A tatabányai Black Jack zenekar egy nagyon érdekes banda, hiszen az alap koncepciójuk az volt, hogy nagy slágereket formálnak a rockosra, majd aztán megérkeztek a saját dalok is természetesen, amik közül kapunk most hat darabot, mellé pedig hat feldolgozást is. Tavaly láttam/hallottam Őket először, a Barba Negrában Szasza szülinapi buliján, és hát, finoman szólva nem voltam elragadtatva a csapattól. Aztán idén tavasszal a Sportalsóban a Zorall előtt már sokkal inkább tetszettek, elsősorban a saját dalaik, így vártam a lemezmegjelenést.

Amikor elkezdtem hallgatni az albumot, konstatáltam, hogy az Ecseri vasmű stúdió és Weisz Kicsi ismét remek munkát végzett, a korong megszólalása illik a dalok stílusához, és tényleg dögösen dörrennek meg. Minden előzetes várakozást felülmúlt a csapat nálam ezzel a hat dallal. Zeneileg egy picit másra számítottam, már csak azért is, mert a szintén tatabányai, szép emlékű Twin Six zenekarból érkezett Kristóf Milán és Kerekes Laci személyéből kiindulva egy kicsit glamesebb, sleazesebb zenére számítottam. Nagyon messze nem jutottak ettől a stílustól nyilván, de mégis van benne pár egyéb hatás is, kicsit modernebb az összkép. A nyilvánvaló nagy sleazebandákon felül érzek benne némi Black Stone Cherry-t, Shinedown-t, vagy jó értelemben vett, azaz régi Nickelback-et is. Először furcsa volt Attila hangszíne ehhez a zenéhez, de annyira jók az énektémák és a szövegek is könnyen megjegyezhetőek, hogy 2-3 hallgatás után már az lenne a furcsa, hogy ha más énekelné ezeket a dalokat. Ami régen nem volt szimpatikus a hangjában és az énekében, hogy kicsit többet tett bele, mint amit a dalok megkívántak, az a lemezre teljesen eltűnt. Pont annyi és pont ott, ahol és amennyi kell. Egyedül az zavar, hogy egy kis kontra is legyen, hogy egyes szavakat nehezen lehet érteni első hallásra. (Viszont a hangja és a stílusa engem sokszor az Árnyakból és Octoberből ismerős Molnár Robira emlékeztet! Titeket nem?)

A saját dalok közül kettőt hallhattunk és láthattunk a megjelenés előtt klipesített formában (Múlik és Letűnt csillag), mindkettő komoly slágerfaktorral bír, mégis azt mondom, hogy az első két dal (Semmi nem érdekel, Ha Te is szeretnéd) a lemez csúcspontja. A Ha Te is szeretnédre mindenképpen kell egy klip! A Legyél és a Minden is jól sikerült darabok, igazából a hat tételből egyre sem mondanám, hogy rossz, szívesen újrapörgetem mindet.
A hat feldolgozás között van olyan, ami kifejezetten jó lett, mint a Johnny Cash féle Ring Of Fire, vagy Chris Isaak Wicked Game-je, de még az Abba Mamma Mia!-ja is. A másik három (Lady gaga, Avicii, Sunrise Avenue) nem nőtt a szívemhez, bár ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy az eredetieket sem ismerem, vagy nem szeretem.

A Múlik egy nagyon kellemes meglepetés lett, mely bár a világot nem váltotta meg, az év végi, kicsit lapos hazai lemezmegjelenések között egy igazán üde színfolt. Remélem, hogy a következő, és már teljesen saját dalokat tartalmazó Black Jack korong megjelenhet mihamarabb, illetve a Srácok sok helyre eljutnak ezekkel a dalokkal, mert minden esélyük megvan, hogy robbanjon egy nagyot ez a formáció. Rajtam nem fog múlni, engem meggyőztek!

Csúcspont(ok): Ha Te is szeretnéd, Semmi nem érdekel, Letűnt csillag, Ring Of Fire, Wicked Game
Mélypont(ok): Nem kifejezetten rosszak, de a feldolgozások helyett inkább pár saját dalt kérnék legközelebb! 🙂

10/8! Remek bemutatkozás! Jöhet a többi!

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás