2010. Március 5. (Péntek)
Ami biztos: TESK, PATR, BB közvetlenségbõl ötös, hangulatból pedig csillagos ötös! Nagyjából úgy terveztem az estét, hogy lemegyek a Molyba, megcsinálom az interjút a TESK zenekarral, illetve a PATR zenekarral, és már megyek is haza. Összejött? Nem. Bánom? Naná, hogy nem!
Némi csúszással, 21:45 magasságában vette birtokba a színpadot a TESK. Kábé két éve nem láttam Õket élõben, ezért kíváncsi voltam, milyen lesz a buli. Nem igazán lehet szavakba önteni, de a kibaszott kurva jó nagyjából tükrözi, ami akkor, ott a színpadon történt. Iván hangját mindig kedveltem, de mintha mostanra még jobb lenne, frontemberi teljesítménye is bõven ötös fölére „javult”, semmi kétség. Már a kezdéssel olyan hangulatot teremtettek, hogy aki nem szereti az ilyen típusú zenét, annak is tetszeni kellett. Ha nem, akkor nem a zenekarban van a hiba…
Sajnos tömegrõl nem igazán beszélhettünk. Legalábbis kb. harminc fizetõ vendég szerintem semmi esetre sem az. Hol voltak az emberek? Ha három ilyen zenekarra nem mozdulnak ki, aki mi a fasz kell a helyi „rokkereknek”?
De nem akarok ezen bosszankodni, inkább csak annyit fûzök hozzá: Aki lemaradt, baszhatja!
Ahhoz képest, hogy a TESK-nek, volt aznap este volt még egy bulija a fõvárosban, nem igazán akartak lemenni a színpadról. A mi legnagyobb örömünkre! Megkaptuk az Esztergomban és környékén szokásos Ska-P feldolgozást, a nagy slágereket (Jár, ami jár, Húzd még, Epilálok, Lárva dal – a Saba Saba valamiért kimaradt), és nem lehet elégszer leírni: a remek hangulatot. Köszönjük, még sok ilyen bulit akarunk!!!
Mivel a nyitóbanda elég magasra tette a mércét, nem volt egyszerû dolga a Paddy and the Rats-nek. Az „enyhén” illuminált frontember pillanatok alatt bebizonyította, hogy nem kell félni, az Õ koncertjük sem fog elmaradni a kezdés színvonalától! Volt, aki ír „jelmezbe” bújva állt a színpadra, volt, aki nem, de mindenki kiváló teljesítményt nyújtott.
Még nem volt szerencsém a bandához élõben, de lemezen már sikerült csekkolnom. Az hamar kiderült, hogy a banda méregfoga a koncert. Szerintem, aki egyszer megnézi Õket, az többször is megfogja. Annyira süt belõlük a zene szeretete, hogy az mellett elmenni nem lehet. Paddy-t, (akárcsak a TESK-es Ivánt) az Isten is frontembernek teremtette!
Nem akarom az egekig magasztalni a PATR – t, pedig megérdemelnék, inkább mindenki menjen el gyorsan egy koncertjükre!
Az est harmadik, és egyben utolsó fellépõje a Bohemian Betyars volt. Na, õk voltak azok, akikre a leginkább kíváncsi voltam. Semmit nem tudtam Róluk, de a hegedûs Mátéval készített interjúm után annyira baszta az agyamat, milyenek lesznek, hogy a maradás mellett döntöttem. Nem is bántam meg. Nagyon nem. Mikor Máté erõs Gogol Bordello hatásokról beszélt, legalább annyira örültem, amennyire féltem is, hiszen számomra Õk csak „párszámos” banda. Ám bátran ki merem jelenteni: a BB egyáltalán nem az, sõt!
Olyan király szövegeket írnak, hogy már a koncerten együtt énekeltem Velük a Hegedû, Bor, Pálinka aranyigazságát, többek között. A myspace oldalukon (www.myspace.com/bohemianbetyars) elcsíphetõ négy számuk igazolja, hogy stúdióban is kiválóan mûködik a banda zenéje!
Ha valamilyen fesztiválos, vagy klubos koncertszervezõ is olvassa e sorokat, ajánlom figyelmébe mindhárom bandát! Akár hárman együtt, akár külön-külön képesek iszonyat jó bulit összehozni! Nem csodálkoznék rajta, ha akár már jövõre a Sziget nagyszínpadán találkoznánk Velük!
A végére ismét csak annyit tennék hozzá, amit már közben is leírtam: Aki lemaradt, az baszhatja!!!