Charlie neve fogalommá vált a zene történelmében, nemcsak hazánkban, hanem világszerte. Eddigi, több mint fél évszázados pályafutása során lenyűgöző és sokoldalú alkotásokat hagyott maga mögött, melyek átívelnek különböző műfajokon és korszakokon. A rock, a blues és a soul tökéletes harmóniát alkotnak Charlie zenei világában. A Liszt Ferenc-díjas zenész 77. születésnapja alkalmából egy fantasztikus életrajzi művel ajándékozta meg rajongóit. A Charlie 77 című kötet, mely a Troubadour Books kiadó gondozásában jelent meg, betekintést enged Charlie, eredeti nevén Horváth Károly, életébe. A fordulatos mű 77 vidám, meglepő és megható történetet tartalmaz. A Magyar Zene Háza adott otthont május 8-án egy közvetlen, baráti hangulatú könyvbemutatónak és az azt követő telt házas, koncertnek.
Pritz Péter újságíró kérdéseire Charlie a tőle megszokott derűvel válaszolt. A beszélgetés során elhangzott számtalan sztori és néhány idézet a könyvből.
Talán kevesen tudják, hogy Charlie a Balettintézet tanulójaként kezdte pályafutását, ugyanis táncművésznek készült és hogy a Horváth Károly néven született művész becenevét a legendás szaxofonos, Charlie Parker után kapta.
Első hangszere a trombita volt, melyet egy emlékezetes Louis Armstrong koncert inspirált, majd autodidakta módon sajátította el a gitározást, miközben Beatles-t és Rolling Stones-t hallgatott. Nosztalgiával a hangjában idézte fel emlékeit Somló Tamással, mely még gyermekkorukban gyökerezett. Az Agárdon töltött nyarat, amikor kabinosként dolgoztak és mindezt álommelónak élték meg, hisz egész nap a strandon lehettek, ráadásul pénzt is kaptak érte, esténként pedig közös kabinjukban zenéltek.
Első énektanára Szendrődi Mami volt, aki fogalomnak számított a zenészek körében, és aki az első óra után megjegyezte, hogy mindent fordítva csinál mint kellene, de végül a sikeres vizsga után, mégis hihetetlenül büszke volt rá.
Mesélt arról, amikor Jugoszláviában, Póka Egonnal egy csodaszép hotel teraszán megdobálták őket sörösüveggel, amikor belekezdtek Joe Cocker Delta Lady című dalába. Mint később kiderült ez ott a tisztelet jele.
Póka Egonnal a barátságuk akkor is fennmaradt, mikor Egon már nagyon beteg volt, majd halála előtt néhány nappal együtt idézték fele ezeket az emlékeket.
Számtalan külföldi koncert után 1989- ben Tátrai Tiborral folytatták a közös utat, amikor a Kazincbarcikai Művelődési Ház akkori igazgatója azzal fogadta őket, hogy 10 ember van a koncerten, így is meg akarják csinálni?
„Mondja a Tibusz, hogy csináljuk meg, legfeljebb próbálunk. Így indult a Tátrai Band egy piszok jó lemezzel az Illúziók nélküllel.”
A kérdésre, hogy mi az ami vezérli Charlie-t a mai napig, ezt felelte:
„Imádom, amit csinálok. A magam ura vagyok, és szeretem a kollégáimat. Mindenkit szerettem, akikkel muzsikáltam, sokat tanultam tőlük Szerencsés ember vagyok, hogy sok társammal már harminc, sőt akár negyven éve együtt játszhatok. Isten megáldott engem valamivel, én pedig próbálom mindig ugyanolyan energiával csinálni a dolgot, mert másképp nem tudom.”
A könyvbemutatót egy különleges koncert követte, melyen Charlie és zenekara fantasztikus hangulatot teremtett, ahol a közönség közvetlen közelből élvezhette a hihetetlenül profi módon előadott, csodálatos hangzású dalokat.
Horváth Charlie október 26-án a Papp László Budapest Sportarénában lép fel.