Stephen Graham Jones:
Sötét evangélium
– sajtóanyag –
„Egy rejtélyt próbálok megoldani, jelesül, hogy mi történt Arthur Beaucarne-nal 1912-ben.”
Könyvadatok:
Megjelenés: október 27.
Fordító: Ács Eleonóra
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 464 oldal
Miről szól a könyv?
1912-ben egy montanai evangélikus lelkész különös vallomásokat jegyez le egy Jó Döfés nevű feketeláb indiántól, aki azt állítja magáról, hogy képtelen meghalni. Története évtizedekkel korábbra, az amerikai határvidék véres múltjába vezet, ahol a bölényvadászat, a telepesek terjeszkedése és a természetfeletti borzalmak egyetlen bosszútörténetté fonódnak össze. A Sötét evangélium hátborzongató történelmi horror, amelyben a vámpír nem pusztán szörnyeteg, hanem egy elpusztított világ bosszújának megtestesítője.
Miért aktuális most?
Az Egyesült Államok történelmének újraértékelésekor egyre nagyobb figyelem irányul az őslakos népek ellen elkövetett erőszakra és azokra a tragédiákra, amelyek sokáig kimaradtak a hivatalos történelmi emlékezetből. Jones regényének középpontjában egy valóban megtörtént mészárlás áll: 1870 januárjában az amerikai hadsereg közel kétszáz feketeláb indiánt, köztük nőket és gyermekeket gyilkolt meg a Marias folyónál. A Sötét evangélium a horror eszközeivel teszi fel a kérdést: hogyan lehet igazságot szolgáltatni azoknak, akiktől nemcsak az életüket, hanem a történetük elmesélésének lehetőségét is elvették?
Leírás
Stephen Graham Jones a kortárs amerikai horror egyik legeredetibb alakja, aki feketeláb indián származásából és az őslakos közösségek kulturális örökségéből merítve újítja meg a műfaj hagyományait. A Sötét evangéliummal azonban minden korábbinál ambiciózusabb vállalkozásba fogott: a klasszikus vámpírirodalmat az amerikai westernnel és a történelmi regénnyel ötvözi, miközben tudatosan szembefordul a vadnyugatról kialakított romantikus képpel.
A regény különlegessége a történetmesélés módjában is rejlik. A különböző korokból származó beszámolók, a vallási szimbolika és az egymásnak feszülő nézőpontok olyan összetett elbeszélést alkotnak, amely Anne Rice Interjú a vámpírral című klasszikusát és Cormac McCarthy Véres délkörök című regényét egyaránt eszünkbe juttathatja.
A könyv nemzetközi fogadtatása kivételes: New York Times bestseller lett, Barack Obama felvette 2025-ös nyári olvasmánylistájára, a TIME és a Publishers Weekly pedig az év legjobb könyvei közé választotta. Elnyerte a Bram Stoker-, a Nebula- és a Locus-díjat is, az NPR kritikusa pedig egyenesen Jones mesterművének nevezte. A Sötét evangélium így messze túlmutat a hagyományos horror keretein: a szépirodalom és a zsánerirodalom határán álló, rendkívüli erejű alkotás.
Fülszöveg
Egy montanai parókia felújításakor egy befalazott napló kerül elő, melyet száz évvel korábban írtak. A szerzője Arthur Beaucarne evangélikus lelkész, aki 1912-ben nyomtalanul eltűnt. Ükunokája, Etsy Beaucarne, a lapokban látja megfeneklett egyetemi karrierje utolsó esélyét, ám a bejegyzések olvasása során egészen másra bukkan, mint amire számított.
A napló ugyanis egy bizarr, megdöbbentő vallomást őriz.
Beaucarne feljegyzései egy titokzatos feketeláb indiánnal, Jó Döféssel folytatott beszélgetéseit örökítik meg. A férfi olyan vadnyugati mészárlásokról mesél, amelyeknek nem maradtak tanúi; olyan bűnökről, amelyeket Amerika történelme igyekezett örökre elfeledni. Ráadásul úgy beszél a szörnyűségekről, mintha a saját szemével látta volna őket.
Ahogy Etsy egyre mélyebbre merül Jó Döfés történetében, feltárul előtte Montana véres születése: a bölények pusztulása, a feketeláb indiánok kiirtása és a mindent felemésztő bosszúvágy, amely generációkon át sem csillapodik. A véres krónikák pedig lassan nem csupán a préri, de maga Arthur múltjának sötét foltjait is felfedik.
Stephen Graham Jones monumentális történelmi horrorregénye egyszerre természetfeletti western, véres bosszútörténet és Amerika születésének lidérces krónikája. A regény a megjelenését követően zajos kritikai sikert aratott, és elnyerte a Bram Stoker-, Nebula- és Locus-díjakat.
A szerzőről
Stephen Graham Jones napjaink egyik legelismertebb és legeredetibb horrorírója. Részesült az NEA alkotói ösztöndíjában, és regényeiért számos irodalmi díjat elnyert az évek során, többek között a Los Angeles Times Ray Bradbury-díját, a Bram Stoker-díjat, a Shirley Jackson-díjat, a British Fantasy-díjat, a Texas Institute of Letters legjobb fikciós könyvnek járó Jesse H. Jones-díját, az Independent Publisher Book Awards multikulturális fikciós díját, valamint az American Library Association Alex-díját. Jones az írás mellett a University of Colorado Boulder Ivena Baldwin irodalomprofesszoraként dolgozik.
Részlet a kötetből
„Megköszörültem a torkomat, felemeltem a kezem, hogy elhallgattassam a susmorgást, és lenéztem az előttem heverő breviáriumra a lila plüssterítőn, amelyet felesleges, ám jóleső fényűzésnek tartok. A szavak ide-oda úsztak és cikáztak a szemem előtt, a betűk remegtek, a körülöttük lévő üresség hó volt, amely zsákvászonba burkolt lábak között kavargott.
Ismét megköszörültem a torkomat, ami köhögésbe csapott át, amelynek során az arcomat a bal kezembe temettem, a jobb kezemet pedig felemeltem, biztosítva a gyülekezetet, hogy mindjárt összeszedem magam, és hogy ez nem tüdőgyulladás vagy tuberkulózis. A végére a szemem kivörösödött és könnyezett.
Ezeken az áttetsző lencséken keresztül láttam, hogy a templom hátsó részén kinyílik egy sárga fényből szőtt függőleges téglalap, és egy homályos alak lép át rajta. Ruhája úgy lebegett a lába körül, hogy egy pillanatra úgy éreztem, mintha egyszerre állnék a szószéken és lépnék be a templomba. De persze ő volt, az indián, Jó Döfés, bár igazából nem tudom, hogy hallgatna-e erre a névre.
Még mindig rajta volt sötét szemüvege, amely az ártalmas fény ellen védte, de egyébként pontosan úgy nézett ki, mint egy héttel korábban. Bólintott nekem, majd elfoglalta a már szinte szokásos helyét, és először lehajtotta a fejét, hogy megkezdje a sötét szemüveg levételének bonyolult műveletét, ám azután, túl fényesnek találva a templomot az ő kifinomult érzékenységéhez, úgy döntött, hogy inkább magán hagyja, megkímélve engem vádló – én annak láttam – tekintetétől.
A testtartása vagy egy imádkozásra kész és hajlandó emberé volt, vagy egy olyané, aki ezt akarja elhitetni velem. Ugyanakkor eszembe jutott, hogy a múlt vasárnapi nyitóbeszéde a saját halálával végződött.
Ez természetesen azt jelentette, hogy választanom kell: a saját szememnek hiszek, hogy mégis itt van, vagy a történetének, amely biztosított róla, hogy nem lehet itt. De hát nem azt mondta, hogy idővel hinni fogok neki? Hogy a bizonyítékai egyre csak gyűlnek és gyűlnek, amíg már nem tudok átmászni rajtuk és visszatérni a racionális kételkedésemhez?
Figyelj rám, Isten emberére, akinek a hitet kellene terjesztenie, azonban észszerűséget és racionalitást hirdet, amikor ez az érdeke, amikor ez enyhíti a félelmeit.”
https://agavekonyvek.hu/
https://www.facebook.com/agavekonyvek/
https://www.instagram.com/agave.konyvek/
https://www.facebook.com/magnoliakiado
https://www.instagram.com/magnoliakiado/