Hazudnék, ha azt mondanám, hogy első ránézésre máris befutó volt nálam ez a lemez. Az ilyen-olyan project nevű zenekarok és a címükben is rock & roll lemezek általában olyan zenét rejtenek, ami nem nekem szól. Azonban a csapat énekese, Kozák Peti olyan lelkesedéssel mesélt nekem a dalokról, hogy meghozta a kedvem a koronghoz.
A kicsit semmitmondó borítóval ellátott lemez egy klasszikus, analóg megszólalású hard rock lemezt tartalmaz, ami már a címével elárulja hitvallását. Itt nincs komoly meglepetésfaktor, vagy zsákbamacska, ez kérem egy vérbeli rocklemez. Amolyan igazi, hagyománytisztelő magyar hard rock, viszont az nagyon fontos, hogy nem poros, nem öreges, és meg merem kockáztatni, hogy az ismerős pillanatok ellenére sem közhelyes. A GT jelen esetben Gönci Apuka Györgyöt és Talabér Lászlót jelöli, akik mellett olyan zenészek vannak még a bandában, mint Kalmár Géza, Talabér Gábor és a már említett Kozák Péter. A teljesség igénye nélkül ezek a muzsikusok megfordultak olyan, mára meghatározóvá, sőt, némelyik legendássá nemesült formációban, mint a Rolls Frakció, a Tunyogi Rock Band, a P. Mobil és az Attila Fiai Társulat. Kozák Petit pedig a Felvidéki Rockszínház szólistájaként is láthatta a nagyérdemű. Elég ígéretes névsor, meg kell hagyni.
Az élet rock & roll album 9 dalt és egy bónusz felvételt tartalmaz, és mint említettem, igazi, hamisítatlan hard rockot tartalmaz. Mivel az az első pillanattól egyértelmű, hogy jól szól, frankón megdörren az anyag, kíváncsi voltam, hogy a dalok képesek lesznek-e fenntartani a figyelmem. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy mivel ez az egész csak örömzene, kötöttségek és bizonyítási vágy nélkül, így ez a 9 dal tökéletesen helyt áll. A címadó tétel mindkét verziója remek, a vendégekkel tarkított verzió, amiben Sipos Peti, Tóth Reni és Kálmán Gyuri vendégénekel, simán modernkori klasszikussá nemesedhet. Azonban az igazán említésre méltó darabok a kettő között helyezkednek el. Személyes kedvenceim: a Hajnali szél, ami itt-ott hajaz picit a Black Velvet-re, vagy kis túlzással a Sing Sing Távol az otthontól című dalára, illetve a Szabadon szállni, ami egy őrületes motoros himnusz, sodró tempóval. Remek még A Szerelem, aminek szólója meg-megidézi a P. Mobil Miskolcát egy-egy pillanatra, a Nehéz idők, aminek refrénjét sokáig képtelen voltam kiverni a fejemből, vagy a Péntek éjjel, ami egy tökéletes party nóta. Nincs olyan dal, amit átléptetnék, pedig voltak kétségeim első hallgatásnál, két okból is: a dalok nem éppen rövidek és hát ugye a dalszövegek miatt. Egy dal kivételével mind 4-5 perc felett van, ami ugyebár nem mondható rövidnek, ezért tartottam, hogy ez esetleg az emészthetőség rovására megy, de határozottan nem. A szövegek miatt pedig azért volt bennem némi kétkedés, mert a legtöbb ilyen veteránokból álló projekt pont ott vérzik el, hogy a szövegek vagy túlságosan a múltban ragadnak, emiatt pedig avíttasnak hatnak, vagy pedig túlságosan trendik próbálnak lenni, ami talán még rosszabb. Szerencsére ezúttal nincs ilyen probléma, sikerült megtalálni azt a középutat, amin haladva olyan dalok születtek, amiknek sem a tartalmára nem lehet panasz, sem pedig kifejezésmódra. Tényleg azt érzem, hogy ezen a téren is sikerült a maximumot kihozni a stílusból anélkül, hogy görcsösnek, vagy mesterkéltnek hatna, akár csak egy pillanatra is. Ehhez nagyban hozzájárul Peti hangja és éneke is, pedig elég magasan volt neki a léc Juhász Kicsi után, de szerencsére nem próbálta meg utánozni, inkább a saját képére formálta a dalokat.
Nem mondom, hogy az év vagy az évtized lemeze lesz a GT Project bemutatkozása, de azt igen, hogy aki ezt a stílust szereti, annak bizony kár lenne kihagyni. Egyre többször kapom magam azon, hogy egy sör vagy mondjuk főzés mellé bepattintom a lejátszóba a korongot. Remélem a második anyag is készül már, addig is maradnak a koncertek, ahol velem biztosan lehet majd találkozni. Ez ugyanis sokkal több, mint egy jó lemez, így nagyon bízom benne, hogy meghozza a csapatnak az ismertséget, mert nagyon megérdemelnék.