Régi adósságot törlesztek ezzel a kritikával, ugyanis a nagysikerû Revolúció kritika után ígértem meg pár embernek, hogy kivesézem ezt a lemezt is! Alig egy évvel az elõzõ anyag után meg is érkezett az RP újabb gyöngyszeme, a Bongólia. Ráadásul mindjárt két változatban: mesés és mesétlen. A mesés változatban minden nóta elején hallható egy kis szösszenet, amely által az album koncepciója jobban összeáll. Én mindkét változatot kedvelem, ám a mindennapi jövésmenésben inkább a mesétlen szokott szórakoztatni. Az vitathatatlan, hogy magasra került a mérce legutóbb, így elég nagy elvárásokkal álltam neki ennek a lemeznek is. És nem is csalódtam benne. Azt kaptam, amit vártam. Talán még egy kicsit többet is!
A hangzás kellõképpen karcos, a dalok azonnal dúdolhatóak, és a szövegek is megmaradnak, pont, mint legutóbb. Sok helyen olvastam negatív kritikákat, és rossz véleményeket a Bongóliáról, csak nem értem, hogy mi ennek az oka? Nem elég Pitbullos? Nem elég kaki-pisi? Nem elég ilyen? Nem elég olyan? KIT ÉRDEKEL? Emberek! Nem 1999-et írunk, hanem 2010-et! Azaz most már 2011-et! EZ ma a Rózsaszín Pitbull. Az idõ múlásával a tagok is változtak. Öregebbek, bölcsebbek és szebbek lettek, ezáltal a világot is másképp látják. Ergo más jellegû dalokat írnak. Mégis, nekem egy szemernyi kételyem sem volt az elsõ pillanattól fogva, hogy ez kinek a lemeze…
Ugyanis kérem, EZ Rózsaszín Pitbull! Ráadásul pazar formában!
Végszó: „Micsoda egy világ ez, mindenki kurvul, Üdítõ kivétel: Rózsaszín Pitbull!”
Csúcspont(ok): Hitvány celebek, Óvónéni, Magyar pina, Nem szopnak a ministránsok, Bongólia, Gally dal
Mélypont(ok): Ember! Ez egy RP lemez!!!
10/10 Csúcs!