Kedves Olvasók!
Az elmúlt néhány napban viszonylag sok megkeresést kaptam a regisztráció „bonyolult” menete miatt. Errõl szeretnék most pár gondolatot megosztani veletek!
Szerintem az Oldalunkra történõ regisztráció semmivel sem bonyolultabb, mint bárhova. Itt nem kell megadni a halott üknagymama lábujjtávközméretét, meg bankártyaszámot, vagy ilyesmit.
Legtöbben azt kifogásoltátok, hogy likeolni kell minket a Facebookon. Ez miért olyan nagy dolog? Az oldal jobb oldalán ott az a kis likebox, ráklikkelsz, hogy tetszik, és kapufa! HA tudtok tetszikelni játékokat, Kiskegyedet, meg hasonlókat, akkor ez sem olyan nagy was ist das! Vagy igen? Ennyire ciki minket olvasni? Hát sajnálom! 😉
A másik sokat kifogásolt dolog a polgári neves regisztráció. Ez riasztja el talán a legtöbb felhasználót. Ezt teljességgel megértem. Ahogy Õk is megérthetik azt, hogy három mûszak, iskola, és egyéb elfoglaltságok mellett nem maradna idõnk az Adminkodásra. Jó magyar szokás szerint pedig csak akkor tujuk a másik Édesanyukáját szidni, ha név nélkül tehetjük. Ez persze roppant karakán viselkedés. Legalábbis szerintük. Amikor így döntöttünk a regisztrációt illetõen két fontos dolog vezérelt minket:
Az elsõ az, hogy ha már mi vállaljuk a véleményünket bizonyos kiadványok kapcsán, akkor az esetleges kommentelõk se bújhassanak a névtelenség álarca mögé! 🙂 (Ha valaki minket kívánna szidni, az természetesen szabadon megteheti a cikkek alatt, és a fórumban!)
A második pedig az, hogy nem szeretnénk, ha kiadók és a kiadványaikat készítõ elõadók/mûvészek érdekeit, érdemeit valaki becsmérelné. Fõleg névtelenül. Ebbõl adódhat kellemetlensége mindenkinek, legfõképpen nekünk, hiszen ha Õ ezt névtelenül tehetné, csak minket lehetne felelõsségre vonni. Ebbõl pedig nem kérünk, köszönjük! 🙂
Emellett sok elõnye is van, ha vállalod itt magad. Például kiderülhet, hogy az általad roppantul nem kedvelt fõnököd, és Te ugyanazt a zenekart bálványozzátok. Vagy esetleg hasonló filmeket, könyveket szerettek. Ez pedig egy késõbbi gyümölcsözõ kapcsolat elõszele lehet! 😉
Ám nem szeretném senki idejét tovább rabolni ezzel a félig felesleges agymenéssel. Nem vagyunk az ország legolvasottabb oldalai között, hogy ilyen írásokra rászoruljunk. Ellenben csak egy dolog jut errõl eszembe:
Ami késik, nem múlik! 😉