A 2000-es évek fordulóján a rockzenei trendeket leginkább a pop-punk és a nu-metal határozta meg. Az ezredforduló környékén számos hazai banda indult útjára, a nemzetközi hangokra rezonálva. A Strong Deformity, a FreshFabrik, a Mind The Gap, és még ezer más -egyébként sikerrel kecsegtető -zenekar jelent meg akkoriban. Jellemzőjük volt a poszt-grunge és/vagy modernebb hangzás, és az angol nyelvű dalok. Ebbe a körbe és időszakba helyezhető el a Fish! is, akik már csak azért is megérdemelnek az idén 25 éves jubileumuk kapcsán egy rövid visszatekintést, mivel gyakorlatilag ők azok akik ebből az érából a mai napig a porondon vannak – a közeljövőben például egy elég komoly nyári kört kezdenek el.
A budapesti halak 1999-ben alakultak. Az első életjelet a Pizzás című filmzene kapcsán adták a szélesebb közönség felé, 2001-ben amikor a Positivo című daluk rákerült erre a válogatásra.Számos kortárs, akkori feltörekvő formáció szerepelt azon a lemezen- bátran kijelenthető, hogy maga a film, és a hozzá válogatott dalok kordokumentumnak tekinthetőek, remek képet ad az érdeklődőknek az akkori underground színtérről.
Én magam is ekkor találkoztam velük először – és az az egy tétel annyira beütött, hogy ezerszer hallgattam végig, és csak ez alapján az egy nóta alapján rajongóvá váltam – ez az állapot azóta is tart. A kicsit bulis, kicsit rockos, stíluskavalkádot felvonultató szerzemény meghatározta-és mai napig meghatározza a zenekar zenei identitását – annak ellenére, hogy a 25 év, a tagcserék, az öregedés és a folyamatosan változó/megújuló zenei irányvonalak lecsapódtak a Fish! zenéjében is.
Összességében, ez mindig is a dallamos, tiszta, energikus punk rock (vagy hard pop?) volt, aminek az elsődleges célja a szórakoztatás.A szöveg néhol csajozós, néha bulizós, néha pedig társadalomkritikus -de mindig szarkasztikusan humoros. Az utóbbi időben viszont tény, hogy kicsit direktebbé váltak a politikus szövegek. Ez egyrészt egy DIY hozzáállású punk hatásokkal operáló zenekarnál teljesen normális, másrészt , a musicmedia.hu oldalán megjelent tavalyi interjúban a frontember/szövegíró Kovács Krisztián azt nyilatkozta:
„Inkább motivációs jellegűeknek gondolom a szövegek többségét, amik az egyén szabadságát és a függetlenséget éltetik. Ezekben nyilván tetten érhető némi ellenszegülés a társadalmi berendezkedés és az idejétmúlt “normák” irányába, de van pár új dal, ahol egészen konkrét kinyilatkoztatások hangzanak el, az utalásokon túlmutatva. A politika is minden eddiginél jobban megoszt és rád mászik, nyilván a reakciók és a vélemények is sarkosabbak… Ez egyébként egyre inkább hallható akár a mainstream popban is, ami azt jelzi, hogy lassan tényleg mindenkinek elege van az árokásásból, illetve van téma a szerelmes dalokon meg a bulikázáson túl.”
….és akkor a képi tartalmakról még nem is beszéltünk….
A Fish! pályafutása elején egy lassú, 10 évig tartó építkezésbe kezdett: ebbe belefértek az első, útkereső jellegű -akkor még angol nyelvű – lemezek, tagcserék, válogatásokon való szereplések (egész pontosan…..), tagcserék, és az is, hogy igazából senki nem vette komolyan a bandát – ők maguk sem.
Ennek az időszaknak a legnagyobb sikere, és egyben lezárása a Túró Rudi reklámzenéjeként elhíresült You VS Me című dal volt.
A 2009-es Csinálj egy lemezt! című alkotás egy mérföldkő volt a Halak életében. Egyrészt ez volt az első magyar nyelvű anyaguk, másrészt itt kezdett egyfajta letisztult dallamos punk/rock irány kikristályosodni náluk, mint zenei irányvonal. És innentől kicsit komolyabban vették magukat, és tudatosabbak lettek. Az akkoriban induló, magyar pop/rock zenét felkaroló MR2 Petőfi kínálatába is bekerült a csapat – ez egyrészt nagyon sokat dobott az országos ismertségükön, másrészt, mint a Múzsa csókja hatott rájuk: a banda ezen érájának emblematikus dala a Majdnem Kalifornia, amely egy rímpárban megörökítette az akkori budapesti zenész-életérzést:
„majd vedd elő a rádiószerkesztőket,
naponta többször is hívogasd őket,
hogy játszanak délelőtt meg délután
és legyen egy próbaterem Dél-Budán”
A 2011-es Sav című lemezen már szinte állandósult a #budapestbynight életérzés, és született jó pár alapmű, amely a mai napig a koncertműsor szerves részét képezi, mint például a Mi Vagyunk Itt:
Egy ekkor készült Magyar Narancs interjúban már egy más státuszban lévő zenekar nyilatkozott:
„Abban a pillatban egyébként, amikor a Majdnem Kalifornia kijött és elkezdte vezetni a listákat, gyakorlatilag megduplázódott a rajongók száma. Merem remélni, hogy egy kicsit ez annak szól, hogy más magyar szövegeket hallanak tőlem az emberek, mint amilyet mástól. Nem tudod ráhúzni se a tankcsapdás, se a lovasis vonalra. Mondjuk ezzel meg kizárjuk magunkat abból, hogy ennek a két nagy tábornak tessen a Fish!, viszont tudunk büszkék lenni arra, hogy megtaláltuk a saját közönségünket.” – ennél a mondatnál egy igazán fontos aspektust jelenít meg magáról a Fish! , hiszen valóban, a magyar nyelvű kaliforniai punk műfaj első, és sokáig egyedüli képviselői voltak a kis számú metál, és a túltenyésztett alter – rock hazájában.
A 2013-as Konzervzene lemez több szempontból is rendhagyó, mondhatjuk, hogy egy újabb mérföldkő: egyrészt az anyag egy konzervdobozba rejtett adathordozón jelent meg -ez önmagában remek marketing húzásnak bizonyult. Másrészt zeneileg kicsit kinyílt a banda, voltak dubstep betétek, és rap közreműködés is…harmadrészt itt már egész konkrét beefek is vannak a lemezen, de maga a zenekar is meglepődött azon, hogy korántsem sértődtek meg rajta annyian….
A 2016-os Idő Van című lemezen szintén volt pár érdekes közreműködés, a hangzás pedig kicsit keményebbé, szikárabbá vált. A Fish! direkt rádiós slágere, máig legnagyobb sikere, a Ne is figyelj rám én annak NECCes remixe is ezen a korongon kapott helyet -és mém alapanyagnak sem utolsó.
A korszellemet követve a zenekar 2016 -2021 közt nem lemezeket, inkább dalokat és EP-ket adott ki. A Zenéd is milyen, a Be kell adni, Felületes, az Egyáltalán, a Felemás 1.-2. és a Nem jó, de nem is trragikus összességében majdnem egy teljes nagylemeznyi anyagot jelentett, csak a formátum volt más: például, volt hogy egy négy dalos EP-t egy az egyben, live videóban tettek fel a legnagyobb videómegosztóra -így, ha zeneileg nem is, de más területen kísérletezgetett a zenekar.
Az időszak egyik nagy dobása volt a 2017-es Bandaháború, ahol a Supernem zenekarral karöltve egy unikális koncertformátumot honosítottak meg itthon. (2019-ben egyébként ismételtek, hiszen gyakorlatilag x-re jött ki az epikus meccs….de a halak ugye nem játszanak döntetlenre….
Ugyanakkor, egy fontos jellemzőjük, hogy ők is elmennek egy -egy feat erejéig más előadók lemezeire, és számos más ügyben is nyújtanak segítséget a feltörekvő bandáknak – bizonyítva ezzel, hogy nem felejtették el, honnan indultak.
Egy remek kollabor, NB-vel, ennek alátámasztásaként:
A covid időszak az egész zeneipar vitorlájából kifogta a szelet, de a Halak a víz alatt maradva kimaxolták amit ki lehet: erős online közösségépítő aktivitást építettek fel, és közben megírták pályafutásuk talán legerősebb lemezét, a Pozitívat, amely 2021. május első napján jelent meg. Az idők szavára hallgatva a csapat már egy stream felületen, az Open Music Channel Twitch/Youtube csatornájának #honnananév című zenei csatornáján mutatta be az új anyagot, vélhetően új rajongókat szerezve ezzel a fiatalabb generáció köréből.
2023-ban aztán jött a rövid, tömör és önreflexív Régen minden jobb volt című dalgyűjtemény, amelyet egy rövid stílusgyakorlat követett: a lemez nyári slágere, a Nekem ennyi elég különféle stílusokban külön kislemezen jött ki: a Fishék popot játszanak metál felfogásban, és ez a speciális kiadvány bizonyítja ezt a legjobban:
Majdnem Kalifornia gyermekei negyed évszázada tolják a rock and roll szekerét, de mai napig az ősrajongókat, és a régi kedvenc kis klubjaikat részesítik előnyben. A „csináld magad” hozzáállás, a közvetlenség, a közösség fontossága, és az energikus zene jellemzi őket. Boldog szülinapot nekik, még legalább 25 évet, és #köszidetényleg
u.i. ….ideírhatnánk azt is, popkult utalásként, hogy köszi a halakat, de túl direkt lenne….:D