A remekül sikerült első nap után határozottan nagy kíváncsisággal mentem le a második estére, annak ellenére, hogy Molnár Ferenc inkább irodalmilag érdekel, nem zeneileg. Ám itt mégiscsak nagykoncertről beszélünk. Azért ilyen kaliberű produkciók nem számítanak mindennapos vendégnek városunkban, így megérdemlik a figyelmet.
Sajnos ügyes-bajos dolgaim miatt az F&K Acoustic Project koncertjét lekéstem, és nem sokkal a fő attrakció előtt érkeztem. A beállás alatt már hallani lehetett, hogy a hangzással, akárcsak előző nap, nem lesz probléma. Figyelgettem a kisérőzenekar tagjait, hátha bukkanok ismerős arcokra. Aztán meg is láttam egyet, mégpedig Fehér Gézát, akit a rock-orientáltabb közönség többek között a Hobo Blues Band-ből ismerhet. Remek gitáros, abból a kategóriából, aki miatt hajlandó lennék végignézni egy olyan koncertet is, ami nem annyira köti le a figyelmem. Aprócska, de jó omennek tudtam be Géza jelenlétét.
Elég szép számú közönség várta a koncert kezdetét, ami a meghirdetettnél valamivel később kezdődött, és a hangzásbeli várakozásaim maximálisan teljesültek is. Akárcsak a produkcióval szembeniek. Profi, patikamérlegen kimért az egész cucc, minden a helyén, a banda nagyon egyben van. Éppen ez volt az, ami nekem zavaróvá is vált egy idő után. Túlságosan steril volt az egész, plusz a hangszerelés és a dalok kicsit egysíkúvá, unalmassá váltak számomra.
Tisztességgel lenyomták a bő másfél órát, és a koncertre sem lehetett panasz, mindösszesen belőlem bújt elő kicsit a kritikus szerintem. Soknak éreztem Caramel énekében a hajlítást, illetve maguk a dalok nem győztek meg annyira, hogy tényleg átjöjjön az egész produktum. Főleg a szövegekben érzek hiányosságokat a legtöbb esetben. Sokkal több van benne szerintem, mint amit mi látunk, hallunk. (Arról nem is beszélve, hogy sok esetben a hangszerelés bántóan emlékeztet más zenekarok dalaira. Jelenés eleje-Ismerős Arcok, vagy a Vízió pláne. Az már-már pimaszság.) Ám mivel a programban helyet kapnak feldolgozások is, mint az ismert V Moto Rock – Demjén Ferenc dal, a Jégszív, vagy Bruno Marstól a Grenade, ezért annyira nem voltak zavaróak ezek az áthallások. Ám ami leginkább felkeltette a szimpátiámat, az a vokalista Hölgy szólója volt, ugyanis Caramel úgy konferálta fel, hogy abban nem kevés elismerés volt. Nyilván hatalmas lehetőség ez, és maga a dal és az előadás is korrekt volt, bár szerintem nem kiemelkedő.
A legnagyobb sikerek nyilván a jól bejáratott slágerdarabok voltak, mint a Lélekdonor, a Vízió, és természetesen a Jelenés. Itt éreztem azt először, hogy végre veszi a lapot a közönség, és tapsolnak. (Muszáj megjegyeznem, hogy a koncert hangulatára eléggé rányomta a bélyegét számomra, hogy ilyen passzív közönséget régen láttam már.) Amikor a záródal felcsendült, akkor kezdett el élni a publikum, és még egy dalra sikeresen visszatapsolták a zenekart, akik a Vízió duplázásával hálálták meg a végére csak-csak megérkező törődést. Itt azért nyugtáztam: nem bántam meg, hogy elmentem, azért összességében pozitív irányba billent a mérleg.
Közben a kisszínpadon már készülődött a kezdéshez szerkesztőségünk egyik nagy kedvence, a Delight Inc. Baromira tetszik, amit a srácok csinálnak, hiszen a táncolós, modern funky-pop-ot talán senki nem tolja annyira feelingesen idehaza, mint azt Ők teszik. Dalaik (mind az angol, mind a magyar nyelvűek) roppant fülbemászóak, és ha végre-valahára felfedezi őket magának az MR2 mondjuk, akkor jön az országos hírnév. Megérdemlik a srácok. Ám itt egy picit feddés is következik, ugyanis láttam már őket jobb formában is, mint ezen a szombat estén. Összességében remek koncertet adtak, ám mégis úgy éreztem, tudnak, tudtak már ennél többet-jobbat is. A közönségen végignézve feltűnt, hogy páran már a szövegeket is tudják, éneklik, végre kezdik felfedezni, hogy erre a zenére lehet mozogni, táncolni, jól érezni magukat. A bő egy órás koncert után úgy éreztem, még ha nem is voltak csúcsformában, így is jobb bulit csináltak (számomra), mint a fő fellépő.
https://www.facebook.com/delightinc?fref=ts
Hazafelé ballagva elgondolkodtam azon, hogy sokkal több funky buli kellene a városba. Remélhetőleg az emberek is vevők lennének rá. Jól sikerült ez a nyárnyitó, a hűvös idő ellenére is. Találkozzunk jövőre, ugyanitt! 🙂
Köszönet a Fesztiválszigetnek és Rugby Club Hotelnek a belépőkért, és Nyári Steindl Andreának és a Summer Photonak pedig a fényképekért!
https://www.facebook.com/pages/Rugby-Club-Hotel/174777912547345?fref=ts
https://www.facebook.com/pages/Fesztiv%C3%A1lsziget-Esztergom/531516246894835?fref=ts
https://www.facebook.com/pages/Summer-Photo/141295802739275?fref=ts