Juhász Marcival május végén megjelenő nagylemeze kapcsán beszélgettem egy jót, ilyenkor mindig sajnálom egy picit, hogy az írott interjúk nem tudják visszaadni azt, amikor egy beszélgetés közben könnyezve röhögtök és ezért levegő után kapkodva keresed a szavakat, hogy feltedd a következő kérdést.
Hosszú ideje tervezgetjük ezt a beszélgetést, hisz annyira lefoglalták Marcit a lemez körüli teendők, hogy mindig másik időpontot beszéltünk meg.
– Második lemezed kiadására készülsz, mennyiben lesz más ez, mint az előző?
-A Sorsszimfóniák volt az első önálló lemezem, de ez nem azt jelenti, hogy előtte nem írtam dalokat. Az itt található dalok a saját érzéseimet, gondolataimat tükrözték. Leginkább az életem elmúlt 3 évtizedének a főbb történéseit tettem bele. Így vezetett el arra az útra, amin most járok és belekezdtem a második lemezem megírásába. A második lemez már inkább hangulatokról, mélységekről, magasságokról szól, amik meghatározzák a mindennapjainkat
-Hány dal kerül fel a lemezre?
-Húúú, még nem tudom (nevet). Most úgy tűnik, hogy tíz, ebből öt már teljesen kész, és még van öt, amin gondolkodom, hogy kerül majd fel, de a terv az tíz dal.
-Ezen a lemezen is lesznek közreműködő zenészek szép számmal. Mi volt az oka, hogy őket választottad?
-Rendkívül büszke vagyok arra, hogy ilyen kiváló zenészek szerepelnek majd a lemezemen, mint például Pribojszki Mátyás. Ő volt gyerekkorom etalonja, miatta kezdtem el szájharmonikázni. Még most is hihetetlen, hogy elfogadta a felkérésemet, hiszen Európa egyik legjobb harmonikása. Molnár Mátéval közösen írtuk a Háttal magamnak című számot, ami egy egészen mély dal. Schneider Szilveszter, Cséri Zoli, Tóth Tomi a Road zenekarból és Fonay Tibor is közreműködik a lemezen. Ezek a dalok úgy lettek kitalálva, hogy egy szál gitárral is el tudjam játszani, például koncerteken.
-Rengeteg koncert van már mögötted, és még több előtted. Nem változott az emberekhez való hozzáállásod, akinél csak szóba kerülsz, mindenki osztja azt a véleményt, hogy egy közvetlen és szerethető figura vagy. Teszed a dolgod és az emberek szeretnek. Ez az amiből fel tudsz töltekezni a rosszabb napokon?
-Amikor az első lemez kapcsán beszéltünk egymással volt 5000 követőm a Facebookon, most 13 000-nél tartok és olyan kommenteket kapok, hogy imádják azt, amit csinálok. Ez egy fantasztikus érzés, hogy kíváncsiak rád az emberek. Úgy gondolom, hogy ennek az egésznek az őszinteség a titka. Én a zenéléssel is úgy vagyok, hogy van, ahol csak ötven ember van, de van, ahol 150 ember, vagy még több, és hihetetlen jól esik, hogy az emberek miattam jönnek, az én zenémet szeretik.
-Hogy állnak a stúdiómunkálatok?
-A stúdióban már készen vagyunk, még az utómunka van hátra, a daloknak a kevergetése, tökéletesítése. Sok – sok közreműködő által jöttek létre a dalok, mégis szeretném, ha ez a lemez az én ízlésem szerint készülne el. Én nem írok zenét, én inkább érzem a zenét. Nagyképűség lenne azt állítani, hogy írom a zenét, mert abból a pár akkordból, amit ismerek, nem lehet írni. A zenét érezni kell.
-Említetted, hogy a háttal magamnak egy mély, kicsit depressziós nóta, mi határozza meg a lemez hangulatát? Inkább a mélységek, vagy a magasságok?
-Lesznek vidám dalok is a lemezen (nevet). A tízből hét vidám lesz, úgy számolom. A Papp Péter, Molnár Máté és a Bodzás Attila segítettek a szövegek megírásában. Írtunk például egy olyan dalt, ami népdal stílusban íródott 2022-ben.
-Ez az album tulajdonképpen már egy „Repülni kész madár”?
-Igen, igen, jól felvezetted ezt a dalt (nevet), amit a youtube-on meg is lehet már hallgatni és boldog vagyok, hogy ennyien rákattintottak. Ahogy kiraktuk, már pillanatok alatt több ezer volt a nézettsége. Úgy érzem tetszik az embereknek.
-Nyári koncertek?
-Nyári? Én már az őszt szervezem! Szeptember végéig már szinte minden hétvégén van koncert. Rengetegen segítenek nekem ebben, amiért végtelenül hálás vagyok mindenkinek, de én is napi szinten sokat telefonálok.
-Mi lesz a lemez címe?
-A barátnőmnek, Kingának volt az ötlete, hogy legyen a lemez címe Arccal a nap felé. Pócsi István pedig úgy tervezte meg a lemezborítót, hogy többféleképp lehessen olvasni, lehet Harccal a nap felé és lehet arccal a nap felé is. Hozzáállás kérdése. Félig üres a pohár vagy félig tele van. Erről van egy érdekes sztorim, mármint a hozzáállásról.
Volt a kazincbarcikai koncerten egy bácsi, akit tolókocsiban toltak, de eljött a koncertre, mert velem akart találkozni. Nagyon megható volt látni, hogy ő ettől boldog és az a mosoly az arcán, annyira sugárzott belőle az életöröm, hogy az valami hihetetlen. Nagyon durva, hogy az életünk nagy százalékát a fejünkben éljük és nem mindegy, hogy milyen az a hely ott benn. Pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz. Csak így lehet.
-Nem csinálsz titkot abból, hogy amikor épp nem koncertezel, nem csinálsz lemezt, akkor felpattansz a motorodra és futárkodsz. Volt már olyan, hogy álltál az ajtóban az ebéddel és aki ajtót nyitott felismert?
-Na ezt nagyon jó, hogy megkérdezted! El is akartam mesélni, hogy amikor megjelent a Sorsszinfóniák lemez és vittem ki az ebédet, az ajtó előtt állva hallom, hogy bent a Sorsszinfóniák című dal szól. Nem tértem magamhoz, hogy ezek meg engem hallgatnak. Nem ismertek fel, mert bukósisak volt rajtam, de valami gyanús lehetett nekik, mert aztán valahogy kinéztek az ablakon és a motoromat, az Indiánt ismerték fel. Le is fotózták és kitették a Facebookra, hogy „Amikor Juhász Marci hozza neked a kaját….” Na ez hihetetlen jó érzés.
Engem egyébként kikapcsol ez a munka, szeretem csinálni, ez is az életem része.
-Melyik dal áll legközelebb hozzád a lemezről?
-Mindegyik! (nevet) A Háttal magamnak két évig készült, két évig, gyúrtuk, faragtuk a Molnár Mátéval. Ő egy hihetetlen tiszta szívű ember, ahogy támogat, ahogy segít és végtelen nagy türelemmel teszi mindezt. Azt hiszem ez a dal életem egyik fő műve.
-Várható mostanában nagyobb koncert?
Igen! A Lord meghívott nyáron a Barba Negrába. Előttük fogok fellépni. Azt hiszem ez lesz a legnagyobb koncert idén, de minden koncertemen egyre többen vannak és az a szeretet, amit én a közönségtől kapok, az valami hihetetlen. Még most is minden koncert előtt izgulok, tök mindegy, hogy kicsi vagy nagy. A Horváth Charlie nyilatkozta egyszer, hogy ha már nem fogok izgulni a koncert előtt, akkor hagyom abba a zenélést. Na ezzel én is így vagyok.