Az idei esztergomi nyári programokat szinte egyedül a Rugby Club Hotel által szervezett fesztiválok képviselik, szerencsére kellően magas színvonalon. A Nyárnyitó Fesztiválra minden lehetett volna mondani, csak azt nem, hogy egy egyszerű zenei fesztivál. Volt itt Rugby Torna, nem is akármilyen, Kerekes székes Bemutatók, étel, ital, jó idő, ami csak egy kellemes hétvégéhez kellhet!
A rugby tornából két féle is volt, az egyik a kerekes székes rugby, a másik pedig a veterán rugby kupa. Bevallom, az eredményeket nem követtem figyelemmel, de azt leszögezhetem: a kerekes székes rugby után kétszer meggondolom, hogy nyavalyogjak-e, hogy fáj valamim és nincs kedvem mondjuk lépcsőzni, vagy bármi. Megdöbbentő látvány volt, akárcsak a kerekes székes táncbemutató vasárnap délután, ami egyszerűen bámulatos volt. Ezek az emberek újfent bebizonyították számomra, hogy bármiből ki lehet törni, csak akaraterő kell hozzá! Csodálatra és tiszteletre méltó, amit csinálnak! Minden elismerésem innen is feléjük!
Most pedig rátérnék a fesztivál zenei programjára, hiszen igazából az az én terepem! 🙂
Csütörtökön indult a koncertek sora, méghozzá a kiváló (és szerény elnevezésű) A Zenekar formáció performanszával! Az első pillanattól, hogy ismerem Őket és látogatom a koncertjeiket, azóta tetszik amit csinálnak. Rengeteg feldolgozásokat játszó banda van az országban, ám Ők valahogy mégis kiemelkednek számomra. Minden alkalommal széles mosollyal az arcomon távozom a koncertjeikről és ez a jókedv utána napokig kitart. Most is önfeledt örömzenélésnek lehettünk a tanúi, méghozzá igen magas fokon! Nagyon jó buli volt! Máskor is szívesen látogatom el a koncertjükre! 🙂
A fesztivál második, pénteki napja már négy zenekar/formáció koncertjével kecsegtetett. A délutáni forróságban színpadra lépő Takáts Eszter és Bakai Marci elnevezésű duó könnyed, világzenés beütésű muzsikája kellemesen andalító volt. Remek hangulatot teremtettek, előadásukat élvezet volt hallgatni és nézni. Marcit nagyon régről ismerem, de legtöbbször a Club Era zenekarral (sajnos velük nem tudom mi újság, aki tudja, közölje már velem!) láttam a világot jelentő deszkákon. Hegedűjátéka minden alkalommal magával tud ragadni. Eszter hangja, kellemes, nagyon jó hallgatni! Remek alapozás volt a napra! 🙂
A második fellépőre, a Come On-ra nagyon kíváncsi voltam. A Republic előtt sajnos nem tudtak fellépni, az énekes-billentyűs műtéte miatt, de itt végre a színpadra léphettek és elővezethették igényes, blues-rock műsorukat. A formáció háromnegyede tapasztalt veteránokból áll. A gitáros Citrom például a Tűzkerék R.B. formáció szólógitárosa volt hosszú éveken át, előtte pedig a Stációban tépte a húrokat, akárcsak a dobos, Petrás Attila. A basszusgitáros, Lauró Árpi pedig a hangtechnika felelőseként lehet ismerős sokaknak. Lényeg: tudtam, hogy ezektől az emberektől nem fogok félvállról vett, összecsapott produktumot kapni. A billentyűs/énekes Fehér Gergő hangja számomra roppant kellemes, jól illik a zenekarba. A műsorban voltak Hendrix dalok, Taurus örökzöldek, mini-dalok és Citrom egyéb saját szerzeményei, amiket korábban, esetenként más zenekarokkal követett el. A koncert hamar elröppent számomra. Ha nem tudnám, hogy Attila hosszú éveket töltött dobolás nélkül, meg nem mondanám. Játéka számomra nagyon tetszetős, de igazából felesleges is Őt, vagy bárkit kiemelni a zenekarból, mert számomra az összhatás az, ami arra sarkall: ha legközelebb azt látom valahol: fellép a Come On zenekar, akkor gondolkodás nélkül válasszam azt a bulit estére!
Két remek koncert után következett az est fénypontja, a nagy visszatérő, a hang, Deák Bill Gyula és zenekara! Nagy tisztelője vagyok Billnek, ám az utóbbi időben sajnos érezhetően megkopott a hangja, ami a sajnos rossz egészségi állapota mellett rányomta a koncertre a bélyegét. Szemmel látható és füllel hallható, hogy Gyula Bácsi nagyon igyekszik, de sajnos nem volt az igazi a koncert! A repertoár egy korrekt best of program volt, aminek elhangzása után nem igazán lehetett senkinek sem hiányérzete, vagy keserű szájíze. A zenekar nagyon jól teljesített, arra nem lehetett panasz, sőt, voltak pillanatok, amikor én is elégedetten mosolyogtam és élveztem, énekeltem a dalokat. A teljesítménybeli hiányosságokat és egyéb zavaró tényezőket betudom Gyula Bácsi egészségének és tiszta szívből remélem, hogy hamarosan újra teljes pompájában élvezhetjük a legfeketébb fehér blues hangot! 🙂
Az est utolsó fellépőjéről, az Alapzaj zenekarról sajnos nem tudok sokat mesélni, ugyanis programjukat csak részben sikerült megtekintenem/meghallgatnom, hiszen reggel várt a meló, de amit hallottam belőlük, az igen élvezetes, jóféle muzsika volt, ezért remélem: találkozunk még a közeljövőben és kárpótolhatom őket egy interjúval és egy ennél bővebb beszámolóval! 🙂
A koncertek sora számomra a Hősök fellépésével indult, ami egyszerre volt pozitív és negatív csalódás. Pozitív, mert nem kedvelem különösebben a munkásságukat, és egy egyszerű rap-bulira számítottam, ennek ellenére egy nagyon is jó zenekar húzta alájuk az alapokat, ráadásul nagyon is jól! Elismerésem! Negatív pedig azért, mert amekkora hírverés és egyebek mennek a csapat körül, ahhoz képest szerintem botrányosan kevesen voltak, pláne, hogy mint említettem a rendezvény ezen napja teljesen ingyenes is volt. De a csekély nézőszámot betudom a Múzeumok Éjszakájának és a nagy melegnek. 🙂
Ezután következett a második Megasztár nyertese, Molnár Ferenc Caramel, aki sajnos nem tudott teljes mértékben eleget tenni a felkérésnek, ugyanis valami probléma volt a hangszálaival, ezért csak néhány dalt adott elő a kisszínpadon. Becsületére legyen mondva: a problémák ellenére legalább megpróbálta, és abban a pár dalban nem is igazán volt olyasmi, amibe beleköthetnék. Majd legközelebb remélem egy teljes értékű, élőzenekaros bulival kárpótol minket!
Aztán jött, látott és győzött az est (és a fesztivál) számomra legjobb koncertjét adó PASO, azaz a Pannonia Allstars Ska Orchestra! A zenekar megalakulása óta nyomon követem őket, hellyel-közzel képben is vagyok velük, de nem vagyok rajongó. Az estén Lipi Brown dobos és a billentyűs Mr. P igazoltan távol voltak, így őket helyettesítő zenészekkel oldották meg, viszont el kell mondjam: ez kifelé egy cseppet sem hallatszott. Maximális profizmus, remek hangulat és féktelen jókedv. Ez uralkodott végig. Ami nekem még pluszban mosolyt csalt az arcomra: a fényekkel levi úgy bűvészkedett, hogy azok végig remekül illeszkedtek a zenéhez és a karibi hangulat néhol ilyen vidám voodoo feelingbe csapott át! 😀
Ami szemmel látható volt, hogy jópár ember nem igazán tudta, hogy a PASO milyen zenét játszik, viszont innen haza már PASO rajongóként mentek. A szép számmal egybegyűlt közönségnek ezért a zenészek keményen meg is dolgoztak! Nagyszerű érzés olyan koncertet látogatni, ahol a zenekaron teljes mértékben látszik, hogy őszintén élvezi és szereti, amit csinál! Erre a PASO egy remek példa! KRSA egy példaértékű frontember! Bátran ki merem jelenteni: a PASO adta a fesztivál legjobb koncertjét!
A szombat estét a Filip Gyuri Band zárta. A Republic előtt adott koncertjükkel ellentétben most nem akusztikus koncertet adtak, hanem igazi hangos koncertet! Gyuriék évről évre, napról napra jobbak. Ezt nem győzőm hangsúlyozni. Az Ő programjukban, a saját dalok mellett is, mindenki talál magának való kedvencet. Ismét volt minden, ami szem-szájnak ingere! Filmzenék (ugyebár főleg a Tarantino/Rodriguez filmekből szemezgetve), klasszikus rock/blues darabok, Ac/Dc, ami csak kell! Remek zenészek, remek hangulat, tökéletes napzárás volt! Köszönöm!
Aztán jött a fesztivál utolsó napja, a vasárnapi! Itt zárult a Rugby torna, illetve ezen a napon volt a fentebb említett kerekes székes táncbemutató is. 🙂
A nap első koncertjét a Sebő zenekar adta. A népzene kedvelőinek biztosan ismerős e nagymultú zenekar, akik a szombati Takáts-Bakai pároshoz hasonlóan remek hangulatú délutáni koncertet adtak, a nagy meleg ellenére is remek formában. Igazi táncházi hangulatot varázsoltak nekünk a Duna-partra! 🙂
A következő fellépő Szegő Csaba volt, aki különböző fúvós hangszerekkel szórakoztatta a nagyérdeműt, igényes jazz/funky muzsikájával. Remek zene ez, mely bárhol megállja a helyét, ráadásul remek előadásban. Szegő Úr elkötelezettsége a zene iránt példaértékű. Látszik rajta és hallatszik az előadásán, hogy megéli a zenét! Minden alkalommal öröm hallgatni az előadását és ez most sem volt másként! 🙂
Itt következett egy nagyobb csúszás, a rugby kupa eredményhirdetése miatt, addig takáts Tamásék pár korsó sörrel és a pakolással múlatták az időt. Tamásnál nyoma sem volt semmiféle sztárallűrnek. Roppant kedvesen, jó kedéllyel beszélgetett a rajongókkal. Ez a hangulat volt jellemző a koncertre is. Itt nyoma sem volt Tamás vallási meggyőződésének, legalábbis zavaró mértékben nem. Mindjárt kezdésnek elhangzott a kedvenc dalom, az UFO-t lát a Jeti, ami után csak úgy sorjáztak a slágerek. (Egyedül a Hirdető Blues-t hiányoltam.) Az egész koncert annyira egyben volt, hogy erről ismét csak ömlengeni tudnék. 23 éve működő banda lévén elég széles repertoár áll rendelkezésükre, amit igyekeznek is kihasználni. Minden lemez képviseltette magát, jó arányérzékkel válogatva. A hangszeres teljesítményeken itt is látszott a rutin és az élvezet kellemes egyvelege, ami külön megmosolyogtat minden előadónál, zenekarnál. Egyszerűen imádom ezt látni! 🙂 A ráadásban természetesen megkaptuk Ölveti Úr Takáts-ék által sikerre vitt dalát, a Pocsolyába léptem-et, illetve a Megöl a vágy című gigaslágert. Remek buli volt, a Takáts Tamás Blues Band sem okozott csalódást az egybegyűlteknek! 🙂
Innen már csak a fesztivált záró Rock N Roller volt hátra, akik az eddigre jelentősen megcsappant nézőszámnak adtak egy hihetetlenül pozitív koncertet. Ez a formáció számomra kicsit az A Zenekar formációt juttatja eszembe. (Van is átfedés a tagok között.) Önfeledt örömzenélés, remek slágerparádé, nagyon jó előadásban. Ők azok, akikről nem is nagyon tudok mit írni, hiszen hallani, látni kell Őket! Szegő Csabinál leírtakat tudom elmondani Náluk is: átérzik, megélik a zenét. Remek zárszó volt ez a koncert. Élvezetes, és még a táncolhatnék is rám jött, amit az engem ismerők jól tudnak, szinte lehetetlen! 😀 Köszönöm Rock N Roller!
Aztán következett a fájdalmas búcsú a fesztiváltól. Hatalmas köszönet illeti a szervezőket, a támogatókat és mindenkit, aki tett azért, hogy ez a fesztivál ilyen jól sikerüljön! A RCH igazán tartalmas és minőségi kikapcsolódást biztosított minden érdeklődő számára. A sajtóhoz való hozzáállásuk pedig különösen példaértékű! Le a kalappal előttük! Remélem a következő programokon is legalább ilyen jól tudunk majd együtt működni! Illetve a legfontosabb: Jövőre Veletek ugyanitt? 🙂
A fotókért hatalmas köszönet Nyári Andinak!!! Hatalmas puszi és ölelés, a hálám hideg sörök formájában érkezik majd!!! 🙂
https://www.facebook.com/pages/Summer-Photo/141295802739275?fref=ts