Robert James Ritchie, alias Kid Rock volt már minden, csak akasztott ember nem. Karrierje nem tegnap indult, és a korai Beastie Boys-féle örökségen elindult rappesdi után Ő is meglovagolta a rap-rock/rap-metal őrületet, és hatalmas sztár lett odaát a tengerentúlon. Neve manapság is eléggé jól cseng, képes lemezt is eladni, és zenéje is inkább country-rock, mint rap, vagy metál. Három évvel az előző, Rebel Soul című lemeze után megérkezett az Első Csók is.
Kíváncsi voltam, most éppen melyik oldalát villantja majd meg a csávó, ugyanis az előző 5-6 lemez alapjaiban ugyan egyezett, mégis más és més volt. Ha mondjuk a Rock and Roll Jesust rockalbumnak vesszük, azt követte egy szinte teljesen country (Born Free), majd egy olyan, ami leginkább a kettő keveréke volt (Rebel Soul). A First Kiss talán ez utóbbinak a folytatása, csak egy kicsit nyugisabb, slágeresebb hangvételben. Rockosabb a Born Free-nél, de jóval country/blues orientáltabb, mint a Jesus, vagy a Rebel Soul. Bizonyos szempontból hozza is elvárásokat, meg nem is ezzel egyetemben. Kapunk 10+1 dalt, amit kicsit kevésnek érzek, annak ellenére, hogy mostanában mindig amellett kampányolok, hogy inkább ennyi legyen, mintsem agyonnyújtott korongokat kapjunk. Itt valamiért akkor is hiányérzetem van.
A nyitó, klipesített First Kiss egy igazi, hamisítatlan nyári sláger, azonnal fülben ragadó refrénnel, dúdolható szöveggel. Szinte látom/hallom magam előtt, ahogy nyáron ez szól majd a rádiókban, felváltva az időnként elő-előbukkanó All Summer Long-al. És innentől ez van, szinte a korong végéig. Beköszönt a nyár, és a hamisítatlan, amcsi tóparti hangulat, és a buli-feeling. Mintha ez egy tudatos koncepció lett volna a lemez megírásánál. A Good Times, Cheap Wine a címéhez hűen erről az életérzésről dalol, szinte látom is magam előtt a stéget, és remekül követi ezt az igazán pofátlanul slágeres szerelmes dal, a Johnny Cash, mely maximum címében emlékeztet a kicsit több, mint tíz éve elhunyt idolra. Az Aint Enough Whiskey simán és lazán a lemez legjobbja, a csuklóból kirázott country-rock témájával, és a hibátlan herfli-betéttel. A laza, feelinges Drinkin Beer With Dad ismét egy klipesítésért kiabáló slágertéma, újfent remek szöveggel. Jön egy tipikusan rádiós téma, a Good Time Lookin For Me, ami egy kicsit gyengébb dal az eddigieknél, akárcsak az ezt követő Best of Me, picit le is ültetik a lemez hangulatát, amit aztán a One More Song újra visszahoz, bár ezt sem nevezném kifejezetten erős tételnek. A Jesus and Bocephus egy már-már gospelbe hajló tétel, amiről elsőre a Rebel Soul Catt Boggie-ja ugrott be, talán a vallásos jellege miatt. Aztán meg is érkeztünk a záródalhoz, melynek címe FOAD (igen, a Backyard Babies után szabadon: Fuck Off and Die), ami egy kellemes dallamvilágú, mégis erősen odaszólogatós tétel. Egy kevésbé trágár dalszöveggel akár rádiósláger is lehetne belőle odakint. (És erre remek alkalom nyílhat, ugyanis a dalban és a dallamban felismerve a potenciált megkapjuk a cenzúrált változatot bónuszként, Say Goodbye címmel. Remek lezárás.)
Összességében jól sikerült korong lett a First Kiss, mégis gyengébbnek érzem a vele párhuzamba állított három lemeznél. (Főleg, hogy ezt az orbitálisan gagyi és ronda borítót nem tudom miért kellett az eredetileg tervezett félprofilos, kalapos kép helyett elkövetni…) Ennek ellenére megkapja tőlem az Official Soundtrack of the Summer of 2015 díjat! 🙂 Van rajta sláger több is, jobbnál jobbnak, de azért csak becsúszott most pár gyengébb eresztés, ami 10 dalnál szerintem nem megengedett egy ilyen kaliberű előadó esetében. És egy jótanács a végére: akik nem szeretik az amcsi rock/country vonalat, azok messzire kerüljék az albumot. Itt még a rockosabb tételek sem olyan formában rockosak. Nem bánnám, ha a Foreignerrel közös turné eljutna Európába is, legalább Bécsig. Magyar buliról álmodni sem merek…
Csúcspont(ok): Aint Enough Whiskey, Johnny Cash, First Kiss, Good Times, Cheap Wine, Jesus and Bocephus
Mélypont(ok): Best of Me
10/8! Volt ez már jobb, és lesz, viszont kétségtelen, hogy a nyár Soundtrackje megszületett! 🙂