A festői Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legnevesebb rock and roll bandája, a Tortuga egy könnyed dalcsokorral segíti a karácsonyi töltött káposzták és bejglik megemésztését.Lássuk, hogy sikerület nekik.
A csapat legutóbbi lemezének (Ez a Mozi, 2022) megjelenése óta szorgalmasan dobálta ki a single anyagokat, sőt, egy Tiszta című 5 dalos EP-t is megjelentettek-így nem lehet mondani, hogy a dalírás terén alkotói válságba kerültek volna az elmúlt 2-3 évben.
Épp ezért a most megjelent Bohém című anyag egyfajta összefoglalás, van rajta öt, már korábban ismert dal, egy feldolgozás, és három új nóta.
AZ irányvonal továbbra is definitíven a tornacipős rock and roll, bár az már a Tiszta című anyagnál érződöt, hogy a srácok próbálnak egy kicsit „rádióbarátabb” irányba menni – ez a Bohém lemez egészére rányomja a bélyegét-teljesen jó értelemben.
A címadó Rumba című tétel indítja a lemezt, ami egy hamisítatlan Tortuga dal, ami a buli-csajozás-piálás témakörét járja körbe.
A Viadukt viszont egyből lassabb -vagy legalábbis melankólikusabb – vizekre evez, ez már kicsit elszállósabb és elgondolkodtatóbb. Ábel dalszövegei itt kezdenek mélységet kapni, mikor olyan kifejezések jelennek meg , mint például „lakberendezett purgatórium”.
A Ziccer a nyáron zajló futball európa bajnokság kapcsán készült, és hajszál híjján múlt, hogy nem ez lett a magyar labdarugó válogatott hivatalos dala. A csapat szülővárosában azonban már többször is felcsendült a stadionban. A dal egyébként hangulatában és stílusában a ’90-es évek magyar rádiórockját (Beatrice, Hevesi Tamás) idézi, és van egy nagy előnye: sport témában eleve nehéz dalt írni, az ilyen kísérletek döntő többségben a szekunder szégyenérzet keltés kategóriájába szoktak esni. A srácok dala azonban csavart egyet a dolgon: a szurkolói létet foglalta dalba, nem magát a játékot – így pedig született egy szerethető és énekelhető, mindneki számára önazonos nóta.
Bár tapasztalatból tudom, hogy a srácok főleg a vodkát és a whiskeyt fogyasztják, de a lemeznyitányban a rumról írtak dalt, nem sokkal később a Ginről -lehet egyre kevésbé válogatósak? Mindenesetre ez a dal korábban egy nagyon menő Budapest Parkos koncertklip kapcsán jött ki, és zeneileg az egyik legkarcosabb, korai éveket idéző tétel: ha van tornacipős rock and roll dal ezen a lemezen, akkor ez az.
A Bohém folytatja ezt a vonalat, igazi „vagabond” életérzést hoz, muzikálisan és dalszövegben egyaránt. Az Engedj el viszont már kicsit a romantikusabb oldalt domborítja ki,és kicsit be is lassítja a lemezt – pont jókor, jó helyen.
A Carolina egy klasszikus dal feldolgozása, és bevallom, hogy számomra nagyon lelóg az egész lemezről – sőt az egész Tortuga életműben idegenül hat. Érdekes, vagy ha úgy tetszik, vicces kísérlet volt, de kár eröltetni az ilyesmit egy olyan bandában, ahol ennyi kreativitás és ilyen erős dalszerzői véna van jelen.
A Túl Sokszor egy , a Kowalsky mega Vegából ismert Jimmy vendégszereplésével készült dal, ami már a Tiszta EP-n kijött, és klip is készült hozzá. Ez megint a „zord külső érző szívet takar” típusú dalok sorát erősíti -egyébként kategóriájában remek.
A Narancsvidéknél aztán megint jön a tempósabb és karcosabb Tortuga, ami már a csapat társadalomkritikusabb oldalát is megmutatja.
Ha hamarabb tudtam volna, hogy a srácok még az idén kidobnak egy komplett lemezt, akkor rátettem volna őket az éves összesítőre, de mindenképp remek évzárás, remélem 2025-ben sokszor talizunk és ti is mnejetek majd sok Tortuga koncertre.