A zseniális elõzõ lemezrõl már olvashattátok a kritikámat az oldalon. Aki esetleg nem élt a lehetõséggel, az semmiképpen se hagyja ki! 🙂 A kritika a lemezzel együtt kötelezõ! 🙂
Nos, de inkább nézzük, azt, amiért klaviatúrát ragadtam! Az …And Joystix For All! lemezzel nálam a léc, és az a bizonyos mérce nagyon magasra került. Az idõközben „ráncfelvarráson”, értsd tagcserén, átesett zenekar 5 dalt tartalmazó, mindössze negyed órás szösszenete azonban minden tekintetben: Jött, látott, és gyõzött! Nem kicsit, nagyon!
Mikor az új basszeros, Marton Zolitól megkaptam a korongot, be is raktam a discmanembe, hiszen én még mondhatni „oldschool” arc lennék, és maradok az audio-nál. Nos, be is ragadt oda két hétig… Nálam, akinél mindig van 10-12 cd egy tartóban, a kabátzsebben/övtáskában! Ez a 15 perc teljesen lehengerelt.
A hangzás pazar. Karcos, amennyire kell, ám éppen annyira tiszta is. Hiába, az analóg, az analóg. Nincs mese! A borító is remek lett, pont, mint a szövegek. És a dalok? Azok KIVÁLÓAK! Sõt…
Számomra most is ezek a nevek ugrottak be: Backyard Babies, The Hellacopters, Johnny Thunder… Hogy csak néhány ismertebbet említsek… 🙂
A végére azért leszögezném: nem kaptam borítékot a zenekartól, sem sok ingyen sört! Ez pusztán az õszinte véleményem errõl a korongról, aminek egyetlen, hibaként felróható tényezõje a rövidke játékideje. Viszont inkább kevés tökéletes, mint sok szar! Itt nincs töltelék, nincs mellébeszélés, csak tökös, õszinte rock & roll!!!
Kötelezõ vétel!
Még rengeteg ilyet!!!
Csúcspont(ok): Csak azok vannak! Címek szerint: Bombs Away, Behind The Closed Doors, Warpath, Written In Water, So Low City (akusztikusan is segg-szétrúgós!!!)
Mélypont(ok): Hol? Azok maximum a tévében vannak… Itt azonban nyomuk sincs!
10/10000000000 (Minimum!)