A Sallai Péter énekes/multihangszeres/dalszerző vezette Bornholm az ezredforduló óta a magyar black metal színtér egyik jeles képviselője. Az aktív évek alatt néhány egyéb kiadvány mellett öt nagylemezük született, s eközben a horda folyamatosan, előre tekintve törekedett a fejlődésre. Ezzel a hozzáállással készül jelenleg is a 2021-ben megjelent Apotheosis album folytatása, továbbá körvonalazódik egy nagyszabású koncert megvalósítása. Mélyinterjúnk első felvonásában elsősorban ezen fejleményekről beszélgettünk Péterrel, ám idővel egyre mélyrehatóbb, leginkább a black metalt és a hozzá kapcsolódó szellemiséget érintő témák kerültek terítékre.
Hogy vagy? Mi zajlik jelenleg a Bornholm háza táján?
Nagyon sok minden történik egyszerre az életemben. A sok munka miatt nagyon elfoglalt, és egy kicsit fáradt vagyok. A zeneiparban dolgozom, és ez egy olyan időszak, amikor elég durván megszaladnak a dolgok. A zenekart illetően, készül az új lemez, amit szerettünk volna még idén megjelentetni, de egyéb teendők miatt úgy döntöttünk, hogy áttoljuk a jövő évre, a fennmaradó megelőző munkálatokkal együtt. Nagyjából 70 százalékos készültségű az anyag, de azért még sok munka van vele. Az egyéb elfoglaltságok előtérbe helyezése következtében a zeneírás eléggé háttérbe szorult a nyáron. Volt pár koncertünk a fesztiválszezonban, a Rockmaratonon és a Fekete Zajon, és hát azokra is készülnünk kellett. Történt egy változás a zenekari felállásban, merthogy Kertész Marci gitáros (Rivers Ablaze, ex-Special Providence) szeretett volna a további zenekaraira koncentrálni, így a helyére Kiss Péter érkezett (ex-Autumn Twilight). Ő huszon- éve jóbarátom, és elvállalta, hogy beugrós gitárosként kisegít bennünket a színpadon. Eddig remekül bevált a dolog, mindnyájan nagyon lelkesek vagyunk.
A legutóbbi lemezzel, az Apotheosis-szel mennyit tudtatok koncertezni?
Az utóbbi években keveset koncerteztünk. A covid miatt volt egy törés, amikor 2022-ben, a frissen megjelent Apotheosis lemezzel Budapesten indult volna egy teljes Európa-turnénk, amit négyszeri nekifutást követően az egyik társzenekar, a Dodheimsgard döntése végleg megakasztott. Ebből kisebb botrány kerekedett, és a turnéfelállás másik két tagjával együtt, akik a Keep Of Kalessin és még egy angol zenekar voltak, hoppon maradtunk. Gyakorlatilag nem tudtuk bemutatni a lemezt, csupán egyetlen belgiumi koncertet sikerült összehoznunk saját erőből. Ez az állomás is a turné része lett volna, egy fesztivál helyszín, és nagyon jól sült el egyébként. Voltaképpen én ragaszkodtam hozzá, hogy felléphessünk, és a fesztivál szervezőjével összefogva kötöttük le a bulit, aki emellett hálás is volt, mert segítettem betölteni a line-up megüresedett helyeit. Azóta egyetlen koncertünk volt az Analogban, majd idén nyárig semmi egyéb. Egyrészt dolgoztunk az új albumon, másrészt eléggé meg voltunk reccsenve az előbb említett dolog miatt.
Most viszont adódott egy nagyszerű lehetőség.
Így van. Ez a jelenlegi egy elég jó felállás, ezért úgy gondoltuk, itt lenne az ideje egy olyan hátterű és horderejű koncertet tető alá hozni, ami méltó ehhez az egészhez, amit eddig összehoztunk. Látjuk, hogy érdeklődés lenne ilyesmire, úgyhogy felmértem a lehetőségeket a fővárosban, és a Barba Negra bizonyult a legmegfelelőbb helyszínnek számunkra, ráadásul volt egy december 21-ei, szombati szabad időpontjuk, ami mellesleg a téli napfordulóra esik. Az ünnepek előtt ezt mindenki számára ideális időpontnak gondoltuk. Ennek fényében nagyon komolyan rákészülünk a koncertre, teljes vizuállal, kihasználva a LED-es kivetítőt is, törekedve rá, hogy igazán emlékezetes legyen a produkció.
A felpörgetett koncertszervezés mellett pedig tovább zajlanak az új album munkálatai is.
Igen, heves munka folyik a háttérben, mégha ez nem is nagyon látszik :). Az előző lemez a Supersize stúdióban készült Törökbálinton, valamint a mastert a neves Maor Appelbaum készítettette Los Angelesben. Most valószínűleg külföldön dolgozunk a felvételeken is, itthon szinte mindenhol a költségek csökkentése miatt digitális hátterűvé vált a teljes folyamat, ott még találni analóg pultokat. Nagyon jó itthon dolgozni, de nem szimpatizálunk a túlzott digitalizációval. A keverés pedig ha minden jól megy valószínűleg Franciaországban fog történni. Nagyon gondosan össze kell szervezni ezt a folyamatot, hiszen a külföldi lemezmegjelenéseknél előfordul, hogy nagyjából fél évvel, vagy akár egy évvel a megjelenés előtt alá kell írni a szerződést, több hónappal előtte le kell adni az anyagot, még mielőtt az emberek egyáltalán tudomást szereznének róla, hogy új album készül. Ez sem kedvez az időbeosztásunknak.
Abból kifolyólag, hogy a lemez egy része elkészült, a nyáron terveztünk új dalokat is játszani, ám a Rockmaratonon sajnos a csúszások miatt erre nem maradt időnk. Viszont a Fekete Zajon mind a kettőt sikerült eljátszanunk, és a közönség nagyon jól vette őket. A pozitív reakciókon felbuzdulva, valószínűleg a Barba Negrá-s bulin szintén elővesszük ezeket. Lesznek olyan számok is, amelyeket még soha nem játszottunk élőben. Számunkra is egy komoly feladatot jelent mindez, hiszen egy hosszabb koncertről van szó, nem egy fesztiválfellépésről; itt legalább kétszer annyi játékidő áll rendelkezésre, amit gondosan fel kell építeni.
Mennyi ez az idő?
Nagyjából nyolcvan-kilencven perc. Többet nem mertem bevállalni, mivel ebből a fajta zenéből szerintem ez bőven elég.
Te is ott voltál a barbás Mayhem koncerten. Az kétórás volt…
Az azért más dolog, ott fel volt építve korszakról korszakra a program, lemezenként mentek visszafelé. Komoly jelentősége volt a hosszú játékidőnek, a műsor visszatekintő jellege okán. Egy más volumenű dolog volt az, mint egy sima koncert. Általános esetben ők sem játszanak ilyen hosszan. Beszéltem is velük a koncert után, elmondták, milyen őrületes munka volt összehozni mindezt, főleg a vizuállal nagyon megizzadtak – ami folyamatosan ment a háttérben –, hogy minden klappoljon.
Lesznek előzenekaraitok?
Hát igen, ez mindig nagy kérdés. Ebben a stílusú zenében kevesen aktívak jelenleg, akik velünk együtt indultak. Ebből kifolyólag nehéz bárkit is felkérni, hogy előttünk játsszon. Van, akinél az ok főképp a büszkeség, de egyéb dolgok miatt is, mint az időben túl közeli koncert időpont. Nem igazán tudok olyan zenekart az itthoni színtérről, ami stílusban jól passzolna hozzánk. Így ez nem is volt cél. Mindig kilógtunk innen, a kezdetektől. Egy svéd barátom ajánlása útján egy mondhatni új zenekar, a Misery Oath is ott lesz velünk Svédországból. Ők egyébként régi arcok, merthogy az In Flames-szel együtt, göteborgi death metallal kezdték, aztán közbejött huszon- év pihenő, és most ismét összerakták a bandát. Stílusban inkább igyekeztünk egy olyan zenekart hozni, aki, ha el is tér az általunk képviselt irányvonaltól, de valahogy zenei felfogásban hasonlót csinálnak. Dolgozom is velük egyébként a vizuális dolgaikon. Jelezték, hogy nagyon szívesen eljönnek. Hozzáteszem, ránk jobban hatott a göteborgi death metal, még ha nem is azt játsszuk, mint például az thrash vagy az amerikai vonal. Harmadikként a Christian Epidemic kivált tagjaiból álló Ragály zenekar fog még csatlakozni hozzánk aznap este. Így, hárman fogunk fellépni.
Mit tudhatunk még az új lemezről?
Nehéz úgy beszélni az friss dalokról, hogy még javában formálódik az album. Ez tulajdonképpen az utolsó sáv feljátszásáig tart, sőt van, hogy minden kész, de valamit újra játszunk, mert a befejezett stúdiófelvételnél tűnik csak fel, ami a demóknál még egyáltalán nem, miszerint egészen másképp kellene feljátszani egy adott részt, hogy igazán jó legyen. Egyelőre túl sok mindent nem árulhatok el a lemezről, de megvan a címe és a koncepciója. A kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ahogy dolgoztam a számokon, egy idő után feltűnt, hogy azok gyakorlatilag szinte teljes terjedelmükben éjszaka készültek. Valahogy mindig úgy alakult a napom, úgy jött az ihlet. Egyébként is sokat éjszakázom a munkám miatt, de azért az szokatlan, hogy a Napot sem nagyon láttam, mialatt dolgoztam az anyagon. Ez rá is nyomta a bélyegét a zenére…
Vendégekre lehet számítani?
Nem igazán szoktunk külsős zenészeket bevonni a stúdiófelvételekbe. Nálunk ez nem a vendégekről szól, ami hallható, az zenekaron belül születik. Mike Wead, a King Diamond és a Mercyful Fate gitárosa ugyan felbukkant az egyik dalban a legutóbbi lemezen, és még anno a March For Glory And Revenge lemezre Pál Zoli a Sear Bliss-ből feljátszott egypár harsonatémát egy nem egyszerű előző este után. Jellemzően én komponálom meg a zene nagy részét, Juhász Dávid pedig a dobokért felel, már jó ideje. Épp ezért lassabb nálunk ez a folyamat, hiszen ahol több ember összehangolt munkájával állnak össze a dalok, ott talán gyorsabb az alkotás tempója. Nálunk nekem kell végiggondolni az összes hangszert, többek között a billentyűket, amiket a koncerteken nem élőben szólaltatunk meg már hosszú évek óta. Meg kell várni a megfelelő lelkiállapotot, ki kell jöjjenek a témák a maguk idejében. Mindent fejben kell tartanom, ami különösen a felvételekkor nehéz, amikor szinte egy teljes lemezt kell memorizálni. Segít a demo, de ott kell lennie mindennek. Ez nagyon megterhelő, és hatalmas megkönnyebbülés, amikor az ember mindezt kijátszotta magából, és befejeződik a folyamat úgy, hogy nem őrül bele :). Emellé persze ott a borító, a színpadi megjelenés, vagy éppen a teljes koncert vizuál, ahogy ezúttal. Civilben pedig nagyon komoly grafikai projektjeim vannak, nagy felelősséggel… Kemény tud lenni a napirend, nem is játszom annyit az ördöggel az éjszakában, mint régen :).
Ezúttal mik az elképzelések a stúdiómunkát illetően?
Nagyon sok tapasztalatot szereztünk az előző album felvételei során. Bár igazából minden egyes lemezhez kapcsolódó stúdiózás rengeteg tanulságot jelentett számunkra. Amikor az említett March For Glory And Revenge albummal elmentünk a Pannónia Stúdióba, azt gondoltuk, hogy, na most itt vagyunk a világ tetején, mindent megtudunk a stúdiómunkáról, és olyanok leszünk, mint a profik. Aztán négy-öt lemezzel később itt vagyunk, és még mindig előfordul olyasmi, hogy mihelyst befejeztünk valamit, a dobok vagy a gitárok rögzítését, de akár az egész hangszerelést tekintve arra jutunk, hogy ezt legközelebb teljesen másképp kell csinálni. Ez egy örök tanulási folyamat. Ebben is igyekszünk továbblépni. Persze mindig úgy van, hogy az ember próbál az adott pillanatban a lehető legjobb tudása szerint teljesíteni. Úgy érzem, ilyen formán most is összejön egy bizonyos szintlépés.
Ez miben nyilvánul meg jelen esetben?
Kevesebb lesz a hosszabb szám, inkább több, de rövidebb dal kerül a lemezre. Ez egyrészt azon alapul, hogy mit tanultunk más zenészektől a dalszerzést illetően. Mint már említettem, Mike Wead feltolt egy szólót az Apotheosis egyik tételében, s akkor sokat beszélgettem vele a hangszerelésről és apróbb trükkökről. De komolyzeneszerző is osztott meg velem apró belső információkat, mitől lesz egy zene zeneibb. Nálunk ettől függetlenül mindig improvizatív az ötlet, tehát amit az ember magában belül hall, azt igyekszik hangszerekkel megszólaltatni, de ha ezzel egyidőben ott van emögött a tudatosság, az egészen más szintű végkifejlettel tud járni. Ha ezzel a szemlélettel hallgatja az ember azokat a lemezeket, amiket évtizedekkel korábban ismert meg, elkezd teljesen más dolgokat hallani benne, amiket azelőtt észre sem vett. Ezt a rengeteg megtapasztalást, felismerést a következő lemezfelvételnél igyekszik az ember kamatoztatni, hogy abból valami nagyobb dolog legyen.
Az új dalok rövidsége a hangszerelésre, a korábban megszokott epikus hangvételre, az építkező jellegű megoldásokra is kihat?
Egyetlen olyan dal lesz, pont a címadó, ami építkezősebb, éppen a kontraszt miatt, hogy elüssön a többi, tömörebben megfogalmazott darabtól. Az epikusság megmarad, de más megközelítésben: jóval agresszívebb dalok lesznek, ugyanakkor a kialakult, csak a Bornholmra jellemző stílusjegyek továbbra is tisztán felismerhetőek maradnak. Sok esetben direktebbek a kompozíciók, mégsem egyszerűbbek, mert a rövid terjedelem ellenére komplex, nehezen előadható megoldásokat alkalmazunk. Azt mondanám, hogy a korábbiaknál black metalosabb lesz a végeredmény, amit talán legjobban a régi norvég vonal azon részéhez lehetne hasonlítani, amikor kezdett nagyon zeneivé válni a színtér. Ez egy rövid ideig tartott, mialatt az Emperor kihozott két, a Covenant egy lemezt, de a Dissectionnek, Dimmu Borgirnak is volt pár releváns megmozdulása ehhez kapcsolódóan. Mindenesetre, nem múltidéző anyag lesz, mi leszünk itt és most.
Egyébiránt, ahogy én látom, a mai black metal átváltott egy monotonabb, a mély filozófiai hátteret, szellemi tartalmat mellőző hangvételbe. Mi ezzel teljesen szembe megyünk. Nagyon kevés kortárs zenekart hallgatok ebből kifolyólag. Valami nagyon megváltozott mára, és pont ezért igyekszünk merőben más oldalról hozzáállni ehhez az egészhez. Mondhatjuk, hogy a motiváció és a megközelítés nálunk ugyanaz, mint a kezdeteknél. Nem megyünk a trendekkel, nincs álköltészet, se úgymond népnevelő célzat. Nyilván számos körülmény megváltozott közben, így a rögzítés minősége, technikai háttere, de ezek mellett a dalszerzői észjárás is. Mai fejjel jóval nagyobb szellemi munkán alapul a számok születése, ám a zenét körül lengő mentalitás a black metal megalakulásának jellegzetességeit idézi, amelyet a színpadon is igyekszünk úgy visszaadni, amely formájában ma már nem is igazán létezik.
Mire gondolsz pontosan?
Valamennyire még benne vannak a köztudatban a black metal létrejöttéhez vezető, illetőleg azt alakító lemezek, de a gondolatiság és a hozzá tartozó zeneiség más irányt vett. Nincsenek olyan dalok, mint régen, amikre felkaptam a fejem, hogy azta, ilyet is lehet csinálni. Akkoriban szinte mindegyik lemezen voltak ilyen tételek, és ezek mind más-más irányba tartottak, mégsem mentek magukkal szembe, hanem megújították magát a metal műfajt. A black metal eredendően önmaga akart lenni, nem kívánt részévé válni semminek, így a metal színtérnek sem. Nem akart megfelelni senkinek. A black metal zenekarok mindennel szembe mentek. Egyesek ezt úgy fogalmazták meg, hogy a black metal bandák legfőbb ellensége a többi metal banda volt. Annyira úgy érezték, hogy megfeneklett a műfaj, hogy elkezdtek minden ellen fellázadni. Ennek folyományaként például még a Therion (a később létrejött szimfonikus metal stílus egyik legelső képviselője) is kapott tőlük fenyegetéseket. Az egy ilyen világ volt. Gyűlölték az akkor divatosnak számító death metal vonalat is.
Az olyan sajátos témákat, mint az okkult tanok, spiritualitás, kilépés a modern világ szabályai közül, mindegyikük nagyon komolyan vette; persze aztán ez is átfordult úgymond vicc kategóriába… Amivel anno a black metal szembe ment, annak mára teljesen a részévé vált. A zenekarok igyekeznek egymásra hasonlítani, egy felkapott irányzathoz idomulni, hovatovább a zeneipar jövedelmező elemeivé válni, és nagyon távol kerültek attól, amit anno az a két-három zenekar képviselt, amik kezdetben 20-30 embernek játszottak, és a munkásságukból idővel egy globálisan ismert irányzat alakult ki. Ám ez a folyamat nálunk nem mutatkozik meg, nincs igény a ma közvetített mondanivalóra. A zene, az attitűd és azt eladni két teljesen különböző dolog…
Folytatása következik.
Jegylink: https://tixa.hu/bornholm_barba-negra