AleStorm: Black Sails at Midnight (2009)

Nem mostani a lemez, amit elõszedtem egy röpke írás erejéig, viszont mindenképpen érdemes helyet „pazarolni” rá! Már csak azért is, hiszen nemsokára itt az új album, melynek beharangozó dala több, mint remekül sikerült!

A skótokkal úgy ismerkedtem meg, hogy egy újságban megláttam az elsõ lemezük reklámját, és marhára felkeltette az érdeklõdésemet. Kalózmetálból sosem volt túlkínálat, a Running Wild például sosem tetszett. Ellenben a skótok valamiért nagyon megfogtak. Van bennük egy erõs folkos húzás, amit kimondottan nem szerettem soha, ellenben itt remekül kijön.
Mikor rövid idõn belül megjelent a második lemez, kicsit megijedtem, hogy nem tudnak majd felnõni a zseniális debüt szintjéhez, ám már a nyitódal segített elkergetni az aggályaimat. A szövegek még jobbak lettek, még inkább elõtérbe kerültek a folkos dolgok, és Christopher Bowes „hangja” is sokat fejlõdött.
Egyetlen dolog van, ami kicsit hiányoltam. Az pedig, egy a Nancy, the Tavern Wench szerû ballada. Az a debüt talán legjobb dala volt. Helyette itt vannak sokkal erõsebb tempós dalok, instrumentális õrület, és a bónusz szekcióban német nyelvû dal.
Ráadásul, ha valaki a deluxe változatra ruház be, az megkapja a korong mellé a banda 2008-as Wacken Open Air fesztiválos fellépését dvd-n. Több, mint jó vétel!
Nem is akarom szaporítani a szavakat, felesleges is. Ez egy remek album, remek kiadásban. Ráadásul remekül is szól, ami cseppet sem mellékes! Ott a helye a polcon!

Csúcspont(ok): Keelhauled, The Quest, Leviathan, No Quarter, Wieber und Wein
Mélypont(ok): Na, azok nincsenek!

10/10

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás