Ha nem tévedek, illetve nem számolom a két PunkPopSuperStar lemezt, akkor ez már bizony a 14. sorlemeze a jövőre 25. jubileumi évébe lépő Alvin és a Mókusoknak. Mivel tavasszal egy váratlan tagcsere is volt a csapatban, ám zökkenőmentesen ment tovább a csapat, ráadásul az őszre tervezett lemez sem csúszott, kíváncsi voltam, mit is rejt az új CD.
Ugyan sorlemezzel legutóbb 2014-ben jelentkeztek a Mókusok utoljára, szerintem senkinek nem lehetett hiányérzete, hiszen volt itt tematikus turné, koncertlemez, előzetes dal, ami csak kell, hogy ne higgyük: hőseink ülnek a babérjaikon.
Mivel az A bölcsek meg hallgattak egy kifejezetten jól sikerült lemez lett, biztos voltam benne, hogy a Rendet a fejekben is erős lesz. Nem is tévedtem, megkapjuk a hamisítatlan Alvin slágereket, de kapunk mellé néhány csemegét is, mint a már-már metalos éllel húzó témájú Bátor (ami a lemez egyik legjobb dala), vagy a zongorás-lírai Fejben dől el. Ez utóbbi egy igencsak kellemes meglepetés, mert hiába voltak ilyenek korábban is, valahogy ez most még egy kicsit jobban működik. Igazából, bármennyire szigorú akarok lenni, nem tudnék olyan tételt mondani, ami nem sikerült. A címadóban például olyan énekdallamok vannak, hogy nem tudnám nem szeretni, Az ember maradjon ember akkor koncertfavorit lehet, hogy simán lesz még belőle zárótétel is előbb-utóbb, akárcsak az Ébresztő halottak és még sorolhatnám egy darabig. Egyetlen furcsaság volt azonban, ami később tűnt csak fel: Viki nagyon „csendben” van, egyetlen dalban sem énekel. Könnyen lehet, hogy nem tudatosan alakult így. ugyanis nincs hiányérzetem, annak ellenére sem, hogy kifejezetten szeretem a hangját! Viszont Alvin szerintem csúcsformában van, ezzel kár lenne vitatkozni.
Sok hallgatás után is azt veszem észre, hogy bizony a komplett albumot dúdolom. Hangzás terén is sikerült előrelépni, talán most a legjobbak az arányok. Főleg a basszusgitárt tartottam korábban több esetben halknak, most végre kellően teret kap Viki négyhúrosa is. A csapatba 8 év után visszatérő Gergő dobjai pedig olyan erővel dörrennek meg, ahogy élőben is szoktak. Valahogy sikerült most azt a fajta, rájuk nagyon jellemző felszabadultságot visszaadni a lemezen is, mint a koncerteken.
Lehetne itt betűt szaporítani, csak éppen minek? Aki eddig szerette Alvinékat, biztosan nem csalódik most sem, aki pedig 24 év alatt nem szerette meg őket, valószínűleg Ő sem most fog rájuk kattanni. Ami viszont egészen biztos: amíg ilyen lemezeket írnak és ilyen koncerteket tolnak, addig bizony Ők maradnak az egyik legjobb hazai punkbanda. Messze még a vége, ez teljesen egyértelmű! Viszlát a koncerteken! (Ma este, Sportalsó, Esztergom!!!)
10/10! Már most jöhetne a következő! Amíg ilyen lendület van, addig Ők maradnak az egyik hazai kedvenc!