„BOSTON OSTROM ALATT! Csatlakozz a dél-bostoni közösség büszke tagjaihoz, valamint az aggódó szülőkhöz!”
Utolsó regényével jelentkezik a kultikus Viharsziget és a Titokzatos folyó írója
Mi újdonságot lehet elmondani egy olyan kaliberű szerzőről, mint Dennis Lehane? Hogy a modern noir egyik megteremtője és úttörője? Hogy bűnben tapicskoló művei megmutatják miként lehet a krimi egyben szépirodalom is? Vélhetően, ha Lehane kizárólag a Titokzatos folyót és a Viharszigetet írja meg, neve már aranybetűkkel kerülne be a bűnügyi irodalom nagykönyvébe, és hollywoodi elfoglaltságai miatt egy darabig úgy tűnt, többé már nem tér vissza a prózairodalom terepére.
Szerencsénkre talált némi lyukat tetemes elfoglaltságai közt, aminek mi rajongók örülhetünk a leginkább, így elkészülhetett vélhetően Lehane regényírói pályafutásának hattyúdala, ami a tengerentúli kritikusok szerint inkább ékkő, vagy korona, és legalább olyan szépen csillog, mint a fentebb említett kultikus stand alone művei.
Az Apró irgalmak című, Lehane pályafutását megkoronázó művet 2023-ban az Amazon az év legjobb krimi/thriller regényének választotta, miközben az amerikai krimi új üdvöskéje, S. A. Cosby, az Éles tárgyak és a Holtodiglan írója, Gillian Flynn, valamint maga a horror koronázatlan királya, Stephen King is az év legjobb regényének nevezte.
A The New York Times azt írta róla: „kíméletlenül ábrázolja az ostobák fanatizmusát”, míg a Kirkus Review szerint „az emberi lélek mocskának éjsötét krónikája”, míg a National Public Radio kiemelte, milyen sokrétűen mutatja be a rasszizmus ma is túlságosan aktuális kérdéskörét. Ahogy az egy Lehane regény esetén lenni szokott, a megfilmesítés jogai persze rögtön elkeltek, a jelenlegi tervek szerint az Apple Tv+ készít majd sorozatot a műből.
Ha ez Lehane utolsó műve – tekintve, hogy lassan betölti a hatvanat, és évekre előre be van táblázva Hollywoodban – akkor bizton állíthatjuk, hogy ez a méltó lezárás, amit mindenkinek érdemes olvasnia.
Fülszöveg
A Viharsziget és a Titokzatos folyó világszerte ünnepelt szerzője egy új mesterművel tér vissza családi szeretetről, alattomos hatalomról, forrongó gyűlöletről és mindent elemésztő bosszúról Boston történetének egyik legviharosabb epizódjával a háttérben.
1974, a nagy nyári hőhullám idején. Egy este Mary Pat tinédzser lánya, Jules nem jön haza. Ugyanazon az estén holtan találnak egy fiatal fekete fiút, akit rejtélyes körülmények közt gázolt el a metró.
A két esemény egymástól függetlennek tűnik, Mary Pat azonban a gyermeke utáni kétségbeesett keresés közben olyan dolgokra bukkan, amelyeket jobb lett volna nem feltárni – kérdezősködése zavarja Marty Butlert, az ír maffia főnökét és a neki dolgozó embereket, akik nem nézik jó szemmel az üzletükre fenyegetést jelentő kutakodást. A háttérben pedig ott lüktet és forrong a város állami iskoláinak erőszakkitörésekhez vezető deszegregációs törekvése.
Az Apró irgalmak szenzációs thriller, a bűnözés és hatalom brutális tablója, valamint az amerikai rasszizmus sötét szívének bátor portréja. Olyan delejező és kíméletlen könyv, amilyet csak Dennis Lehane tud írni.
A szerzőről
Dennis Lehane, a modern noir koronázatlan királya, 1966. augusztus 4-én született Boston Dorchester negyedében. Itt nevelkedett, a regényeinek többsége is ezen a környéken játszódik. Két diplomát szerzett Floridában: az elsőt az Eckerd College-ban, a másodikat pedig a Florida International Universityn. Mielőtt főállású író lett, értelmi fogyatékos és érzelmileg sérült gyerekekkel foglalkozott, de volt pincér, parkolóőr, sofőr, rakodómunkás és könyvesbolti eladó is.
Az első regényét még az egyetemi évei alatt írta saját szórakoztatására: az Egy pohárral a háború előtt 1994-ben jelent meg, főszerepben Angie Gennaro és Patrick Kenzie magándetektívekkel. A kötet nagy kritikai elismerésben részesült, és később hatrészes sorozattá nőtte ki magát, ráadásul a negyedik, Hideg nyomon című kötetből Ben Affleck filmet forgatott.
Lehane eddigi legsikeresebb regényei mégis az önálló művei. A Titokzatos folyó 2001-ben látott napvilágot, és szinte azonnal kultikus magasságokba emelkedett. Később Clint Eastwood készített belőle Oscar-díjas filmet. Lehane ezt követően 2003-ban megírta a Viharszigetet, amit számos irodalmi díjra jelöltek, és meghatározta a következő évek trendjeit – nem csak az irodalomban. A történetből 2010-ben Martin Scorsese forgatott felejthetetlen filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével.
Lehane a 2010-es évek második felétől kevésbé aktív regények terén, az idejét Hollywoodnak szenteli. Olyan sorozatok írásában és produceri munkálataiban vett részt, mint például a Fekete madár, A kívülálló, a Mr. Mercedes, A vérvonal árnyai vagy a Boardwalk Empire – Gengszterkorzó. 2023-ban, hosszú kihagyás után új regénnyel is jelentkezett: az Apró irgalmakkal visszatért Bostonba, és a város 1970-es években kirobbant szegregációs válságának színfalai előtt játszódó, lebilincselő hatású thrillert mesél el. A kötet óriási sikert aratott a rajongók körében.
Mások a kötetről
„Gondolatébresztő, dühítő és abszolút letehetetlen.” – Stephen King
„Az Apró irgalmak Boston 1974-es, iskolai szegregációs válságának színfalai előtt játszódó, lebilincselő hatású thriller, főszerepben egy mindenre elszánt nővel, akit nem lehet semmibe venni. Gondolatébresztő, pulzáló, releváns és kompromisszummentes sztori az egyik legjobb kortárs író tollából.” – Gilliam Flynn
„Dennis Lehane egy szupernóva, új regénye pedig a naprendszer összes bolygóját rohadtul kilövi a pályájáról. Eddig is sikert sikerre halmozott, de sosem volt ennél igazabb, szívszakítóbb, fontosabb írása. Amerika faji rémálmának közepette az Apró irgalmak csakis azokat a kérdéseket teszi fel, amelyek a legjobban számítanak: „Mi fog változni? Mikor fog változni? Hol fog változni? Hogyan fog változni?” Ezt a könyvet képtelenség letenni, sötét fényei pedig sokáig veled maradnak majd.” – Junot Díaz
„Dennis Lehane úgy hámozza le karakterei rétegeit, ahogyan egy szobrász találja meg egy angyal arcát egy kőtömbben. Az Apró irgalmak egy mesteri történetmesélő csúcsteljesítménye, klasszikus Lehane. Gyönyörű, brutális, lírai és elviselhetetlenül őszinte. Kihagyhatatlan.” – S. A. Cosby
„Dennis Lehane rezzenéstelen arccal tár elénk egy sötét történetet, melyet az olvasó sosem fog elfelejteni.” – James Lee Burke
„Gyönyörű. Dennis Lehane teljesen letaglózott a számomra teljesen ismeretlen világ szívembe plántálásával. Az Apró irgalmak frenetikus és szívszorító, dühítő és felejthetetlen.” – Jacqueline Woodson
„Ez a feszes, megkapó thriller egyben önvizsgálat – az íróé és az olvasóé is.” – Kirkus Reviews
„Letaglózó és felejthetetlen… lenyűgöző regény rasszizmusról, erőszakról és szülői bosszúról.” – Library Journal
Részlet a kötetből
„Mary Pat becsukja az ajtót, és arra fordul meg, hogy a lánya a konyhaasztalon ülve pöfékel, persze az ő cigarettáját.
– Kurvára nincs áram – mondja Jules.
– Talán „jó reggelt!” – válaszolja Mary Pat. – A „jó reggelt!” is megteszi.
– Jó reggelt! – Julesnak sikerül ragyogó, mégis hűvös mosolyt rávillantania. – Le kéne zuhanyoznom, mama.
– Hát zuhanyozz.
– Hideg a víz.
– Kibaszott harminckét fok van odakint. – Mary Pat magához húzza a doboz Slimst a lánya könyökétől.
Jules a szemét forgatva beleszív a cigijébe, és hosszan, lassan kifújja a füstöt a mennyezet felé.
– Mit akart?
– Ki, Brian?
– Aha.
– Honnan ismered te Brian Shea-t? – Mary Pat meggyújtja aznapi második cigarettáját.
– Mama – nyitja tágra a szemét Jules. – Nem ismerem Brian Shea-t. Csak tudom, hogy kicsoda Brian Shea, ahogy az egész környék tudja. Mit akart?
– Tüntetni fognak. Gyűlést tartanak pénteken.
– Semmi sem fog megváltozni. – Lánya fásult, nemtörődöm hangon válaszol, de Mary Pat látja a tekintetében a félelmet, látja a sötét táskákat a szeme alatt. Mindig nagyon szép lány voltál, Jules, gondolja. Mindig is igazán szép lány. És most láthatóan öregszik. Tizenhét évesen. Aminek egynél jóval több oka lehet – például, hogy a Commonwealthben nőtt fel (nem az a hely, ami ontaná magából a szépségkirálynőket és a divatmodelleket, bármilyen szépnek szülessenek is); hogy elveszítette a testvérét; hogy a mostohaapja egy nap kisétált az ajtón, pedig már elhitte, hogy velük fog maradni. Hogy szövetségi rendeletre kénytelen az utolsó iskolaévét egy olyan környéken tölteni, amelyik nem arról híres, hogy a fehér gyerekek nyugodtan császkálhatnak arrafelé sötétedés után; nem is beszélve arról, hogy alig tizenhét éves, és ki tudja, miféle bajokba keveredik a fafejű barátaival. Mary Pat tudja, hogy az utcákat elöntötte a fű és az LSD, meg persze mindenhol ott van a pia. Southie-ban a gyerekek egy üveg Schlitzet és egy doboz Luckyt szorongatva csusszannak ki az anyjuk méhéből. És akkor még ott van a Sorscsapás – az ocsmány barna por meg a kurva tűk hozzá, amelyek alig egy év alatt hullákat vagy hullajelölteket csinálnak egészséges gyerekekből. Ha Jules megmarad a piánál meg a ciginél, esetleg néha feldobja a hangulatát egy-egy jointtal, csak a szépségét veszíti el. Ezen a környéken mindenki elveszíti a szépségét. De Isten óvja attól, hogy rákapjon a Sorscsapásra. Abba Mary Pat is belehalna.”
https://www.facebook.com/agavekonyvek/
https://www.instagram.com/agave.konyvek/