Ez az a lemez, amitõl legalább annyira rettegtem, amennyire vártam is. A HARD (akkor még H.A.R.D.) elõzõ lemeze a Traveller egy kellemes meglepetés volt, hiszen a Kalapács Józsival elkövetett lemezek nem gyõztek meg a HARD létjogosultságáról, addig az Utazó teljesen. A felállás erõteljes átalakuláson ment át. Új énekes, új dobos, és a billentyûs helyére egy újabb gitáros érkezett.
A decemberi Hammer dvd-mellékletének Menü-aláfestõjeként elcsepegtetett címadó nóta demó változata, és a promo interjúk elõzetesen is meggyõztek arról, hogy itt nem akármilyen lemez van készülõben. Ráadásul mikor kiderült, hogy idehaza elõször szintén a Hammer mellékleteként kerül terjesztésre potom 1490 forintos áron, majdnem lehidaltam!
Számoltam a napokat, majd február 27-én rohantam kedvenc újságosomhoz, és megvettem a lemezt. ÖÖÖÖÖ, az újságot! 🙂 Letéptem a celót, és behajítottam a lemezt a discmanbe. Megszólalt a Time Is… Az állam a padlót verdeste, és azóta is csak húzom magam után… Persze, vannak hibák. Mindig, minden lemezen. Csak itt jóval kevesebb! Sokan, sok helyen leírták, hogy vékony a dob, meg a basszus, és ezzel egyet is értek. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy ennél sokkal rosszabb megszólalásokra nem szoktuk húzni a szánkat, ha mondjuk, elsõ lemezes bandáról van szó. És, ha nem is a szó szoros értelmében, a HARD is az.
Amit én inkább hibának rónék fel, az a balladák száma. Nekem kicsit sok a négy ballada a 11 számból. Érdekes, sosem kedveltem igazán a balladákat, itt mégis mind a négy mûködik! Ettõl eltekintve egy nyugodtan átcsúszhatott volna a következõre! 🙂
A borítóból is sokkal többet ki lehetett volna hozni, de ez már csak szõrszálhasogatás, semmi más. De tényleg! Inkább arról beszélek, hogy Björn Lodin hangja rettenetes jó! A hangszeres megoldások, még ha néhol kicsit tipikusnak nevezhetõek is, pazarok! Az úgymond „hibák” nem vonnak le a lemez értékébõl! Nálam legalább is! Szerintem a HARD tagjai büszkék lehetnek a korongra, éppúgy, ahogy az ország is a bandára!
Aki szereti a Deep Purple-t, a WhiteSnake-et, és hasonló hard rock bandákat, annak ez a lemez is a kedvence lesz! Nem definiálták újra a mûfajt, de szerintem nem is ez volt a cél. Hanem tökös album, ami szétrúg pár segget. Ez pedig maximálisan teljesült! Kiváncsian várom a folytatást!
Csúcspont(ok): Time Is Waiting For No One, Black Clouds (Isteni refrén!!!), Lonesome Loneliness, Four-leaf Clover (Igen ballada, de hibátlan. Tényleg.)
Mélypont(ok): Nincs. Tényleg. Talán a Love Goes With Anything kicsit uncsi sokadszorra, de ennyi belefér! 🙂
10/10