MTV Unplugged (2002)
Sosem rajongtam az unplugged mûfajért. Nem tudom miért, de néhány jól sikerült próbálkozástól eltekintve nem igazán tudott meggyõzni semelyik, hogy ez annyira jó lenne, hogy én ilyet hallgassak. Ám jelen esetben egy szabályt erõsítõ kivételrõl lesz szó.
Az Orvosok, szememben, a németföld elsõszámú punk-rock csapata. Valami megmagyarázhatatlan okból mindig is jobban szerettem Õket, mint a Nadrágokat (Die Toten Hosen). Aki ismeri a csapatot, és munkáságát, az lehet, ugyanakkora érdeklõdéssel helyezi lejátszójába írásom tárgyát. Ugyanis ez nem az a zenei, és pláne nem az a szövegvilág, melyet el tudtam volna képzelni dugatlan formában…
Ezzel szemben már a nyitány (Schrei Nach Liebe) meggyõzött arról, hogy itt valami érdekes, különleges, és a figyelmemet 100%-ban megérdemlõ produkcióról van szó. Még a korábban kevésbé kedvelt dalok is olyan természetesen hatnak ebben a közegben, hogy rögtön „ráharaptam” a hangulatra, és teljesen a hatása alá kerültem. A német nyelven íródott dalok, a nyelv számomra erõszakos csengése ellenére is lágyan simogató elegyet alkotnak ebben a bársonyosnak is nevezhetõ zenei közegben.
A szokásos gitár-basszus-dob felállás mellett egyéb hangszerek, trombita, szaxofon, furulya, egyebek is felbukkannak, még jobban színesítve az összképet. A hangzás természetesen pazar. Nem is lehetne másmilyen. Ilyen kaliberû banda esetében ez a minimum, amit elvárhatunk. Ám szinte steril volta sem tudja elvenni tõle azt, hogy vitathatatlanul élõ. Nem ültem ugyan, sajnos, a közönség soraiban, de így itthon hallgatva nem sok stúdió-trükköt véltem felfedezni.
Hibátlan lemez. Egyszerûen képtelen vagyok másképpen vélekedni róla. Pont.
Csúcspont(ok): Schrei Nach Liebe, Langweilig, Ich Ess Blumen, Bitte Bitte, Medley
Mélypont(ok): Nincs. Vagy csak annyira belelkesültem, hogy nem sikerült felfedeznem… 🙂
10/10 Simán. 🙂