Nem tudom, hogy miért, de az általam igencsak kedvelt Airbourne-nal élőben elkerültük egymást, pedig legendásan zseniálisak a színpadon. Viszont ezen este után bármikor megfordulnak felénk ott leszek, az egészen bizonyos.
A budapesti Akvárium Klub a város szívében egyedi atmoszférával várja a zenerajongókat és bevallom, hogy az első látogatásom alkalmával rögtön magával ragadott a hely hangulata. A letisztult, mégis karakteres belső tér, a jó elrendezés és a láthatóan profi szervezés már a belépéskor meggyőzővé tették, hogy egy remek koncertélmény helyszínéül szolgál majd. A budapesti Akvárium Klub ezen a késő márciusi estén a rock and roll energiájától lüktetett, köszönhetően az ausztrál Airbourne zenekarnak, akik ismételten lerohanták a magyar fővárost. A sallangmentes, ám annál dögösebb hard rockjukkal a nemzetközi színtéren is mély nyomot hagyó O’Keeffe fivérek vezette banda már többször tapasztalhatta, hogy a magyar közönség imádja a feszes, AC/DC-t idéző boogie-jukat, hiszen korábbi koncertjeik rendre teltházasak voltak. Nem volt ez másképp most sem. Az izgatott várakozás kézzel tapintható volt a levegőben, már a gépről szóló dalokat is énekelték az egybegyűltek, mielőtt a színpadra lépett volna az elképesztő energiájáról híres ausztrál négyes.
Az estét a brit Asomvel nyitotta, akik már az első akkordoktól kezdve lendületes energiával árasztották el a színpadot. Látszott rajtuk a rutin, magabiztosan uralták a teret, és a frontemberük valóban egy karizmatikus jelenség volt, aki a Motörhead legendás alakját idézte meg mozdulataival és attitűdjével. Bár a dalaikban még érezhető volt némi formátlanság, mintha a saját hangjukat még csak keresnék, viszont az a hatalmas lelkesedés és energia, amivel előadták a szerzeményeiket, bőven pótolta az egyelőre még meglévő dalszerzői hiányosságokat. A közönség pedig láthatóan vevő volt erre a nyers erőre és a szívből jövő előadásra, lelkesen fogadták a brit zenekart. Sajnos azonban az Asomvel produkcióját némileg beárnyékolta a nem éppen ideális hangzás, ami megnehezítette számomra koncertre való teljes ráhangolódást. Mindezek ellenére a zenekar egy egészen élvezhető bulit csapott, és ha a jövőben sikerül még kiforrottabb dalokat írniuk, akkor minden bizonnyal tartósan megragadhatnak a rockzene köztudatában. Az biztos, hogy a hozzáállásuk és a színpadi jelenlétük már most figyelemre méltó.
Ami az Airbourne-t illeti az utóbbi albumaik talán már nem érték el a korai időszakuk 100%-os kirobbanó erejét, ugyanakkor egy egységes magas színvonalat igen, élőben viszont még mindig egy egészen elképesztő jelenségnek számítanak. Ők maga a rock and roll esszencia, a megtestesült energia és lendület, akik egyetlen pillanatra sem engedik lankadni a közönség figyelmét. A koncertjük egy megállás nélküli pörgés, egy feszes, dinamikus előadás, amelyben a zenekar, főleg Joel és a közönség egyetlen gigantikus pulzáló egységgé olvad össze. Már az első perctől kezdve forró hangulat uralkodott a teremben. Középtájon hatalmas pogó alakult ki, ami jól mutatta, mennyire magával ragadta a zenekar a jelenlévőket. A magyarok láthatóan imádják az Airbourne féle boogie-t, hiszen szinte minden egyes dalt az elejétől a végéig együtt énekeltek a bandával. A zenekar frontembere, Joel O’Keeffe pedig egy színpadra született zseni, aki jelenleg az egyik, ha nem a legjobb rock ‘n’ roll vadállat az egész színtéren. Elképesztő karizmával uralja a színpadot, hangja átható, mozgása pedig szinte delejező hatású. Az Airbourne koncertje egy pihenő nélküli egészpályás letámadás, egy olyan zenei élmény, amelytől garantáltan felpezsdül minden rocker vére. A show része a már-már védjegyükké vált sördobálás a közönség közé, ami csak tovább fokozta a laza rock n’ roll hangulatot. A csúcspont pedig kétségkívül az volt, amikor Joel O’Keeffe fogta a gitárját, lejött a színpadról, és egy biztonsági ember nyakában ülve tett egy óriási kört a tömegben, miközben továbbra is őrült szólókat játszott, majd a fején szétcsapott egy dobozos sört. Ez a jelenet tökéletesen szimbolizálta az Airbourne hozzáállását: a rock and rollt vagy így csinálják, teljes szívvel és lélekkel, vagy sehogy! Az este bebizonyította, hogy az Airbourne és a közönség között egy különleges, szinte már szimbiotikus kapcsolat alakult ki, és a zenekar még mindig a rockzene egyik legenergikusabb és legszórakoztatóbb képviselője. Dalokat teljesen felesleges lenne kiemelni, egyszerűen eljátszották az életmű néhány kiváló darabját, de választhattak volna random számokat is, azt is zabálta volna a közönség.
Teljes mértékben igazolható, hogy a 2025. március 25-i este a budapesti Akvárium Klubban igazi rock and roll ünnep volt, melynek két nagyszerű zenekar szolgáltatta a hangulatát. Az Asomvel ígéretes bemelegítésként szolgált, de az est fénypontja kétségkívül az ausztrál Airbourne elementáris erejű koncertje volt. Az általuk képviselt megállás nélküli energia és a közönséggel való közvetlen, baráti interakció egészen döbbenetes élményt nyújtott. Airbourne jelenleg az egyik, ha nem a legjobb koncertzenekar a színtéren, legalábbis az általam élőben látottak közül mindenképpen. Az a pozitív hozzáállás és az a nyers erő, amivel a színpadon vannak, egyszerűen magával ragadó. Akár holnap újra megnézném őket, és ígérem, a jövőben egyetlen magyarországi fellépésüket sem fogom kihagyni! Airbourne maga a nagybetűs ROCK N’ ROLL!