2009. 10. 09.
Bocsi, de nincs hangulatom frappáns címek után keresgélni. Sõt, igazából írni sincs okom, de azért megteszem. Mármint az írást. És ráadásul ide. Na, helyben vagyunk…
A mai nap teljesen átlagosnak indult, és szinte az is lett. Reggel felkeltem, és mivel Kata éjszakás volt, és ilyenkor délelõtt alszik, megléptem a városba, hogy kicsit sétálgassak, még ha ez kevés is a fogyókúrához… Ja, nem is fogyózom. Pedig kéne. Nagyon…
Elsõ utam a volt munkahelyemre vezetett, mivel gondoltam egy kis zenehallgatás, és eszmecsere mindig jól jön. Jó is volt. Meglepetésemre Tamás barátom dolgozott, aminek most kifejezetten örültem, ugyanis elmondhattam Neki, hogy le vagyok maradva az általa kért kritikákkal, mert tegnap is ezt írtam az helyett…
Ám út közben összefutottam Mr. Bustával, de sajnos éppen nagyon beszélgetett, így az eszmecsere máskorra maradt. Megtalált viszont helyette egy igazi hülye. Mit hülye, balfasz. Igen az. Azt mondja nekem:
– Figyu, adnék pár matricát, kiragasztanád õket?
– Hát, elsõnek helló, mert engem arra tanítottak a szüleim, hogy illik köszönni!
– Ja, bocsi, helló! Elfelejtettem!
– Milyen matricákat?
– Hát ezt a „Nem kérünk Hídlapot!” feliratút!
– És hova ragasszam ki? A homlokodra?
Itt volt egy kis szájhúzás, és sértõdés, de hát mit tehet az ember? Reggel volt, olyankor mindig morcos vagyok, meg bunkó is. Mondjuk, bunkónak mindig bunkó vagyok, de ezt már megszokták szerintem.
– Hát izé nem, gondoltam a postaládádra.
– Oda tuti nem, barátom!
– Miért? Te olvasod a Hídlapot?
– Naná. Sõt, van egy olyan perverz tulajdonságom, hogy még némely cikkeit szeretem is.
– És izé, a Szeretgomot nem szereted?
– De, az az egyik kedvenc viccújságom.
– De most komolyan.
– Én is úgy gondoltam! Na, én lépek! Ezeket meg ragaszd, ahova akarod, csak ne az én postaládámra! De nyugodtan reklámozd, mert így több értelmes embernek jut, majd újság, Ti meg olvassátok azt a szart! És ha elkészül a Szeretgomot nem kérek matrica, feltétlenül szólj, mert én gázzal fûtök, elégetni nem tudom, WC-papírnak meg nem jó! Na csáó!
Hát, szerintem vele sem leszünk barátok. De még jó, hogy nem a HIT- Gyülekezet, vagy a Jehova tanúi, mert akkor már az is lehet, hogy elõzetesben lennék… 🙂
Mindezek hatására, és Tomi barátom nagyszerû ötleteire alapozva úgy döntöttem, hogy pártot alapítok. Na, jó, csak elvi szinten, de kéne! Ilyesmi szlogenekkel:
– Fogsz lopni? Naná, de én be is vallom!
– Autópálya? Kizárt. Inkább veszek egy terepjárót.
– Nyugdíjemelés? Á. Inkább költséghatékonyság szempontjából megszüntetem a 10-11-12. havi nyugdíjakat is!
– Adócsökkentés? Nem. Én a jelenlegit is kevésnek tartom. Emelni fogok.
Segítesz a vállalkozóknak? Természetesen. Behozom azt a néhány multit az országba, akik még nem basszák itt az anyjukat!
Szerintem ez korrekt kis program. Aztán ha mégis az ellenkezõjét kezdeném csinálni, vagyis építenék, kizavarnám a multikat, meg ilyenek, akkor megválasztanának újra, és akkor jöhetne az eredeti program…
Bár szerintem elõbb leszek pornószínész, mint politikus. Az jobban vonz, pedig ahhoz sem érzek magamban kellõ motivációt. Bár mondjuk ezzel valahogy így lehet a parlament is. Nincs motiváció, viszont olcsó a szendvics, van egy csomó juttatás, és nem kell otthon az asszonyt hallgatni, vagy a pasiját, vagy inkább nem gondolok bele, és még csinálni sem kell semmit.
De szerintem ennyi politika elég volt most egy idõre, ugyanis ez nem az én terepem. Nem akarom, hogy a kedvenc viccújságommal emlegessenek majd egy lapon. Vicces lenne. Nekem van újságírói végzettségem. Meg sajtóigazolványom. Még sem írok újságot. Bár lehet azt kéne. Meg élni szerintem nem tudnék, mert nem adom el magam, és nem vagyok bértollnok, és így bizonyára nehéz lenne. Bár ki tudja…
Na, most veszítettem el a nem létezõ olvasóim 70 százalékát. De nem baj, lesz ez még így se! Majd legközelebb javítok a statisztikán! Addig is: vár a munkakeresés!