A Junkies az 1994-es Rock And Roll nevű lemezzel-vagy inkább demóval indította a karrierjét. Az igazi áttörést az 1995-ben megjelent, mára klasszikussá vált Káros az Egészségre hozta meg számukra. Ebben az időszakban arról volt szó, hogy ők lesznek az új Tankcsapda. A sors másképp alakult: a Junkies nem ért el akkora közönségsikert, megéltek számos karriervölgyet, akartak már feloszlani, tartottak szünetet, vesztettek el alapító tagot, de mégis itt vannak, és stabilan hozzák az új lemezeket, valamint folyamatosan koncerteznek. Legutóbbi alkotásuk a Vészharang, 14 dal, egy komplett lemez, amelyet most ismertetünk.
A Junkies genesis-történetében egy tényszerű, ugyanakkor vicces sztori a Csordás Tibi (Fiesta) vezette felállás, amely még Jack Daniels néven futott. Itt egy tagcsere keretében került be a zenekarba Szekeres András, aki a gitáros/dalszövegíró Barbaró Attilával karöltve egy nagyon jó kémiával működő szerzőpárost kezdett alkotni. Ekkor alakult ki a ma is ismert Junkies, amely a punk rock stílusban találta meg magát, és sajátos, szarkasztikus dalszövegeik kiemelte őket a hazai közegből.
Igazából, a Junkies – bár sokszor beengedtek a zenéjükbe modernebb hatásokat is, azért alapvetően ebben a sleaze/skandináv bulirock vonalon maradtak – és akárhány évesek a tagok, hiába a pocak és a megőszült, rövidre vágott rőzse, zeneileg a srácok abszolút ezen az energikus vonalon maradtak, a mostani lemezükig.
Egy nagyon rövid lemezkritika is elég lenne a Vészharang című lemezről: a Junkies írt egy Junkies 2024-ben is, a zenekar követői 10/10-re értékelik, a rockritikusok a stílusból és korból fakadó, néhol felsejlő önismétlés miatt 10/7-re értékelik. (A Nem lesz gáz és a Hurrá például konkrétan ráénekelhetőek más korábbi zenekari szerzeményekre).
Hosszabban kifejtve ez a gondolatmenet: ez a lemez abszolút hozza a banda eddigi összes sajátosságát, első hallásra hallható a zenei témákon, az énekdallamokon és a szövegeken, hogy ez egy Junkies lemez.
Vannak punkos sodrások, néha metálosabb beütések, egy két középtempós-akusztikus dallamosabb darab, de ez alapvetően egy szerethető, bólogatható rockzene.
Biztos, hogy lesz a lemezen minden érdeklődő számára kedves dal, de így első két hallgatásra én nem tudnám megmondani, hogy melyik a sláger, amely a jövőben beépül majd a banda klasszikus koncertdalai közé.
A legnagyobb öröm, hogy egy 30 éves zenekar a mai napig aktív, alkotó kedvvel teli: vannak dalok, ötletek, kreativitás, és nincs megfakulás: a Junkies remekül hozza a megszokott színvonalat ennyi idő távlatából.