Öt évnyi munka, bővülés és arculatváltás után kiadta első nagylemezét a Soviet Monday.
A posztpunk kvartett 8+2 tételben kukucskál be 2+1 fél szobás lakás kulcslyukain és vázolja azokat a motívumokat, amik a peremkerületek mindennapjairól szólnak. Lábedzés, NB III-mas rangadó, autózás a tököli komphoz és Balassagyarmatra, a százhalombattai gáztüzelésű erőmű, református templomok, gyónás, nők, alkohol – ez a Közép-európai Posztpunk.
A lemez kreatív munkálatai 2025 januárjában, Balassagyarmaton pörögtek fel, majd a téli zenekari songwriting sessiont egy tavaszi balatoni elvonulás követte, ezeken az alkalmakon születtek meg a legfontosabb új dalok a lemezről. Mindezek mellett egy rég elfeledett Soviet klasszikus, köztük a zenekar első, de ezidáig kiadatlan dala is felkerült a korongra.
„Első albumot kiadni nagy felelősség, mert ha jól csinálod a zenélést, akkor ez az a felvételed, amire a true arcok majd azt mondják 10 év múlva, hogy ‘na ez még jó volt és utána kezdték eladni magukat’. Több számnál teljesen a saját fejünk után mentünk a sound tekintetében, kísérletezgettünk, feszegettük a határainkat. Ennyi időt még sosem töltöttünk együtt, mint ebben az 1 éves kreatív időszakban, tele pakoltuk annyi külvárosi vibe-bal ezt az albumot, amennyit csak nem szégyelltünk. Mi imádjuk az első közös gyermekünket, és alig várjuk, hogy megtegye az első lépéseit a hallgatók felé. Reméljük, mire elkezd csajozni és piázgatni, mi még akkor is együtt leszünk, talán már egy népesebb családdal” – mondta kollektíven, egy hangként Marci, Laci, Marci és Milán.
A „Powerplant” című dalról
Az album koronaékszere, egy hat perces monumentálé arról az érzésről, amikor megvalósul a végső lemondás és a hőerőmű füstje átöleli az ember lelkét és a felhők fölé repíti azt. Bevalljuk, zúz mint a ház, sírni érdemes rajta.
Stáblista
Író, rendező: Kovács Ádám
Operatőr: Molnár Zoltán
Rendezőasszisztens: Tóth Eszter
Világítás: Bántó Balázs
Vágó: Varga Bence
Lány főszereplő: Pap Eliza
Erőmű: Ferenczy Dániel
Srác főszereplő: Lóránth Ádám
Gépészlány: Módos Réka
Werk: Benkovics-Lengyel Alexandra
Script consultant: Imre Dennis
Props consultant: Vágó Krisztina
Dublőrök: Dienes Csenge, Grimm Alexandra, Nagy Réka, Petró Hajnalka
Statiszták: Adrián Roque Santana, Fülöp László, Kovács Kristóf, Rátkai Zita, Sóvágó Olívia, Szeemi Al-Taani
Helyszínek: Budapest/Tököl 2026
Zene: Soviet Monday – Powerplant
Külön köszönet: Csiszár Zsófia, Sárosi Laura, Zsigmond Judit, Kovács Kristóf
Cselekmény
Idén, 2026-ban jelent meg a Soviet Monday postpunk zenekar második klipje, amihez a történetet Kovács Ádám író-rendező álmodta meg. Nem volt egyszerű a történet kitalálása, mert a szöveg és a zene sem az a tipikus egyszer meghallgatható és azonnal megérthető alkotás. A történet cselekménye számos nyitott kérdést hagy a néző számára, amelyen keresztül több nézőpont is érvényesül.
A story egy srácról szól, aki mellett már nincs ott a barátnője és ezt a számára keletkezett űrt próbálja meg számos módon pótolni az életében. Nem teszi boldoggá az sem, hogy másik nővel tölti az éjszakát, ahogy a klip legelején is látható, majd az utcán is az egykori barátnője jellegzetes piros kabátját hordó lányokban látja meg őt, akiket meg is szólít, de minden egyes próbálkozása kudarcba fullad azonnal. Lelkiállapotának a legmélyebb pontját akkor éri el, amikor az alagútban legnagyobb zavarát kiadva magából, futni kezd egészen a budai rakpartig, ahol hirtelen belép az életébe egy furcsa figura.
Nem tudja mire vélni ezt a meglepetést, de hirtelen ez az alak felruházza őt energiával és egyben magához is csatolja. Ezután bármerre járnak és továbbra is kiszúr egy piros kabátos lányt a villamosmegállóban, majd az utcán és a buszmegállóban, miközben hiányolt barátnőjét vizionálja, ez hosszú kabátos, kopasz alak egyszer sem engedi, pórázként használt fényfüzérrel tartja vissza.
A tetőpont akkor éri el, amikor egy összejövetelen, ahol mindenki nyakában, akárcsak az övében egy fényfüzér van, megpillantja a lányt, aki épp ezzel a furcsa figurával beszélget. Majd amikor rájön, hogy ott is csak vizionálta, megunja a röghöz kötést és kibújik a fogvatartott sorsából, majd a többi résztvevő nyakából is kitépi erőszakosan fényfüzéreket és határozottan elküldi őket. Ezután a hosszú kabátos figurát is ugyanúgy, de kitüntette, a többiektől függetlenül meneszti, hogy egyedül maradhasson, ahol gyújt egy gyertyát. Ekkor megjelenik mellette a végig keresett lány, de nem vesz róla tudomást. A legvégén együtt nézik a gyertya lángját és a lány elfújja azt. Teljes sötétség.
Rendezői gondolatok
A Powerplant című szám hangszerelése és szövege inspirált arra, hogyan lehet valakinek a hiányát és egy erőművet egy történetbe összekovácsolni. Hosszas töprengés után jött az ötlet, hogy felmérve egy erőmű tulajdonságait, miszerint jellegtelen, magas, szürke torony-szerű kéményeivel és folyamatosan füstölő megjelenésével együtt ezeket a tulajdonságokat egy emberi lényre is át lehet ültetni.
Folyamatos függést biztosít, energiát és fényt ad, de elszakadni nem lehet tőle, mert rá van az ember utalva és, ha ki akarnánk iktatni az életünkből, csak a sötétség marad. Ez ihlette az erőmű karakterét, aki a srácot kíséri az útján, aki egy elég mély lelki válságban van, mert elveszítette azt a lányt, akivel a klip elején a közös képüket nézegeti, miközben az egyéjszakás kapcsolatát szimbolizáló lány kisétál tőle.
Számos módon, többek között így is, megpróbálja az idejét eltölteni, de nem jelent neki örömet, inkább csak egy még nagyobb lelki bánatot készít magának elő, avagy meghagyja magát akaratlanul ebben a mély állapotban. Utcán ácsorogva reménytelenül fut utána más lányoknak, akik szintén piros kabátot viselnek, de minden alkalommal, amikor valahogy megszólítja őket, szembesülnie kell azzal, hogy továbbra sem találja meg azt, akit a legjobban szeretne. Azon a partszakaszon égeti el a növényt is, ahol az egykori barátnőjével együtt készült az ominózus képük is. Már ekkor feltűnik az erőmű emberi alakja, aki a háttérben húzódik meg, mint egy árny az életében, aki az ő kiszolgáltatott helyzetét kíséri figyelemmel egészen a mélypontig.
Teljes zavarában átfutja az alagutat és akkor az erőmű kérdezés nélkül belép az életébe. Egy kényszeredett „barátság” lesz az övék, ahol az erőmű folyamatosan sakkban tartja és a képzelgéseitől védeni próbálja azzal, hogy a nyakába akasztott fényfüzérrel nem engedi, hogy odamenjen a spontán utcán meglátott piros kabátos lányokhoz.
A tetőpont akkor lesz, amikor az összejövetelen, ahol feltűnik a banda első klipjének főszereplője, a gépészlány is, szintén odahallucinálja a lányt, aki az erőművel beszélget és beképzeli magának, hogy az erőmű csak játszik vele. Ekkor úgy dönt, hogy közömbössé válik számára a védelmező erő és a szobában jelenlévők nyakából is kitépi a fényfüzéreket, mint egy megmentés a legfőbb illuzionistától, az erőműtől. Nem törődve a következményekkel, amelyek őt és a többi résztvevőket érhetik ezután, kipaterol mindenkit és a végén az erőművet is eltaszítja magától mit sem foglalkozva azzal, hogy az volt az egyetlen lehetősége, hogy maradjon némi fény az életében, még ha ilyen röghöz kötött áron is.
Mivel az energia megszűnt körülötte, egy darab gyertyával próbál még lelket önteni magába, ahol hirtelen megjelenik a lány, akit végig keresett, de már nem vesz róla tudomást. Ebből is sejthetjük erősen, hogy a lány bármilyen okból, de fizikálisan nem elérhető már a számára. Az viszont, hogy milyen okból, az természetesen a néző fantáziájára van bízva.
Szándékosak a nyitottan hagyott kérdések, a történet és a szereplők is rendkívül stilizáltak, inkább csak egyfajta szimbólumok. Szimbólumai a hiány leküzdésének, vagy épp az elmulasztásának. Kilépni a rosszból és megpróbálni egy újat kezdeni, mert hosszú még az élet, vagy továbbra is játszani a mókuskereket, hogy megpróbálni, de energia híján visszakerülni az origóra.
Sok esetben ismerhet az ember magára, bármelyik pontját is nézzük a történetnek, amelyben a zeneszöveg a legtöbb esetben alátámaszt. Ha csak arra is gondolunk, hogy néha valóban jól esik levezetni a fölös energiát, amelynek a kirobbanását a klipben a futás az alagútban szimbolizálja. Számos pontos a történet szorosan összefonódik a zene szövegével, de sok helyen viszont szándékosan elhagyja azt. Nem egyszer hallgatós maga a szám sem és ez a klipre is teljesen ráhúzható.
Jópár easter egg is felfedezhető a vizuális történetben, amelyek vagy a korábbi, Techno után klipjére hajaznak, vagy a banda saját életéből egy apró vizuális cikkelyt mutatnak. Természetesen más alkotók előtti tisztelgés képpen, ugyanúgy láthatóak motívumok, a piros kabát, vagy a futás a fal mellett.
Inspirációk a kliphez
A Soviet Monday számaiban megismert lelkiállapot, amely sokak számára erősen tolja a Közép- és Kelet-Európában megjelenő életérzés szekerét, nagy hatással volt és van rám. Gyakorlatilag ez az, amiben élünk sokan, áthatja a mindennapjainkat és meghatározza a világhoz való hozzáállásunkat. Félreértés ne essék, nem a zene alapozza meg ezt az érzetet, hanem ennek az életérzésnek a hozománya ez a stílus és műfaj létrejötte, ami tökéletes illusztrációt ad.
Ez fog meg és fogott meg az ő zenéjükben és kifejezetten ebben a számban is. Fontosnak tartom, hogy ezt, mint egy izgalmas és letaglózó társadalmi jelenséget, az utókor számára a saját meglátásaimból be tudjam mutatni és ezért is örültem a felkérésnek, mert az ő zenéjük egy perfekt alap, amihez szívesen álmodok meg egy vizuális illusztrációt. Remélem, sikeresen el tudtam végezni a saját osztályrészemet ehhez és a képi produktum felér a Power plant zeneszám magasra mutató szintjéhez.
De ugyanakkor nem tudtam megállni azt sem, ahogy a már többször megidézett előző klipnél is, hogy olyan alkotóktól is idézzek képileg, akiknek a munkásságát nagyra tartom a teljesség igénye nélkül. Ebben a klipben szerepet kapnak szimbólumok Leos Carax és Reisz Gábor alkotóktól. Viszont ha már megénekeltem a Techno után klipjét is, abban ugyanígy felfedezhetőek utalások Milos Forman és Antal Nimródtól is.
Anélkül, hogy túlságosan nagy romantikus hüppögésbe esnék a Soviet Monday tagjai felé, nagyra tartom a munkásságukat és csak azért szurkolok, hogy ezzel a lendületükkel sose hagyjanak fel, mert fontos, hogy ebben a stílusban valaki ennyire erősen képviselje a közép-európai post punk zenei érát. Örültem az immáron második lehetőségnek, hogy a srácok bizalmat szavaztak nekem és remélem, később is hozzá tudok tenni a zenéjük ilyen módon történő szélesebb terjesztéséhez.
A lemezen dolgozott, ezért hálásak vagyunk nekik
Kovács Márton – gitár, ének, basszus, szinti felvételek, produceri munkák
Lázár Domokos (Dodi) – Mix/Master
Artistfactory (Darumarokko) – Dobfelvétel
Kreatív: Szász Balázs
Social elérhetőségek
Facebook: https://www.facebook.com/sovietmonday
Instagram: https://www.instagram.com/sovietmonday/
YouTube: https://www.youtube.com/@sovietmonday9376
Spotify: https://open.spotify.com/artist/2oZIzJ8KaDEkdlPfsJS0X3