2023. október 14-én, szombaton az Analog Music Hall színpadán játszik hazánk elsőszámű Alice Cooper tribute csapata, a Where Is Cooper a Guns ‘N Roses tribue Dust ‘N Bones és egy különleges produkció, a Budapest Bloodsuckers társaságában. Eme különleges este alkalmából tettem fel pár kérdést a csapatnak!
– A Where Is Cooper jóval több, mint egyszerű tribute csapat. A lehetőségekhez képest mérten igyekeztek a szó legjobb értelmében vett show-t nyújtani. Honnan jött a csapat ötlete és mik voltak a legfőbb állomások?
Nos, a kérdés nem egyszerű. A zenekar története valahová a késő középkorba nyúlik vissza. Valamikor 2005 környékén háborodtam meg annyira, hogy összerakjam az 1992
fire.rock.hell nevű zenekarunkat, amit eleinte viccből, az underground színtér hírhedt thrash
csapatának, a Step On It-nek a tagjaival kezdtünk. A demókon még a Torres Dani is énekelt
(nagyon jól), igazi 90-es évekbeli glam metal volt.
Számomra egyértelmű volt, hogy szólógitárosnak Crispy barátomat hívom, akivel 19 éves
korunk óta vagyunk összenőve. Nekem Ő a szólógitáros, pont. Mindenféle formációban
játszottunk már, de talán ez a leginkább fontos mindkettőnknek. Basszert egy angol
kémfilmbe illő módon találtunk, aki az első pillanattól kezdve a zenekar második motorjává
vált. Czudor Gyulával (Hot Shot, Santa Muerte, Abaházi Rt.) nagy Stanley-Simmons páros
voltunk sokáig.
Persze ahhoz, hogy a nyolcvanas-kilencvenes éveket idéző, ám a közönség számára
ismeretlen dalokkal színpadra lehessen állni, meg kellett tanulni rengeteg ikonikus, a Sunset
Strip aranykorát fémjelző slágert is. Így aztán a Zodiac Mindwarptól, a D.A.D.-ig, a
Queensryche-tól a Whitesnake-ig minden ment a setlistbe. Egy idő után meg a saját dalok
talonba… Óriási elképzeléseink voltak, hatalmas befektetés kellett hozzá, és bár viszonylag
sokszor, sok helyen tudtuk megmutatni magunkat itthon és külföldön egyaránt, a várva várt
siker – akkor még – nem jött el egy úgynevezett wurlitzer zenekarnak. A szervezők a
tematikus bandák mellett nem tudták hova tenni, a mindent az aranykorból feelinget. Bezzeg
most, a Steel Panther meg Rockstars Not Dead…
Az utolsó erdélyi turnéról hazafelé, a buszban pont erről beszélgettünk, aztán valaki feldobta,
mi lenne, ha a nemzetközi színtéren is már sikeres magyar tribute zenekarok, mint pl. a KISS
Forever Band – akikkel azért sokat játszottunk együtt – mintájára, mi is inkább kizárólag egy
előadó munkásságára koncentrálnánk. Nehéz dolgunk volt. Számos előadónak rengeteg
tribute/coverbandje van itthon és Európában. Aztán vannak azok, akikre csak egy szűk réteg volt még eredetiben is kíváncsi. Lehet, hogy Franciaországban szeretik, de ahhoz, hogy
kijuss, itthon kell először, ha nem is nagyot, de legalább láthatót dobnod.
Így esett a választás a régi kedvencre, Alice Cooper-re. Megbeszéltük, hogy a 39-ik
születésnapomon, 2012 szeptember 01-én, a Dürer kistermében tartunk egy kísérleti
koncertet.
Akkoriban Csordás Levente (Magazin, Sing-Sing, Slam, Shy Gys…) volt a csapat énekese.
Amikor Maya, Mikky Slade (Disco Express, Holyday Crüe, Tirana Rockers) barátocskám
akkori felesége először meglátta Alice-nek kifestve cilinderben, majdnem összepisilte magát
annyira meggyőző volt a hasonlóság. Akkor tudtam, hogy ez jó ötlet volt.
Három dalt csináltunk meg. A Feed My Frankenstein-t, amit addig is játszottunk, a Lost in
America-t és a Bed of Nails-t. A bulit a legendás Kürönya Miki bácsi vette fel, az Uzipov-os
Yetterman videózott, a Pocky (Rio, Machine Mouse, KFB, Holyday Crüe, Decadencer)
csinált frankó zsánerfotókat, aztán a mámor elültével beindult valami egészen más.
Koncertek, koncertek egymás után.
Lett akasztófánk, villamosszékünk, molinóink, láncok, babák. Szereztünk saját zombiet
(Kornél, aki pótolhatatlan alkatrész/színész az előadás alatt a mai napig). Lett vokalistánk.
Amilyen gyorsan csak lehetett elvégeztem a pirotechnikus iskolát, gyakorlatot szereztem – ebből szerencsére azóta is profitálok -, hogy a látvány valóban olyan lehessen, mint az
eredeti.
Játszottunk Szlovákiától Svájcig. Óriási, fantasztikusan „nyugati” helyektől, a homokháti
ácsolt színpadig. Aztán persze idővel jöttek a gondok. Valahogy nálunk a dobosok mindig
folyamatos vándorlásban voltak. Márpedig ha nincs jó dobosod, akkor az egész rockandrollt
bukod. Eleinte Gagyi Zolival (Step On It, Santa Muerte) kezdtük a ’92-t, aztán jött Mihály
Andris, akivel már a Maerlin-ben is együtt zenéltünk, majd újra Zoli, aki tematikus zenekarra
újra igent mondott. Andris meg a testépítésre – azóta is szép. (nevet)
2018 januárjában, egyéb elfoglaltságai miatt Levente döntött úgy, hogy otthagyja a zenekart.
Keserves hónapok jöttek, a zenekart a totális összeomlástól és attól, hogy a már lekötött
koncerteket le kelljen mondanunk, Linda Daemon – akit még Levi hívott néhány földöntúli
vokál sávot felénekeli, aztán maradt a csapattal -, mentette meg.
Végül Juti, az egyik kedvenc budapesti klubunk, a BackStage Pub tulaja és Simon Andris
Dust N’ Bones-ból ajánlotta a figyelmembe Vicky Sunday-t, akivel persze „ezer éve” ismertük egymást, de valahogy Ő sohasem jutott eszembe a görcsös énekes keresés közben.
Viszonylag hamar meglett a kémia. A csapat legerősebb és leglátványosabb setlistje állt
össze nagyon gyorsan. Működött. Vickyt valóban a mély vízbe rúgtuk, az első és második
koncertjét a zenekarral úgy kellett végigcsinálnia, hogy Calico Cooper, Alice lánya és Chuck
Garric, Alice vérprofi, nagyon amerikai és nagyon sztárzenész bőgőse is feljött a színpadra
egy közös dal erejéig.
Két évvel később, aztán persze megint rálépett az élet a fékre. Amikor a legjobban ment
volna, akkor szállt ki a dobos és a basszer. Egyszerre. Bumm, nesze neked – ahogy a MEX
megénekelte. Crispyvel nem voltunk biztosak abban, hogy ezt túléli a csapat. Olyan KO. volt
ez, ahol már a bíró húsznál is tovább számolt.
A pánik elültével, Mikky mondta, hogy kérdezzem meg Hardon Ricsit (Iccsit, ahogy a Mikky
fia, Alex hívta még totyogós korában) hátha, épp nincs zenekara… Elsőre igent mondott. Az
én kedves, fiatal, vikingem új erőt hozott magával északról. Azóta is Odin fia penget
mellettünk 😀 Zolika szerencsére még hajlandó volt segíteni, próbáltuk betanítani az újabb
dobos jelölteket. Ha újra születek, biztos, hogy dobos leszek. Gitárosból annyi van, mint
égen a csillag, de dobos…
A gyávák forradalma, a nyomorult covidhiszti két évet rabolt el az életünkből, lemondott
koncertek, teljesen sikertelen próbálkozások dobosfronton. Egy darabig Hajdu Gabi (régi
gyerekkori barát) segített ki, de igazán nem volt meg az összhang. Majd egy remekbeszabott motoros klubházparti hajnalán Bigyó barátom (Republic, Nemcsak Berry) a felett kérdésre, miszerint: nem tudsz dobost, vazze, az amúgy ezer éve ismert – szintén motoros – cimborámra mutatott. Itt a János, ménemjó?
Mufi végre elhozta az egyensúly új korszakát. A próbák megint egy nagy, boldog családi
összejövetelre emlékeztetnek, a hangulat újra régi. És szerencsére mindenki ugyanazt
akarja. A legjobban, a legnagyobb alázattal visszaadni azt, amit a mester, Alice csinál élőben
a színpadon.
– A zenekar felállása több fronton is ismerős lehet a koncertre járó közönségnek. Össze tudod szedni, hol zenéltetek korábban és jelenleg a WIC mellett?
A mi Alice-ünk, a sokak által ismert, mára inkább a zenei marketing világában élő, Vicky
Sunday, akit többek között a Sunday Inc., a Dust N’ Bones, Rockstars Not Dead soraiból
ismerhetnek a nézők.
Linda Daemon avagy Zombitch volt már műsorvezető, riporter, de leginkább az elképesztő
hangjáról és ikonikus homloktetoválásáról ismert. Anno a Zero-G-ben mutatta meg
képességeit, majd a férjével, Tommyval közös produkcióik jöttek. Először a Drugzone, majd
később a Riki Church-el alapított – és Riki halálával megszűnt – Kr3ll. Dolgozott Hangyával a
POP 84-ben is. Manapság az olasz Black Mamba sorait is erősíti, itthon pedig Tommyval és
drága fogadott fiacskámmal, a mára sajnos feloszlott Atomic Playboys gitárosával, YeahTee-
vel (a Linda nevezte el így) és dobosával, Titusszal (DN’B) alkotnak csapatot Best Before
néven.
Hardon Ricsi a Judas Priest tribute és a Magnetica bőgős frontján tevékenykedett
Mufi, John Hodor, avagy Lendvay János, az utóbbi 20 évben a Vegas Maffiában, az
AC/DC/GP-ben és a Santa Muerte-ben ütötte a bőröket.
Crispy és jómagam az első közös csapatunk, a Wizzard Lizard után, a Mihály Andrissal
alapított Maerlin-ben játszottunk, ahol Dolhai Attila énekelt. Ezzel a formációval még a
Népstadionbeli Omega előtt is megmutattuk magunkat legalább 20.000 embernek, 2
dobcuccal és a világhírű Pettik Ádámmal (percussion) kiegészítve. Ezután jött a Hempster
(a mai Step On It legénység zöme), majd a balul elsült Rolls Reakció következett. Némi
hezitálás után a fent már említett események történtek. Mindketten az 1992 és a Where Is
Cooper működtetésén dolgoztunk a kezdetek óta.
Közben két évem ment rá az Ermivel (Vörösmarti Imre – DN’B, Jolly Roger, Rómeó Vérzik)
összerakott Vazul Vére rockoperára, ahol elsősorban a produceri és történeti (Gál Ferivel –
Step On It) kutatómunkát munkát végeztem a darab színpadra állásáig.
Jelenleg van közös munkánk Ganxsta Zolee-val és Vilkóval, akikkel Dos Diavolos egy új
dalán dolgozunk, a végzet szőke hercegével, a Supernem-es Pulius Tibivel. Vele több
dédelgetett őrültségen gondolkozunk egy régen megálmodott Omega átirat mellett. A többit
fedje jótékony homály! (nevet)
– Az eseményben azt ígéritek, ez a szombati koncert különleges buli lesz. Nyilván nem lehet mindent ellőni előre, de pár részletbe beavatsz minket?
A koncertet pontos kezdéssel a Where Is Cooper nyitja. Igyekeztünk egy nagyon pörgős
slágerparádét összerakni. Lesz az Analog történetében először komoly színpadi piró,
megspékelve mindenféle showelemmel, amiket erre a napra találtunk ki. Aztán jön a
Budapest Bloodsuckers debütáló előadása, ami reményeim szerint nagy meglepetést fog
okozni, főleg, hogy Pulius Tibi – aki valóban új oldaláról mutatja majd meg magát – mellett
Szekeres Andris (Junkies) is aktívan részt vesz az egyik dalban. A vámpírkodás után már a
Gunnerek jönnek, ahol majd a The Garden című dalban és egy másik ismert slágerben fog
némelyünk részt venni. Nem szeretném lelőni előre az összes ötletet, legyen elég annyi,
hogy nem szokványos tribute estre készülhet a nagyérdemű. Tessék időben érkezni, a
budapesti éjszaka vámpírjai már éhesek, szükségük van az energiára!