A semmiből jött tavaly év végén a Huntsville Holiday három számos bemutatkozó EP-je, engem pedig olyannyira meggyőzött, hogy küldetésemnek érzem ajánlani a mindenkori divatból joggal kiábrándult zenehallgatóknak. A 2021-ben alakult nyíregyházi csapathoz tavaly tavasszal csatlakozott Biró „Kevin” Zoltán (alias Zé Bé) énekes, ekkor kezdődhetett el a debüt körüli munka, amely az Arcodra vésett sors EP képében öltött testet 2022 novemberében.
Az MSK Sound Stúdióban készült anyag jól szól; ahol meg kell dörrennie, ott megdörren, ahol szellősebbnek kell lennie, ott szellős, elsőre is érthető a szöveg és érvényesülnek a két szólógitár köré épülő hangszerelési elképzelések. Igaz, ez ma már egy bemutatkozó EP esetében is alapkövetelménynek számít.
Bár a stílus alapvetően más, az Arcodra vésett sors dalain is érződik Zé Bé korábbi munkássága, az a csak rá jellemző szöveg-és dallamvilág, amit annak idején, a néhai debreceni Honeymaze kultikus „VAR” demóján ismerhetett meg a közönség. Csak itt nyilván egy érettebb, komolyabb, továbbfejlesztett verziót kapunk, hiszen a kettő között eltelt 25 év (amely időszakot egyébként szintén nem töltötte tétlenül emberünk). Mindenképpen jól járt vele a csapat, a frontember 90-es/2000-es éveket idéző dallamai tökéletesen illeszkednek ebbe a dögös-tökös, gitárcentrikus, ugyanakkor változatos metal zenébe.
A változatosság több szempontból is jellemző az anyagra: a tételek egymáshoz viszonyítva is más-más oldalát villantják fel a bandának, illetve egy dalon belül is jellemző a kalandozás. Ez nekem bejön, mert én is flúgos vagyok kicsit. Ezzel együtt úgy gondolom, a későbbiekben jó eséllyel lekopik majd róluk ez a zenei csapongás, és elindulnak egy olyan határozottabb ösvényen, ami mentén kialakul a saját hangjuk. Remélem, hogy így lesz, mert akkor, az a majdani – remélhetőleg – nagylemez igazán nagyot fog ütni.
Már most is, így is erős dalcsokorról beszélhetünk, ami megmutatja a csapatban rejlő potenciált. Az EP-t nyitó lendületes-gyalulós Menedék a zenekar populárisabb, slágeresebb oldalát domborítja ki – de azért ezen is csavartak egyet azzal a kellemesen thrashes szólóval. Az Örvény akkora stoner-riffel indít, hogy Josh Homme letérdelne a receptért, az ének és a szöveg pedig telitalálat, ilyet nem hallani manapság. Itt is kapunk egy tekerős szólót a dal közepén, sőt, még szaggatott-töredezett progresszív elemek is felbukkanak – és jók. A legváratlanabb húzás viszont a Tükörben című záródalban köszön be, amikor is neoklasszikus gitár birkózik a modern riffeléssel, és erre jön Zé Bé elképesztően szuggesztív monológja a döntéseink következményeiről – hogy aztán ez az egész egy sodró, a Replika csúcskorszakát visszaidéző verzében, és a már-már doom-ba hajló refrénben csúcsosodjon ki.
A Huntsville Holiday stúdiós debütálásán megmutatkoznak a tagok dalszerzési kvalitásai, mint ahogy az öt zenész között kiválóan működő kémia is egyértelmű az Arcodra vésett sors dalait hallgatva. Elsőre nem feltétlenül könnyű hallgatnivaló a cucc, de meghálálja a türelmet és az odafigyelést. Kérdés azonban, hogy a (zseniálisan) megvillantott lehetséges irányok közül melyiket választják, merre indulnak tovább.
A 10 pontot a srácok következő anyagának tartogatom.
9/10
Huntsville Holiday:
Zé Bé – ének
Brilló Máté – dob
Dudás Attila – basszusgitár, vokál
Gaál Tibor – gitár, vokál
Kurucz Tamás – gitár