A tatabányai Dirty Dogs lassacskán már öreg motorosnak számít a hazai rockpalettán, hiszen idén elérik az iskoláskort, nyáron már 7 évesek lesznek. Régóta esedékes lenne egy új nagylemez, ugyanis 2011-ben jelent meg a második album, a Fekete Mámor. A Félúton, ahogy a neve is mutatja, inkább amolyan helyzetjelentés, ami megmutatja nekünk, mit is várhatunk a megváltozott felállású csapattól.
Derült égből volt villámcsapás kábé, amikor a banda tavaly énekest cserélt, viszont bíztam bennük, hogy megtalálják a megfelelő hangot a csapathoz. Vártam is az életjelet akkor, aztán az Azon az úton klipje egyszerre nyugtatott meg és keserített el egy picit. Örültem, hogy gyorsan találtak egy új énekest, és elszomorított, mert én a Kutyáktól nem erre számítottam. Nem erre, és nem ilyenre. Ám eldöntöttem, hogy nem keseredem el, hanem adok a klipnek még egy esélyt, majd még egyet, és így tovább. Aztán a harmadik-negyedik hallgatás után már kezdett beérni a dolog, és eldöntöttem, hogy a véleményemmel megvárom az első hanganyagot. És milyen jól tettem.
Mi történt? Szimplán szerintem nem voltam a megfelelő periódusban, vagy a fasz tudja, de amikor megjött a postaládámba a CD decemberben, akkor robbantam rá a Félútra. Meghallgattam sokszor, majd eltettem kicsit pihenni, majd újra elővettem, hallgattam, pihenni küldtem, aztán most újra elővettem és meghallgattam párszor jó alaposan. És azt kell mondjam: ez a frontembercsere a legjobb volt, ami történhetett a Kutyákkal. Komolyan. Valahogy frissebb, lendületesebb lett az egész, sokkal kerekebbek a dalok. Nyilván nem fordult ki a csapat a négy sarkából, sőt, teljes mértékben felismerhetőek maradtak, valamiért mégis kerekebb, gördülékenyebb az összhatás.
A Ha újra kezdeném akár ars poetica is lehet ebben esetben, hiszen egy újrakezdés első jele a Félúton. Mázsás, mocskos, dögös riff, azonnal fülben marad a refrén, ez kell ide. Majd jön a már említett Azon az úton, ahol egyszer csak azon kaptam magam, hogy igenis dúdolom a nótát, és a refrén a fejemben van, már-már éneklem is. A harmadik dal, az Ösztön, nekem a BLS-t juttatta eszembe, minden szempontól. (Attól a csekélységtől eltekintve, hogy azt nem szeretem, ellenben ez a dal tetszik.) A Mindennel először nem tudtam kibékülni. Sokáig kellett barátkozzunk, Baromi ütősen indul, és valamiért mégsem ment ez a spanolás zökkenőmentesen. Aztán egyszer csak mi történt? Beütött, mint a 380V! Atesz talán ebben a dalban tolja a legfeelingesebb szólóját eddig! Pedig nem tegnap ragadott először gitárt. 😉 A négy hibátlan új dal után jön a kötelező régi dal új énekkel kooperáció, ám a kutyák nem az a tipikus brigád, akik idebiggyesztenek egy olyat, csak úgy. Helyette akusztikus köntösbe bújtatnak egy korábbi számot, ami egy cseppet sem akusztikus hangulatú dal. Több, mint érdekes kísérlet, meg kell hagyni. És mi lett a vége? Egy olyan feelinges blues-swing (!) ötvözet, amin elsőre jókat vigyorogtam, majd azon kaptam magam a végére, hogy húbasszamegezkurvajó! Bizony. Az akusztikus szóló például annyira süt, hogy hihetetlen! Köröket ver az eredeti verzióra. Simán nekiállhatnának egy komplett EP-nek, vagy lemeznek ebben a köntösben. Én vevő lennék rá!
A szövegekhez hangulatilag maximálisan passzoló borító és kivitelezés mellé most először sikerült egy olyan hangzást kreálniuk, amibe nem tudok belekötni. Karcos, koszos, szikár, amilyennek lennie egy kell egy ilyen anyagnak. (Ezen a téren meg a Chrome Division ugrott be például!) Végre úgy hallom röfögni Dávid basszusát, ahogy mindig is akartam! (Ez az akusztikus pillanatoknál jön ki a legjobban!) Végre ezen a téren is minden klappol!Aztán meg kell dícsérjem szövegeket is, ugyanis ott is jött egy olyan minőségi ugrás, amit már az elejétől reméltem. Most ez is megvan! 🙂
Most nézem, hogy kellőképpen hosszúra nyúlt a beszámoló, ahhoz képest, hogy csak 4+1 dalról van szó. Nagy öröm nekem, hogy a Félúton olyan lett, amilyen. Az elejétől fogva figyelem a csapatot, és most érzem azt először, és igazán, hogy ténylegesen jöhet a felfelé. Azt mondják, a rákenrollban örök törvény: a harmadik hanganyag dönt, hogy maradsz, vagy mész a süllyesztőbe. Nos, a Kutyák kérem mit csináltak? Belehugyoztak a süllyesztőbe. Azt ígérték, hogy idén jön a nagylemez. Én bizakodó vagyok. Nem is kicsit. Csak lenne már itt!!!
Mostnemcsúcsésmélypontolok! 🙂
10/9! Nagylemezvárós pontszám! 🙂