A vadnyugat sosem volt ennyire brutális és metal! A 2017-ben Las Vegasban alakult Spiritworld egy olyan egyedi zenei utazásra hív minket, ahol a thrash metal húzós riffjei és a western tematikája találkozik. Stu Folsom fő dalszerző és énekes vezetésével a zenekar egyedi imázsával és zseniális szövegeivel hamar kitűnt a kortárs metal szcéna kínálatából. A 2021-es Pagan Rhythms debütáló album után a 2023-as Deathwestern lemezzel tovább mélyítették a thrash/death/crossover metal és western fúzióját. A Helldorado című új lemezük azonban nem csupán folytatja ezt a vonalat, hanem egy merész és izgalmas irányba is elmozdul. A korábbiakhoz képest sokkal változatosabb hangzásvilágú albumon tényleges country és rockabilly beütésű dalok és dalrészletek is felbukkannak, ami egy eddig ismeretlen dimenziót nyit meg a Spiritworld zenei univerzumában. A cowboyok és a pokol angyalai ezúttal egy olyan zenei forgatagban zúznak, ami garantáltan nem hagy hidegen egyetlen metal rajongót sem, de még a western és rockabilly zene kedvelőit is rabul ejtheti.
Abilene Grime: Ez a thrash gránát, amiben már megtalálhatóak a táncolós rockabilly ritmusok a lemez izmos kezdése, ami azonnal berántja a hallgatót a vadnyugati pokolba. A dalhoz készült videoklip tökéletesen illeszkedik a zenekar egyedi vizuális világához, erősítve a vadnyugati hangulatot. No Vacancy in Heaven: Egy újabb húzós thrash metal szerzemény, amit némi hardcore csordavokál és Slayer-es hangulat fűszerez. A dal a zenekar agresszívabb arcát mutatja, és tökéletesen illeszkedik a lemez sötét tematikájához. Western Stars & The Apocalypse: Folytatva ezt a vonalat, ez a dal érzésre olyan, mintha a Volbeat tagjai túl sok Hatebreed-et hallgattak volna. A hardcore-os refrének és a kemény riffek patent elegyet alkotnak. Ennek a nótának a klipjét hazánk fia Gróf Balázs úr követte el, aki már jó pár metal nagyágyúnak készített videóklipet többek között az Obituary-nak is. De ez az alkotás még az egyébként igen magas színvonalú munkásságából is kiemelkedik Balázsnak szó szerint zseniális képivilágot alkotott. Ha nem láttátok volna eddig akkor mindenképpen csekkoljátok le. Bird Song of Death: Az album első óriási meglepetése, egy szinte tiszta rockabilly dal, némi rockos csavarral. Ez a nóta is bizonyítja, hogy a Spiritworld nem fél kísérletezni és új zenei területeket felfedezni. Prayer Lips: Egy újabb szokatlan húzás a zenekartól, egy hangulatos lírai szerzemény, amit egy zseniális szaxofonszóló koronáz meg a végén. Ez a nóta az egész lemez egyik legkülönlegesebb darabja, ami megmutatja a zenekar sokoldalúságát. Waiting on the Reaper: Itt a zenekar újra a lovak közé csap, és egy korai Metallica hatású durvulattal támad. A dalban hallható kiváló szóló csak tovább fokozza a metal élményt. Oblivion: Talán az egész lemez legmorcosabb darabja, már-már death metalos vokál megoldásokkal. Ismét egy zseniális tekerős szóló hallható a számban, ami a zenekar virtuózitását bizonyítja. Cleansing: Egy hangulatos átvezető instrumentális darab, főként akusztikus hangszerekkel, amit a végén némi torzított gitár fűszerez. Ez a szám a lemez talán legnyugodtabb pillanata, ami lehetőséget ad a hallgatónak a pihenésre. Stigmata Scars: Szinte egy NYHC-s izom hardcore darab, ami a zenekar punkos gyökereit is megidézi. A dal energikusan és agresszív ugrik a hallgatóra, mégis tökéletesen illeszkedik a lemez vadnyugati hangulatához. ANNIHILISM: Egy újabb finomság, egy klasszikus country muzsika Spiritworld módra. Ez a szerzemény megmutatja, hogy a zenekar képes a műfajok közötti átjárásra, és hogy a vadnyugati hangulatot bármilyen zenei stílusban képesek hitelesen visszaadni.
A Helldorado egyértelműen a Spiritworld eddigi legérettebb és legváltozatosabb alkotása. A zenekar nem csupán a vadnyugati tematikát és a metal zenei elemeket ötvözi mesterien, hanem merészen nyúl új zenei stílusokhoz is, amivel izgalmasabb zenei élményt teremt, mint a legtöbb thrash banda. A lemez hangzása erőteljes és telt, a dalszerzés terén pedig hatalmas előrelépés tapasztalható a korábbi albumokhoz képest. Emellett a gitárszólók végig a lemezen lenyűgözőek, a dalok pedig telis tele vannak kreatív megoldásokkal. A stílusos és a zenéhez tökéletesen illeszkedő albumborító tovább erősíti a Helldorado vizuális és zenei egységét. A Spiritworld ezzel az albummal bebizonyította, hogy képesek megújulni és fejlődni, miközben hűek maradnak saját egyedi stílusukhoz. Ha a zenekar továbbra is ilyen magas színvonalon alkot és okosan építi karrierjét, akkor a következő időszakban jelentős szintlépésre számíthatunk tőlük. A Helldorado ha nem is egy kötelező darab minden metal rajongó számára, de azoknak mindenképpen érdemes meghallgatniuk, akik nyitottak a kísérletezőbb és stílusok közötti átjárásra épülő zenékre és a mindent átható western hangulatra.
10/9.
A teljes album itt: