Négy évvel ezelőtt egy hideg novemberi napon Amon Amarth bulira mentem a Barba Negra akkor frissen megnyílt új helyszínére. Akkor, emlékszem, egy óriási hangulatú bulin vehettem részt, ahol a csapat a Machine Headdel közösen egy felejthetetlen élménnyé tette számomra kedvenc klubom új otthonának debütálását, és ez az „első” emlék azóta is sokszor felvillan, amikor a Barba Negrába megyek. Azóta számtalan jobbnál jobb koncerten vettem részt itt, és valahol körbe is ért a dolog, hiszen újra Amon Amarthra mentem, egy ugyanolyan hideg, esős novemberi napon, mint 2022-ben. Idén nem a Machine Head tartott a csapattal, de egy hasonlóan méregerős csomaggal ért el hozzánk a vikingek legújabb albumának turnéja, olyan társakkal, mint a svéd melodeath egyik legnagyobb alapcsapata, a Soilwork, illetve az ugyancsak svéd Orbit Culture, akinek tavalyi, Death Above című lemeze sokak éves ranglistáján végzett előkelő helyen, úgyhogy ez a buli is szó szerint kihagyhatatlan volt. Sokan érezhették így, hiszen a koncert teljesen sold out lett, és aki kihagyta, az igazán sajnálhatja, hiszen még a négy évvel ezelőtti koncertnél is frenetikusabb élmény volt a vikingek visszatérése.

Az estét a már ekkor szépen megtelt Red Stage-en a Soilwork nyitotta, akik egy erős, nyolcszámos szettel érkeztek, és mindent beleadtak a rájuk szabott szűk időbe. Tényleg szuper koncertet adott a zenekar, sütött róluk a profizmus, mint mindig, és annak ellenére, hogy a minden szempontból hibátlan legutóbbi albumukról most nem játszottak, szépen válogatták össze a setlistet, amennyire lehetett, arányosan merítve az életműből. Ami fölött viszont képtelen voltam napirendre térni, az az, hogy hogy lehet egy ilyen patinás múlttal rendelkező együttes, akik túlzás nélkül nem egy alapművet tettek le az asztalra, és sokáig fej fej mellett haladtak az In Flamesszel, előzenekar? Egyszerűen nem fért a fejembe, és annak ellenére, hogy nagyon örültem nekik, valahol szívszorító is volt látni azt, hogy egy 40 perc körüli settel ők nyitják a színpadot. Bízom benne, hogy hamarosan felfelé ível majd a Soilwork csillaga, és headlinerként térnek vissza ugyanide. Megérdemelnék, hiszen túlzás nélkül baromi jó koncertet adtak, és minden pillanatukból sütött a profizmus és az a megfoghatatlan mágia, ami mindig is jellemezte őket, élen a színtér egyik, ha nem a legjobb torkával.


Viszont a kérdés, hogy a kis hazánkban először fellépő Orbit culture milyen magasságokba emelkedik, lényegében meg lett válaszolva abban a 40 percben, amit a Soilwork és a főzenekar szettje között arra használtak hogy brutális zenéjükkel legyalulják a színpadot és a teljes Red Stage-et. Nem viccelték el a dolgot, olyan súllyal és energiával tolták le műsorukat, ami megmozdította a közönséget is. Ha tapsolni kellett, akkor bizony mindenki tapsolt, ha ugrálni kellett, akkor ugráltak. Egyedül a wall of death nem igazán volt ínyére a rajongóknak, de szerintem a következő alkalommal az is össze fog jönni. Mert hogy kelleni fog az a következő alkalom, ilyen hálás zenészeknek, ilyen szimpatikus frontemberrel és ilyen energiákkal, meg kell adni az lehetőséget hogy hosszabb műsorral is megmutassák mit tudnak. Láthatóan a magyaroknak nem lenne ellenére a dolog.

Az Amon Amarth minden koncertje valahol ünnep is, hiszen nagyon kevés zenekar képes azt a lélegzetelállító hangulatot szállítani minden egyes koncertjével, mint a svédek, akik a viszonylag szűkre szabott tematika ellenére rendületlenül ontják a vikinges tematikájú lemezeket. Sokszor éri őket az a vád, hogy nagyon hasonlítanak egymásra a lemezeik, de ezzel vitatkoznék, hiszen a stílus és a téma adta természetes hasonlóságok ellenére igenis változatos életművel rendelkezik a csapat lemezfronton is. Idei, The Allfather Awakens címmel megjelent lemezük egyértelműen az egyik legjobbjuk, tele azonnal ható himnuszokkal, amiket tényleg arra teremtettek, hogy egy igazi viking koncerten együtt énekeljünk a csapattal. A zenekar nem is okozott csalódást, hiszen attól a perctől kezdve, hogy a deszkákra léptek, elképesztően látványos színpadi díszletek között a maximumra csavarták a hangulatot, és az egész Barba Negra együtt énekelte velük az új lemez nyitódalát, a Gjallarhornt. Félelmetes újra és újra szembesülni azzal, mennyire érti ez a zenekar a közönség nyelvét, mennyire tudják, mitől működik igazán jól egy koncert, és azzal, hogy a már első dallal az egekbe emelt hangulatot hogyan lehet egészen a koncert végéig fenntartani. A tizenkilenc dalt tartalmazó setlist egyszerre volt a The Allfather Awakens lemezbemutatója, hiszen öt friss tételt is eljátszottak róla, és egy hatalmas Amon Amarth best of, ahol tényleg egymás után jöttek az olyan klasszikusok, mint a Death in Fire, a Raise Your Horns vagy a számomra a koncert abszolút csúcspontját jelentő Shield Wall, amit én konkrétan koncerten hallottam először, és azóta is minden bulin ezt várom a legjobban, ha a svéd vikingeket megyek megnézni. A zenekar természetesen elképesztően feszesen játszott, és még egy kis akusztikus, tábortüzes hangulatot is megidéztek, amikor az Upphaf balladáját adták elő. Bizonytalan voltam, hogyan fog ez a dal koncerten működni, de azt kell mondanom, hogy a második csúcspont számomra ez volt, és láthatóan a közönség is nagyon gyorsan rezonált ezzel a dallal. Öröm volt nézni, hogy ahelyett, hogy leültette volna a bulit, inkább még magasztosabbá tette. Felejthetetlen pillanat volt, és ha ezt a dalt hallom, most már mindig ez a koncert fog eszembe jutni. Az Eight Legs of Thundertől kezdve pedig a koncert már egy fantasztikus népünnepéllyé változott, ahol a közönség együtt lélegzett ezekkel a fantasztikus viking himnuszokkal. Ez a 19 dal valahol az esszenciája volt annak, amit az Amon Amarth képvisel: az az egyszerre magasztos, vad és zabolátlan viking szellem, amit Johan Hegg a koncert csúcspontját jelentő pillanatban az 56-os szabadságharcot vívó magyarokhoz hasonlított, ami mondanom sem kell, hatalmas üdvrivalgást váltott ki. A Saxons and Vikings, majd a Twilight of the Thunder God zárta ezt a minden ízében hibátlan viking ünnepet, aminek megismétlésére remélem, nem kell újabb 4 évet várni, és hamarosan újra a Barba Negra színpadán köszönthetjük az Amon Amarth csapatát.





