Elég kalandosan indult az este, ugyanis jelentős csúszással sikerült útnak induljunk Esztergomból, ráadásul a 10-es úton lévő útzár sem hajtotta a malmunkra a vizet, így jelentős késéssel, egészen pontosan a Brainstorm kezdő taktusaira léptünk be a Barba Negra fedélzetére. A helyre való bejutás ezúttal is zökkenőmentes volt, a biztonságiak ezúttal is normálisak voltak, a pultnál pedig a Trackből ismerős arcokkal találkoztam. Az italárakat továbbra is kicsit borsosnak ítélem meg, viszont a hely maga korrekt. Gyorsan csekkoltuk a merch pultot, köszöntünk Hartmann kollégának, megvettük, amit akartunk, aztán hagytuk, hogy a Brainstorm metálja bólogatásra késztessen.
Nagyon erős kiállású, stílushoz illő image-al ellátott banda a német Brainstorm. Nem igazán ismertem Őket korábban, csak a nevüket, meg egy két klipjüket, és az estére sem tudtam tisztességesen felkészülni belőlük. Ami azonban elsőre feltűnt: bitang jól szólnak, nagyon egyben vannak, élvezik, amit csinálnak. Ez a germán heavy metal mondjuk tipikusan az a műfaj, amit csak szívvel-lélekkel lehet nyomni igazán. A színpadkép az új lemezhez illő molinókkal, díszletekkel volt kombinálva, a zenekar meg szerencsére nem verte magát talpig vasba, illetve orrig bőrbe, haladnak a korral. Kicsit hihetetlen is számomra, hogy a banda idén negyed százados. Talán itt az ideje, hogy jobban belemélyedjek a munkásságukba, ugyanis a koncertjük meggyőzött. A slágereket a közönség is hatalmas lelkesedéssel fogadta, és én is azon kaptam magam, hogy a második refrént már próbálom dúdolni. Mindenképpen szép teljesítmény, főleg annak fényében, hogy nem rajongok a műfajért. Szóval egy nagy pacsi a németeknek, ha jönnek legközelebb, szintén nem hagyom ki a koncertjüket, ez egészen biztos!
A skót Alestorm kalózait negyedszer volt szerencsém látni, és idén már másodízben. A Fezenen hibátlan bulit csináltak, így nagyon kíváncsi voltam, hogy egy kvázi önálló bulin mennyiben módosul a műsor, illetve sikerül-e olyan hangulatot teremteni. Ez a kérdés kábé a nyitó Walk the Plank első refrénjéig maradt nyitva, aztán láttam a Barba Negrában felugró kezeket, illetve a kórust teli torokból üvölteni. Minden szempontból remek kezdés, ami nem csak a buli hangulatát alapozta meg, hanem képet adott arról is, milyen a közönség. Szerencsére mindkettő csillagos ötösre vizsgázott végül.
Az öttagúra bővült csapat egyre jobb élőben is, és az új album szándékosan önismétlő momentumai számorma inkább pozitívan hatottak. Brutálisan jó dalokat ír Bowes kapitány, amihez a bűntársai is kellő alapot szolgáltatnak. Peter Alcorn dobos és a billentyűs, Elliot Elephant Vernon csatlakozásával sikerült egy nagyon ütőképes legénységet találni az Alestorm fregattjára. Jót tesz a hangzásnak ez, és a zene komikus jellegéből fakadóan minden alkalommal örülök is, hogy nincsenek úgymond népi hangszeresek, mint a Korpiklaaninál például. Egy szó, mint száz, az elején kicsit kásás hangzás viszonylag hamar beállt, onnantól fogva pedig lehetett rázni az öklöket és a söröskorsót, mert torok nem maradt szárazon!
Remek arányérzékkel válogatta össze a csapat a programot, ugyanis a rengeteg sláger mellett azért nem lehet egyszerű eldönteni, mi menjen és mi maradjon. Megvoltak a kötelezők, mint a Shipwrecked, a új lemez legnagyobb slágere, a Drink, a Nancy, the Tavern Wrench, a Huntmaster, a Keelhauled természetesen, majd a rendes játékidő vége felé jött olyan, amire nem számítottam, mint például a 1745: The Battle of Cartagena. Élőben is ütős opusz, meg kell hagyni. Kicsit hanyagolva éreztem a második lemezt, az elsőről meg kicsit sok volt a nóta, mégis igazolva érzem, amit mondtam: jó volt ez így, ahogy volt. Kellő mennyiségű új dal volt, elvégre ez a turné a Sunset of Golden Age lemezt is hivatott promotálni, emellé azok, amiket vétek lenne kihagyni.
A csapat humorérzéke, illetve előadásmódja megkérdőjelezhetetlen. Christopher majomkodása a Legjobb Majommal, illetve a Legjobb Mosdó, és egyéb poénok fergeteges hangulatot teremtettek, és elősegítették azt, amiért odamentünk: a szórakozást. Ez volt ez első Alestorm, amikor két korty sör kivételével semmi alkoholt sem fogyasztottam, de rá kellett jöjjek: nem feltétlenül az kell hozzá, hogy jó legyen a koncertjük. Az évek alatt a csapat szekere egyre jobban menni látszik, amit mi sem bizonyít jobban, hogy alig másfél hónapja buliztunk rájuk a Fezenen, és most is korrekt nézőszám előtt tolhatták a műsort, a tömegben elég nagy számú ismétlődéssel. Egyre inkább mosolygok, amikor látom, nem csak fiatalok vannak. A mellettem tomboló Anya-lánya páros volt a legpozitívabb élmény, főleg, hogy mindketten tudták és énekelték a dalokat.
Lényeg a lényeg: baromi jó volt a Brainstorm, de egyértelmű volt számomra, hogy a tömeg nagyobb része a skótok miatt jött, amit azért meg is tudok érteni. Egészen biztos vagyok benne, hogy a Captain Morgans Revenge lemez idején nem gondolták volna a srácok, hogy röpke hat év alatt eddig emelkedik a zászló az árbócon, és egyre inkább hódítja meg a kikötőket a hajó. Örömmel konstatálom, hogy emberileg jól élhetik meg ezeket a dolgokat, mert még mindig kedélyesen és készséggel állnak a rajongók rendelkezésére, és nyomják a közös fotókat, aláírásokat, meg ami csak kell. Remélem, hamarosan újra hazai vizeken üdvözölhetjük Őket! Utólag is Boldog 15. Születésnapot a Hammer Concertsnek! És csak a stílszerűség kedvéért: Ahoy!