi Krisztián dalolását hallhatjuk, és meg kellett állapítanom: cseppet sem vesztett a produkció a nívójából! Másképp frankó! 🙂
Száz szónak is egy a vége: a jópofa borítóval ellátott Wednesday EP mocskosul beütött, és elgázolt, mint egy postakocsi a vadnyugati söntés előtt! Gratula a srácoknak, mert ez tényleg hatalmas előrelépés a Marylinhez képest!
10/10!