Dan Wells neve már jó ideje itthon sem cseng ismeretlenül, hiszen a Nem vagyok sorozatgyilkos és folytatásai bizony elég komoly sikert arattak hazánkban is. Az író azonban most nem ezt a sorozatot bővítette, hanem tett egy kis kirándulást másfelé. Mivel a sztori több, mint ígéretes volt, hát lecsaptam a Szellemvárosra.
A fülszöveg szerint a tartalom: Michael Shipman paranoid skizofréniában szenved. Különböző tévképzetek és hallucinációk kínozzák, elméje hol borzalmas kínzásoknak veti alá, hol őrült üldözésekbe taszítja. Ha ez még nem lenne elég, egy kegyetlen sorozatgyilkos szedi áldozatait, és az első számú gyanúsított maga Michael. Mit tennél, ha az általad látott szörnyetegekről egyszerre kiderül: néhányuk nagyon is valóságos? Kiben bízhatsz, ha a saját elméd sem elég megbízható, és úgy érzed az egész világ ellened fordult?
Hm. Ezek alapján, fogalmam sem volt, mire is számítsak, hiszen jó eséllyel lehet ebből egy komolyabb pszichothriller, de még politikai krimi is. Nos, valahol egy kicsit mindkettő megtalálható a Szellemvárosban, és még jóval több is. Ugyanis van itt sci-fi, üldözés, paranoia, meg minden, ami csak egy jó regényhez kell. Akárcsak a sikersorozat, úgy ez a kötet is egyes szám első személyben íródott, ami ezúttal egy kicsit furcsa volt, de viszonylag könnyen sikerült megszokjam, majd úgy a jó harmadától pedig kimondottan tetszett, hogy ilyen. Valamiért már az elején elkapott egy kicsit Philip K. Dick/William Gibson feeling, amiről nagyon reméltem, hogy kitart a regény végéig, mert ez az a tipikus paranoid, mindenki ellenem, még a tárgyak is érzet az, amit régóta keresek más könyvekben, de úgy, mint Dick, senki sem tudta alkalmazni. Nem mondom, hogy Wells minden egyes fordulatnál jelesre vizsgázik, de lényegesen jobban, mint ahogy a legtöbben. A cselekmény ugyan egy kicsit megfárad az utolsó negyedre, sőt, talán egy minimális kiszámíthatóság is bekúszik, sőt, egy-egy pillanatra úgy is éreztem, mintha belassulna a sztori. Mindezek mellett egy dolog azonban nagyon meglepett: Dick és Gibson világa mellett nagyon erősen bekúszik a Dark City című film hangulata, be egészen a bőr alá, és valahogy eléri Dan, hogy mi is elkezdjünk figyelni mindenkire és mindenre. Na, pontosan ez az, amit hiányoltam, és ami miatt a Szellemváros, minden hibája ellenére is bőven túlteljesített az elvárásaimon. Bár ezek a hibák csak nagyon idézőjelesek, hiszen észre sem vettem, és vége lett a könyvnek. Simán megnéznék belőle egy filmváltozatot, ha nagyobb műgonddal készülne, mint a nem túl jól sikerült Nem vagyok sorozatgyilkos…
Nos, az a helyzet, hogy kár lenne tovább szaporítani a karaktert. A Szellemváros nem csak a jelenlegi helyzetben ajánlott időtöltés, hanem egyébként is az. Nagyon szerettem olvasni, és amikor most, a kritika kapcsán elővettem, egy kis belelapozás erejéig, simán belefeledkeztem annyira, hogy ki merjem jelenteni: az újraolvasási faktor elég magas. Határozottan remélem, hogy egyszer elkészülhet a folytatása is!
10/8 pont
A könyvet meg tudod rendelni a Fumax kiadó webshopjából: