A country zene és annak különböző változatai hatalmas népszerűségnek örvendenek a tengerentúlon. Elképesztő méretű tömegek látogatnak el a koncertekre és élvezik a muzsikát, átadva magukat ennek az életérzésnek. Európában ugyanakkor egész más a helyzet. Ez a műfaj itt továbbra is afféle mostohagyermek, meg nem értett szerelem. Ennek ellenére akad kis hazánkban egy csapat, aki ezt a műfajt nem csak hitelesen játssza el, hanem olyan dalokat írnak, amiket kétségek nélkül elhiszünk, és ha fogékonyak vagyunk rá, simán a magunkénak is érezzük. A csapat gitárosával, Vik Flames-el beszélgettem.
– Egy rockabilly banda romjain alakult a Redneck Roadkill. Arra sem mondanám, hogy népszerű műfaj itthon, de a country meg végképp nem az. Miért pont emellett tettétek le a voksot?
– Nem igazán mondanám –romoknak-, inkább a lehetőségekhez mérten, egy külföldön és itthon egyaránt jól menő rockabilly bandánk volt, amit aztán mégis feloszlattunk. Már ott is kacsintgattunk a country zene irányába, majd eljött a pont, hogy annak vége szakadt és utána végre tényleg olyan zenét csináljunk, amit hallgatunk és szeretünk. Ez pedig a ma nagyon is fejlett, sokrétű és szerteágazó country műfaj. Én nagybőgőről akusztikus gitárra és banjora váltottam, a dobos (Alfie) és a szólógitáros (Chris) pedig gondolkodás nélkül bólintott a műfajváltásra. Így megkerestük Chubbyt és Garciat (akik már akkor country és blues zenéket játszottak) és megalapítottuk a Redneck Roadkill zenekart. Aztán, ahogy szépen kialakult az irány (a countryn belül), rájöttünk, hogy ezt a vonalat itthon nem csinálja senki (Europában sem sokan). Nem is szeretjük, ha beskatulyáznak a -country – szó mögé, mivel a mi zenénk összegyúrja az rockabillyt, a southern rockot, a Louisiana Swamp bluest… Az autentikus hillbillyvel, a 70es évek kamionos countryjával, egészen a mai modern new countryig. Amin viszont meglepődtünk, hogy kifejezetten jó fogadtatása van a zenénknek itthon és külföldön egyaránt.
– Akkor nyugodtan mondhatjuk, van létjogosultsága ennek a műfajnak itthon is szerinted? Lehet páran vitába szállnának ezzel.
– Egy zenekarnál azért átjön, hogy hiteles-e, amit csinálnak és milyen szinten szólaltatják ezt meg. Ha ez találkozik a közönség igényével, akkor van létjogosultsága. Legalábbis ezt mutatja nálunk, hogy az elmúlt két évet végig koncerteztük, díjakat nyertünk és jelenleg már a második CD-nken dolgozunk. Nyilván elférne még több koncert és tágabb közönség, de mivel mi is úgy gondoltuk először, hogy ezt, a specifikusan az USA déli államainak zenéit nem igazán tudja majd hova tenni az itthoni közönség, meglepően jók a visszajelzések. Összegezve: szerintem a jó, igényes és hiteles zenének mindenhol van létjogosultsága a világban, csak meg kell vele találni a közönséget valamilyen úton-módon.
– Említetted, hogy a zenétekben sokféle elem keveredik. Meg tudod mondani, hogy kik a legfőbb hatásaitok?
– Nem tudnék igazán -hatást – mondani. Amikor nekiülök megírni egy dalt, nem egy bizonyos előadó hat rám, hanem inkább egy feeling, egy irányzat. Amikor mondjuk pár nappal a dalszerzés előtt aligátoros, mocsaras feelingem van, mert mondjuk épp olyan filmet néztem vagy olyan típusú zenéket hallgattam. Sőt, akár ilyen témájú videojátékkal való játék is hatással lehet, de akár még az is, ha csak éppen belefutottam egy jó BBQ receptbe! Akkor ezek belemásznak az agyamba és egy olyan stílusú dalt írok meg, amilyen hangulatot ez kihoz belőlem. Mivel sok stílust hallgatunk és szeretünk, ezért nagy terünk van a dalok közös kidolgozásánál és ezért rendkívül változatos albumokat lehet összehozni.
– Mi az, amit szerinted egy európai, vagy hogy itthon maradjunk, magyar ember a magáénak érezhet ebben a muzsikában?
– Ez egy nehéz kérdés. Bár egyre nyitottabbak az emberek a tengerentúli szokások felé (és itt akár csak elég egy jó fajta BBQ grillezésre gondolni), mégis ezek a dalok egy teljesen más, számunkra idegen világról szólnak. Ha mondjuk nincs ez a fajta kíváncsiság más kultúrák felé, akkor az, ami elkapja az -átlag – magyar embert, az az, hogy amit mi csinálunk, az egy nagyon -bulizós – és táncolható, vagy adott esetben akár -őrjönghető – vonal. Megtalálhatja benne a hangulatot a tizenéves és a hatvan éves is, hiszen benne van a klasszikus rock n roll feelingtől egészen a rock vadságáig minden. Nem mellesleg pedig szeretünk nagyon ismert dalokat is átültetni a saját stílusunkba, amit ha bárki meghall, mivel ismeri dalt, máris jól érzi magát!
– Mit gondolsz, pusztán a felvevőpiac nagysága miatt képes ez a zene elképesztő méretű tömegeket bevinni a koncertekre a tengerentúlon, vagy ennek más oka is?
– Más a két zenei kultúra. Az USAban a legnagyobb tömegeket mozgatja meg a country zene. Egy egy nagyobb név koncertjein akár 60 ezer, de van hogy ennél is sokkal nagyobb közönség jelenik meg. Az európai zenei igény teljesen más. Ez a típusú zene, ami egy másik kontinens vezető iránya, nálunk csak szubkultúra. Pedig minden mai könnyűzene alapjának a country és az abból kialakult rockabilly tekinthető. Ettől függetlenül mi megtesszük, amit tudunk, annak érdekében, hogy egyre többen ismerjék meg és hallgassák ezt a mára már rendkívül tág és populárissá vált műfajt.
– Odakint azért megtapasztalható némi csipkelődés az old school és a new school irány képviselői között, viszont sosem durvul el ez a dolog igazán. Azt tudom, hogy Te hallgatsz ilyet is és olyat is, ezért merem megkérdezni: Szerinted meddig tarthat még ez a -mánia – kint, ami egy ideje a countrypop körül van?
– Még sok itthoni, country zenével foglalkozó embernél is érzem ezt az ellentétet. Tény, hogy rendkívül sokat változott a műfaj és sokaknak a mai zenék már nem azok az -igazi – country dalok. Megértem őket is egyrészről. Sokszor valaminek az evolúciója teljesen megváltoztatja az alapvető jellegeket. Én személy szerint, mindkét irányban megtaláltam a számításaimat, eszembe sem jut összehasonlítgatni és pálcát törni egyik felett sem. Azt gondolom a mai newcountry zene is country és ez igazán a háttérben érezhető: Honnan jött az előadó, milyen tapasztalatokat és életvitelt folytat és miről szólnak a dalok? Hiába egy modern hangzású, populáris dal, ami lehet már nem is igazán az oldschool elemekből építkezik, azért még mindig arról szól, hogy traktorral megyünk randizni.
– Említetted, hogy már írjátok a második lemezt. Mikor jelenik meg, milyen dalokra, irányvonalra számítsunk?
– Igen, folyamatban vannak a felvételek és a dalszerzés. Azt reméltük, hogy nyárra megjelenik, de lehet, hogy csúszni fog, mivel útközben jöttünk rá, ha az elsőnél is komplexebb albumot akarunk csinálni, akkor nagyon sok a munka és az agyalni való vele. Inkább később jöjjön ki, de szeretnénk egy nagyon profi és változatos lemezt, ahol körbejárjuk ezt a stílust teljesen. Ugyebár azt sem lehet előre kiszámolni, hogy amikor kész lesz, azután mennyi a kiadói és gyártási átfutás. Folyamatosan dolgozunk rajta, amikor időnk engedi. Elég nagy terjedelmű albumot készítünk, 17 track lesz rajta. Sok, különböző stílusú saját dallal. Nekem a mániám az, hogy egy lemezen ne legyenek hasonló dalok és ezzel sok az alkotói munka, de abból amit most látok belőle, szerintem megéri rá várni.
– Az első lemezen volt magyar nyelvű dalotok, bár az csak inkább amolyan poén volt mindkettő. Tervezték ilyesmit a következő korongra is?
– Nem! Ott azokat elsütöttük inkább csak viccből, de azt gondolom, hogy ez a típusú zene angol nyelven szól jól, egyszerűen ez áll jó neki. Nemzetközi szinten pedig egyébként sem működik a magyar nyelv, bár nem ez az elsődleges szempont. Ha egyszer elkap majd a feeling, hogy megint magyarul írjunk, akkor simán lehetnek még anyanyelven írt dalok.
– A Ti szövegvilágotok miről szól? Alkalmazkodtok a műfajhoz, vagy inkább csak írtok arról, ami jön?
– Mivel én a hétköznapjaimat is eszerint a feeling szerint élem (tóparti ház, platós terepjáró, bbq grillezés, stb.) ezért nem kell külön alkalmazkodnom és átlényegülnöm egy dal írásánál, mivel eleve ezek a témák foglalkoztatnak. Azt gondolom ettől lesz hiteles a dolog. Mi nem csak felmegyünk a színpadra és egyfajta álcát felvéve előadjuk amit várnak tőlünk, hanem pont azt csináljuk, amit szeretünk. Még a fellépő ruhánk is ugyanaz, mint amiben hétköznap járunk! (nevet) A szövegeink leginkább azt a bizonyos USAdéli érzést fogalmazzák meg: A vidéki kisvárosokról, a sárban dagonyázó pickupokról, a grillezésről és a sörről, meg a whiskeyről… Esetleg a tailgatin partykról vagy éppen a mocsárról.
– Na, még ha nem is direktben, de témánál vagyunk! A napokban jelenik meg első regényed, A mocsár címmel! Mesélnél nekünk erről egy kicsit bővebben?
– Régebben is kacérkodtam írással, de egy novellánál, pár blog és újságcikknél tovább nem jutottam. Viszont sokat olvasok és szeretem a jó történeteket, így amikor megfogalmazódott bennem egy izgalmas, csavaros story, úgy döntöttem neki állok és végül egy regény lett belőle. Bár nem a zenéről szól, azért természetesen bele került az a vonal is, amit képviselek és terjesztek idehaza. Viszont nem estem abba a -hibába -, hogy ez a könyv csak erről szóljon. Megpróbáltam egy fogyasztható, klasszikus értelemben vett kalandregényt írni. A történetről sokat nem mondanék, egyfelől mert tényleg jó pár csavar van a storyban és nem szeretnék véletlenül spoilerbe futni, másfelől pedig nem az én tisztem eldönteni, hogy tényleg jó lette. Úgy csináltam, mint a zenéket: kiírtam magamból, ami jött és az már csak egy plusz, ha mindez másoknak is tetszik.
– Mikortól és hol lesz kapható ez a könyv? Tervezel esetleg folytatást neki?
– Ha minden igaz február elejétől megvásárolható a colorcom kiadó webshopjában. Hogy utána meddig jut, azt még nem tudni előre. Amennyiben lesz rá igény, vagy egyszerűen csak megint rám jön az írhatnék, akkor lesz folytatása. A könyv vége megalapoz egy lehetséges irányt a második részhez.
– Merre lehet Veletek találkozni idén, ami már biztos? Fesztiválok?
– Most a tél a lemezről szól, meg egyébként sem szeretjük a hideget, szóval nem nagyon vállaltunk bulikat, de márciustól indul a szezon és már nyárra is kötjük le a koncerteket itthon és külföldön egyaránt. Párat feltettünk a weboldalunkra (www.redneckroadkill.eu) és folyamatosan bővítjük a dátumokat.
– Üzensz valamit az Olvasóknak esetleg?
– Talán azt, hogy legyenek nyitottak és nézzenek utána a country zene evolúciójának. Meg fognak döbbenni, hogy milyen jó dalokat lehet találni és hogy ne abból induljanak ki a -country – szó hallatán, amit az elmúlt 3040 évben, tévesen kialakítottak bennük Magyarországon és Európában.