Last minute koncert ide vagy oda, ezt a bulit úgy vártam, mint a messiást! A 2011-es Heidenfestes buli kurva jó volt, de akkor a rövid koncert miatt ki kellett hagyniuk pár dalt a programból, amit reméltem, most nem fognak, lévén Ők lesznek a főzenekar. A jegyár is roppant baráti volt, ugyanis a 3490ft szerintem teljesen korrekt, akárcsak a helyszíni 3990ft. A Hammer Concerts akciója, miszerint visszanyerheted a jegyed árát, illetve a Sabaton koncertes jeggyel bevihet valaki, akinek Alestorm jegye van, az több, mint korrekt volt. Példaértékű! Nem volt tehát más hátra, mint vitorlát bonts, és előőőőőre!!!!!!!
Az időjárás próbált velünk kitolni, de Gergő (az R&G Team hamarosan bemutatásra kerülő új tagja) és hű paripája, Csacsi (egy Lada Samara gépjármű) nem olyan töketlen legényke, hogy némi hóesés megfékezzen minket!!! Négyen (Gergő, Atus, Dönci és jómagam) bevágódtunk a kocsiba, Alestorm cd a lejátszóba és irány a Főváros. A jókedv adott volt, annak ellenére, hogy alkohol helyett a társaság háromnegyede csak energiaitalt fogyasztott. Egyedül Döncike borozgatott felfelé szorgalmasan. 🙂
18:40-kor léptünk be a Club 202-be, ahol most is, mint mindig, (és ezt nem lehet elégszer leírni!!!) gyorsan és problémamentesen jutottunk be. A legtöbb hely és biztonsági szolgálat példát vehetne róluk! Nincs felesleges baszakodás, meg semmi sallang és normálisak is. Le a kalappal ismét!
A Bornholm ekkor már koptatta a világot jelentő deszkákat körülbelül 100 megjelent zenebarátnak. Ki merem jelenteni, hogy voltak, akik csak e banda miatt jelentek meg az eseményen. Nem szeretném hosszan taglalni a koncertjüket, ugyanis a srácok és a közönség szemmel láthatóan élvezte, de engem valahogy nem tudtak magukkal ragadni…
Utánuk következett egy rövid átszerelés után az ausztrál Lagerstein. Az Ő koncertjük már érdekelt, annak ellenére is, hogy a lemezük, mely ingyen letölthető a bandcampről, nem kifejezetten győzött meg. ám élőben mint tudjuk minden más. ez különösen igaz a kenguruk földjének kalózvezéreire is!
Hihetetlen energia és jókedv sugárzik a színpadról, amikor játszanak. Rajtuk már valamivel többen voltak, mert azért közben szállingóztak tisztességesen az emberek. Viszont ha kevesebben lettek volna, akkor is ugyanekkora elánnal tolták volna, ebben biztos vagyok! Egyszerűen mosolyfakasztó (nem vicces!!!) a muzsikájuk és az előadásmódjuk. A még nálam is nagyobb basszusgitáros például hihetetlen gyorsan képes hatalmas mennyiségű sört magába önteni, vagy a „beer-bomb”-nak elnevezett tölcsérből úgy isszák a sört, mint más a vizet. Emellett a muzsikájuk is igen szórakoztató volt élőben, majd később már lemezen is! 😀
Remek bulit toltak, sajnáltam is, hogy csak ennyi műsoridő jutott Nekik! A közönség iránti szimpátiát is sikerrel vívták ki, de tegyük hozzá: meg is dolgoztak érte! Buli után kijöttek az emberek közé, fotózkodtak velünk, plusz vagy 200(!!! nem vicc !!!) pólót szétosztottak az embereknek! Mikor megkérdeztem, hogy cd-t tudok-e venni tőlük, Ők azt mondták, hogy a turné első harmada után egyetlen cd-jük sem maradt, mindet eladták… Nem csodálom! Én is meg fogom venni, mindenképpen! 🙂
Közös fotóink az ausztrál „kalóz-állatokkal”:
Hartmann Kristóf, aki a bulit is szervezte, és segítője, egy nagyon kedves Hölgy, akinek már megint elfelejtettem a nevét (fenn vagyok a facebook-on! 😉 ) felhívta a figyelmemet, hogy az Ex Deo-ról rosszul gondolkodom, igenis nézzem meg, nem fogok benne csalódni. Még viccesen meg is jegyeztem, hogy ha meggyőznek, akkor még az Obelix-es Ex Deo pólót is meg fogom venni.
Amikor az olaszok belekezdtek a műsorukba egyszerűen leesett az állam… Az kérem, már nem is koncert volt, hanem előadás. Egy olyan komoly produkció, ami előtt le a kalappal. A témához (római történelem) illő előadásban, korhű díszlettel és jelmezekkel. Az első percnél odaragadt a szemem és a fülem a színpadra és egészen a koncert végéig ott is maradt. lenyűgözőek voltak. A 40 perc játékidejük seperc alatt lepörgött.
Mindkét nagylemezük legjobbjait eljátszották, hatalmas beleéléssel. Látszott rajtuk is, hogy komolyan veszik, amit csinálnak és roppantul élvezik is. A gitárosok végig headbangelték a koncertet… Nem tudom, hogy bírták. Az énekes Maurizio egyszemélyes projektje ez a banda, ha ismereteim nem csalnak, mégis teljes értékű zenekar látszatát keltették a színpadon. Maurizio végig úgy dirigált a közönségnek, mintha egy tízezer fős római légiót irányítana, vagy éppen a csata előtti lelkesítő szónoklatát tartaná. Semmi erőlködés, semmi görcs. hibátlan produkció! Gratulálok! Cd-k megrendelve, Obelixes póló begyűjtve! (Fotózkodásnál Maurizio meg is jegyezte nekem: Obelix T-Shirt? Fucking great! You are Obelix! Ezen hatalmasat nevettünk! 😀 )
Az Ex Deo légionáriusaival készített képeink:
Az est fénypontjaként színpadra lépő skót kalózok, az Alestorm pedig az első lemezük megjelenése óta a kedvenc zenekaraim között van. Ezt a rajongásomat egy A4-es méretű tetoválás és a négy tag betetovált aláírása bizonyítja a jobb vállamon! Mikor megérkeztünk, Dani, a gitáros meg is jegyezte: Dude! I remember You, and I remember your fucking great tatoo!!! Nos, itt majdnem jöttek az örömkönnyek a szemembe! 😀
Már az Intro alatt biztos voltam, hogy most még jobbak lesznek, mint legutóbb. A Nancy, the tavern Wrench szimfonikus átirata után belecsaptak a The Questbe, amin meglepődtem, de tökéletes kezdés volt! Innentől pedig csak úgy záporoztak a „slágerek”. Még az elején megkaptuk a Shipwrecked, és ezúttal nem maradt ki a Nancy sem! 😀
A Lagerstein basszerosa a Beer-bomb-bal betámadta a zenekar tagjait párszor, többször kezdtek már-már mulatozásba a színpadon! 😀
A program végig változatos volt és okosan felépített. Ahogy ezek az állatok élnek a színpadon, azt öröm nézni, de komolyan. Folyamatosan váltogatják egymás helyét, ami különösen akkor volt vicces, amikor Dani a kb. 150cm-es mélységével odaállt Garreth mikrofonjához… 😀
A vége felé közeledve megidéződött Captain Morgan is és a kedvenc italomhoz készült „piahimnusszal”, a Rum-al zártak. Addigra már sajnos nem lehetett legurítani mégegy Captain Morgan rumot, mert reggel várt a gyár… Még egy gyors fotozkodás belefért a koncert után, aztán indultunk haza. Viszont még napokkal a koncert után is képtelen vagyok Ex Deo-n, Lagerstein-on és Alestormon kívül mást is hallgatni… 😀
Egyvalami viszont igaz minden bandára, aki fellépett azon az estén: az a közvetlenség, amit már ugyan leírtam a Lagerstein-nál és az Ex Deo-nál, de egyszerűen nem lehet eleget ismételgetni. Ahogy hozzáálltak mindenhez, ahogy beszéltek a rajongókkal, mind példaértékű. Az Ex Deo tagok például még később is a nevünkön szólítottak minket és megköszönték a közös képet, illetve hogy megtiszteltük Őket azzal, hogy megnéztük a show-jukat. Hát mi köszönjük! 😀
Alestorm kalózokkal, már akiket el tudtam csípni, a közös fotók:
Zárásként pedig szeretnék mégegyszer köszönetet mondani a Hammer Concertsnek, Hartmann Kristófnak és természetesen a Club 202 legénységének, amiért ismét megajándékoztak minket egy felejthetetlen estével, amit nyugodt szívvel életem egyik legjobb koncertjének neveznék!!! 🙂
Remélem mihamarabb újra hazánkba látogat mindhárom külföldi csapat!