… avagy Emberek és egyéb katasztrófák.
A jó hosszú címû lemez egy régi zenekar régi/új dalait tartalmazza. A név alapján én tuti valami punk muzsikára tippelnék, sõt, asszem elõször is azt hittem, WackorMiki elõzõ bandája az volt… Nem is értettem párhuzamot. Aztán mikor megtudtam, hogy Õk valójában egy rap-metal formáció, majd kiugrottam a bõrömbõl örömömben. Ugyanis kis hazánk nem éppen dúskál az ilyesmiben. Sajnos.
Mivel nagyon szeretem a stílust, s elég kevés jó próbálkozás volt itthonról, ezért magasan volt az a bizonyos léc. Elõször egy promot kaptam Mikitõl, amin 3 szám és egy mix volt. Ezek meggyõztek, de azért egy lemezen keresztül más. 10 szám, ami nem sok, viszont nem is kevés, tekintve, hogy a nóták java része 4 perc felett van. Vajon fenn marad az érdeklõdésem végig? Hát fenn…
A hangzás nagyon bivaly, remekül illeszkedik a stílushoz. A borító is frappáns, a lemez mondanivalójához remekül passzol. Nagyszerûsége pont az egyszerûségében rejlik. Kibaszott jó ötlet volt megosztani a frontemberi feladatokat egymás között! Mindenki nagyon jól tolja! A szövegek is ütösek, talán csak annyi a bajom velük, hogy kevés a pozitív felhang bennünk. Majdhogynem hiányzik is. De ez legyen a legnagyobb probléma! 🙂
Az Interjúk alatt megtaláljátok a Mikivel készített interjúmat, (Jó egy éves már…) amiben körvonalazza, mely zenekarok hatottak rájuk. Én érzek benne itt-ott némi Body Count, Biohazard, Stuck Mojo hatást is még, de a Helmet érezhetõ számomra legjobban. Ami jó, nagyon jó! 🙂
A tavalyi év legjobb magyar lemeze nálam!!!
Csúcspont(ok): Tûsarok (a legnagyobb!!!), Kezelhetõ, Konkrét, Mocskos vagyok, TV, Taposd el!
Mélypont(ok): Hogy micsodák?????
10/100000 (Legalább!!!)