Nos, ez egy érdekesnek ígérkezõ projekt volt számomra. Mike Portnoy egy zseniális dobos, még ha az utolsó néhány DT lemezen nem is tetszett, ahogy szétcsapta a dalokat. Russel Allen is egy kibaszott jó énekes. Mike Orlando kurva jó gitáros, nem is beszélve az örök kedvenceim egyikében, a Stuck Mojo-ban pengetõ Rich Ward-ról. Paul Di Leo basszer is nagyon ott van. Ennyi fasza zenész pedig vagy nagyon szart csinál, vagy nem. Jelen esetben…
Jelen esetben vagy nem. Sõt. Bár koréntsem azt kaptam, mint amit vártam, ugyanakkor mégis. Ami elsõre lejött: olyan az egész, mintha a Stuck Mojo, a Pantera és Dio egy szobában jammelne…..a Black Sabbath-al. Odabasz.
Szaggatott, doomos riffek, progos gitárszólók, pazar vokál. Allen olyanokat énekel, hogy a falakról lepereg a vakolat. Az a fickó egy Isten! Eddig is tudtam, de most már teljességgel bizonyossá is vált számomra.
Az Ep 5 dalából 4 saját szerzemény mellett van egy Sabbath cover is. Talán, a fent említett párhuzam ellenére is, ez az egy track, ami kilóg picit a sorból. de nem bántóan.
Hiába vált ki Di Leo, és sajnos Rich Ward is, azért kíváncsian várom a nagylemezt!
Csúcspont(ok): Psychosane, Hit the Wall, Down to the Floor (a legjobb!), Believe Me
Mélypont(ok): igazából nincs, bár a Sabbath cover (The Mob Rules) nekem nem jött át teljesen…
10/10