Gondoltátok volna, hogy az előző PASO, a bátran ki merem jelenteni, hogy zseniálisan sikerült Lovemonster már majdnem négy éves? Úgy elröppent ez az idő, és mivel úgy jött ki ez az időszak, hogy minden évben legalább kétszer sikerült skankingolni, így fel sem tűnt a 4 év. Tavaly elkezdtek szállingózni az új dalok, így a várakozás édes érzése is megvolt, már csak a lemez kellett.
Az a jó a PASO-ban, hogy úgy nem változtak semmit az évek alatt, hogy nincs két egyforma lemezük. Szerintem mindig is remekül egyensúlyoztak a ska első és második hulláma között, megbolondítva minden európai ízzel, amitől ez a stílus csak jobb lehet. Amikor a Ghost Train nyitódalát, a Balkan Dancehall-t először meghallottam, rögtön beugrott, mekkora móka lenne egy Dubioza Kolektiv & PASO turné, vagy legalább egyetlen koncert! Érdekes egyveleg hallani, ahogy a ska és a balkáni népzene keveredik, de olyannyira felszabadult és energikus mindkettő, hogy akár egy egész lemeznyi ilyet elhallgatnék.
Bevallom a zseniális borító számomra annyira voodoo-feelinget árasztott, hogy azt hittem a karibi hangulat lesz dominánsabb a korongon, de valahogy az az érzésem nagyon sok végighallgatás után, hogy még ez is egy kicsit balkáni lett. Megvannak a karibi ritmusok, de nem az egész lemezre jellemző ez a hangulat, csak bizonyos dalokra. Viszont, és ehhez többszöri nekifutás kellett, valahol nem is bánom ezt. Újra itt van az alapító-énekes, Riger jani két dalban, amelyek közül a Részeg csont nélkül a lemez legnagyobb slágere szerintem, a klip pedig annyira élethűen mutatja be a koncert utána hajnali részeg hangulatot, hogy azt már tanítani kellene, az Üres szoba pedig megint egy kicsit új arcát villantja a bandának, mégis ízig-vérig PASO dal.
A kötelező köröket is lefutnám már most: a hangzásba egyáltalán nem lehet belekötni. A SuperSize Recordingban rögzített tételek ugyan egy picit jobban szólnak a többinél, de ez inkább csak egy kis vájtfülűsködés, semmint egy laikus számára hallható különbség. Olyannyira nemzetközi szint ez, az egész kiadással együtt, hogy még az sem tud komolyabban zavarni, hogy booklet kimaradt a digipakból, pedig az nekem tényleg komoly perverzióm. Még a korongfestést is sikerült úgy eltalálni, hogy nincs szívem kivenni a tokból a CD-t, hahaha.
Picit a dalokról is szólva még: A már említett tételek, amik bizony szerintem tuti koncertfavoritok lesznek (Balkan Dancehall, Részeg, Üres szoba) felsorakozik még néhány, ami könnyen juthat ugyanerre a sorsra. A címadó dal mindenképpen ilyen, a Billy Boyo (mennyire zseniális az a klip???) főképp, és szerintem komoly táncok fognak kialakulni a koncerteken az Imperial Reggae-re is. A másik személyes kedvencem még a picit elszállósabb hangulatú Raindrops, és a bónusz dal, a Fat Cat. Mindkettőt szívesen venném a koncerteken is. (Mondjuk egy lemez-végigjátszást is, hehe.)
Szaporíthatnám a szót a Ghost Trainről, de igazából felesleges. A PASO ismét meg tudta mutatni, hogy képes fejlődni, újat mutatni, ugyanakkor maximálisan hű maradni önmagához, és minden lemezre alkotni pár alapvetést. Akik azt hitték, hogy nem fognak tudni írni több Elhagytam magam, Hungarian Dish, Gagarin, stb. típusú slágert, azok most vakarhatják a fejüket, ugyanis ez a lemez szinte végig ilyeneket tartalmaz. Telhetetlen vagyok, és azt mondom: remélem a következő lemez nem csak 4 év múlva jön. Ez a lemez nagyon megérdemelné a nemzetközi sikert, akárcsak a Ladánybene 27 Offenzívája. Bírnék egy közös turnét, egy közös splitet is akár. Amíg ilyen bandák vannak ebben az országban, addig nagyon büszkék lehetünk, hogy tudnak a mieink ilyet is!
10/10 (Talán van benne egy pici jóindulat, de belefér, nem?)
Óriási köszönet a CD-ért az esztergomi Babits könyvesboltnak! A zenekart ITT tudod követni, CD-t és egyéb PASO cuccokat pedig ITT tudsz rendelni! 🙂