Az Alapítvány zenekar az Utópia Stúdió session zenészeibõl alakult formáció, ami sajnos csak egy lemezt élt meg. De milyen lemezt? Ha minden magyar zenekar csak közel ilyen igényes lemezzel ajándékozná meg a hallgatóit, nem hiszem, hogy gond lenne a lemezeladásokkal…
A stílus lényegében behatárolhatatlan. Alapi István gitárjátéka nagyon meghatározó, az újkori Edda legjobb pillanatait idézi is néha, de semmiképpen sem csak Õ dominál. Kihallok belõle funkyt, rock-operás megoldásokat, és még számtalan dolgot. A végeredmény mégis azonnal felismerhetõ. Hallatszik, hogy minden zenész mestere a hangszerének. Kovács Attila éneke pazar. A hangszerelés annyira gazdag, hogy ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, nagyon sok hallgatás szükséges.
Mivel kvázi „studiós-projektrõl” van szó, a tökéletes megszólalás már-már alapkövetelmény. Az összhatás számomra egyetlen gyenge pontja a korong borítója. Ha ezen a jellegtelen képen túl tudunk lépni, akkor új kedvencet avathatunk.
El is érkeztünk oda, ami a legtöbb zenekar/projekt gyengepontja szokott lenni: a dalszövegek. Itt nyugodtan ki merem jelenteni, hogy az Alapítvány ezen a ponton is csillagos ötösre teljesített. A szövegek is csak sokadszorra hatnak igazán. Olyan az egész, mintha minden tag beleadott volna mindent.
A honlap (www.alapitvany.com) tanúsága szerint csak ezt az egy albumot készítették, és kész. Ennek ellenére én remélem, hogy lesz folytatása. Nagyon remélem! 🙂
10/10 (Szemernyivel sem lehetne kevesebb!)
Ízelítõ: