Jópárszor meghallgattam az új Pitt lemezt, mielőtt nekiálltam ennek az írásnak. Amikor az új felállás lemezes debütjéről írtam a Rózsaszín álom kritikában, akkor leírtam az RP-hez fűződő viszonyom, viszonyunkat, így szerintem érthető, ha azt mondom: talán én még inkább szőrös szívvel nézem, és szőrös füllel hallgatok egy új anyagot tőlük. A Rejsz Royce esetében némileg megkönnyítette a dolgom, hogy az EP 5 dala ide is felkerült, így azért nagyjából tudtam, mire számítsak.
Adott tehát az EP-hez képest 8 új dal, meg Outro, ami már önmagában is megállná a helyét albumként, ezért egyfajta bónuszként fogom fel a plusz 5 dalt. Az már első hangoknál lejön a lemezről: ez az eddigi legjobban szóló RP album. Lesznek olyanok, akiknek pont ez lesz a furcsa, hogy a hangzásba már nem lehet belekötni. Nincs az a régi vesszőparipa: minden Pittbull lemez szarul szól! Itt most kérem, a hangzás nagyon is pöpec. Karcos, de olyan értelemben, ahogy lennie kell. Szerintem tökéletesen illeszkedik a dalokhoz. A szöveg néhol kicsit nehezen érthető, ami akár koncepció is lehet, ugyanis minden lemezen voltak ilyen részek, e nélkül már-már furcsa is lenne. Ezúttal kevesebb dalparódia akad, ha jól számoltam, akkor csak egy olyan van, ami kifejezetten valaminek a rózsaszín-verziója, inkább a teljesen saját ötletek dominálnak. Ismét vannak klasszikus punk-rock témák, metálosabb pillanatok, rap, slágerek, minden, aminek itt kell lennie. Igen, természetesen Béla is visszatér egy dal erejéig.
Jepy és Barnus remekül kiegészíti egymást. Még mindig azt gondolom, jó döntés volt két vokalistával folytatni. Természetesen a legfontosabb kérdés itt az, hogy mennyire hajaz ez a lemez a régebbi dolgokra, illetve mennyire maradt hű a névhez. Annyira hajaz, amennyire ez jött. Szerintem koncepcionálisan nem írtak olyan dalokat, amire erre, vagy arra a régi slágerre hajazna. Teljesen már a Rejsz Royce, mint a korai cuccok, de még az újkori lemezektől is erőteljesen elüt, viszont én nem vitatnám el tőle, hogy ez még mindig Rózsaszín Pittbull. Megintcsak ismételni tudom magam, mint az EP kritikájában. Ez az anyag bátran letehető a régi, klasszikus lemezek mellé, és az új éra remekművei mellé is.
A dalok megfogalmazása itt-ott talán egy kicsit komolyodott, ami nagyban köszönhető annak, hogy más a szövegíró értelemszerűen. (Egyetlen nótát spóroltam volna le a lemezről, ezt majd lásd a végén.) Mindenképpen szimpatikus, hogy Jepy másik bandája, a Mesterséges Érzelem nem köszön vissza a dalokból, és ami a legfontosabb: Kassai Gabi sem. A Mese mese mátka címú új Béla-dal a legjobb példa erre. Full más, mint eddig, de teljesen Béla.
No, még mielőtt teljesen elvesznék a részletekben, amit nem szeretek és nem is szoktam, inkább lezárom a gondolataimat. Nem tudom, hogy ez lett-e a legjobb RP lemez, most minden esetre így érzem, még ha eddig esetleg nem is ez jött volna le. A közösségi hálón is azt látom, hogy összességében pozitív a fogadtatás. Azért meg külön dicséret jár, hogy végre van belőle kézzel fogható is. Remélem, a régiek is lesznek mind cd-n előbb-utóbb. Nagy jövő van a felállás előtt, mert élőben is egy új szintet hoznak, ami teljesen más, mint régen. Az is másért volt jó, és ez is. Mindenesetre jól tették a srácok, hogy tavaly nem adták fel, hanem nyomják tovább. Köszönet ezért.
Csúcspont(ok): Mese mese mátka, Búúúú dal, Az ember, aki kankós bottal jár, Rózsaszín álom, Bojt
Mélypont(ok): A hálaadási pulyka (ezzel nem tudtam megbarátkozni, egy kicsit sem.)
10/10. Mint mindig. Fasza lemez lett, sose rosszabbat srácok! 🙂
Töltsd le ingyen: www.rozsaszinpittbull.hu