YouTube de csodás vagy Te énnekem!
Igen, igazatok van, most lebuktattam magamat: imádom a nem hétköznapi hangszerelést, talán ez az előző írásomból is érezhető volt.
Dhafer Youssef-et egy barátomtól kaptam e-mailben, tárgyként a „ha már elég lenne a chiliből” volt megjelölve.
Iszonytatóan képzett zenészekről beszélünk. Tudjátok, hallottam olyan hangszereseket, akikről lerítt, hogy annyit gyakoroltak életük során, hogy az egész gyakorlás átváltozott bennük. A monoton és unalmas mozdulatsorokból meditáció lett, ezáltal önismeretre, és kitisztulásra tettek szert. (A meditáció szó mára nagyon elcsépelt és összehazudott. Én a szanszkrit jelentését tartom a leghelyesebbnek, ami mellőzi az összes rátapasztott nyugati romantikát ez pedig annyit tesz, hogy kiüresedés.) Erről a koncertről nekem ez egyértelművé válik.
Kedves olvasóink! Fogadjátok be őszintén azt a zenét, ami felfelé mutat! Az égre tekintő ember muzsikája ez, olyanoké, akik bár sokszor esnek el, és horzsolják fel térdüket, minduntalan az utat keresik. Az utat felfelé.