Már gyerekkoromban a zene egyet jelentett egy fizikai dologgal, egy tárggyal, amin a zene van. Emlékszem, szüleimtől mindig CD-t kértem, egy listám volt, ami mindig bővült, és minden születés-, névnap, karácsony a CD lemezek körül forgott. Emlékszem, ahogy a szobámban nézegettem mindig a borítókat, olvasgattam a dalszövegeket a bookletben, miközben hallgattam a zenét.
Kamaszként, amikor magamnak vettem a lemezeket, minden zsebpénzem erre költöttem, és valahogy soha nem érintett meg az, hogy már ingyen is hozzá tudnék férni a misztikus interneten. Úgy éreztem, hogy nem érdekel, nekem a zene egyenlő ezzel az élménnyel, így lehet csakis teljes az, ahogy a zenét megközelítem. Rendületlenül vásároltam a lemezeket, speciális kiadásokat, később már dvd lemezekkel kiegészítve.
Boldog voltam, ha sikerült valami régóta keresett lemezre rábukkanni, akkor is, amikor már az összes barátom letöltögette az albumokat. Végül én is megvettem az első mp3 lejátszómat, de a CD maradt, onnan digitalizáltam be az albumokat. Évek teltek el, megérkezett a Spotify, az Apple Music, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem érdekel a fizikai lemez, sőt azt sem tudtam megmondani mikor vettem utoljára CD-t. A gyűjteményemet elajándékoztam, hiszen semmilyen értéket nem képviseltek már számomra, úgy éreztem, csak a helyet foglalják, teljesen fölösleges tárolni őket. Évek teltek el így, majd a COVID idején, legfontosabb szövetségesemnek (Szia Tündi!) köszönhetően kapcsolatba kerültem a vinylekkel.
Elkezdtem én is vásárolgatni őket, és azt vettem észre, hogy újra az az érzés tölt el, ami régen, még kamasz koromban: az öröm egy-egy új lemez láttán, az élmény ahogy ülök a szobámban és a kezemben tartom a régóta keresett, vagy esetleg új megjelenést. Ezzel pedig egy teljesen új és egyszerre ismerős világ nyílt meg számomra: újra fizikai lemezek gyűjtésébe kezdtem, úgy hogy semmilyen körülmények között nem mondanám le az Apple Music előfizetésemet.
De mit is adhat 2025-ben a lemezgyűjtés? Sokat hangoztatott közhely, de valóban a vinyllemezek reneszánszát éljük. Elképesztő mennyiségben készülnek az új albumok különböző színvariánsai, de ami tényleg leginkább zavarba ejtő: villámgyorsan el is fogynak a különleges kiadások, köszönhetően a megnövekedett igényeknek. Egy picit hasonlóan változtak meg a trendek, mint a koncertbelépők piacán: míg 10 évvel ezelőtt sokan az utolsó napig vártak egy-egy koncertjegy megvásárlásával, ma már nem ritka hogy egy évvel a koncert előtt, az értékesítés megkezdésének napján elfogynak a legjobb jegyek (ha nem az összes).
Ez a trend figyelhető meg valahol a vinyl gyűjtésben is: gyorsan lemarad egy-egy ritkább kiadásról az, aki nem figyel eléggé. De a leginkább égető kérdés szerintem az: vajon mi lehet ennek a vinyl reneszánsznak az oka, ami életre hívta az egészet, úgy, hogy közben a streamingelt zene ugyanúgy megmaradt mint elsődleges zenehallgatási mód? Véleményem szerint ez sok tényezőből tevődik össze, de az elsődleges szempont szerintem az igény, hogy újra legyen fizikai kapcsolat a zenével.
Lássuk be, gyűjteni jó dolog, valahogy az emberekben alapvetően benne van a gyűjtési vágy. Én úgy gondolom, hogy valahol a trendek ciklikussága nevezhető meg az egyik okként, hiszen sok-sok év telt el úgy, hogy a fizikai adathordozók kikoptak az emberek életéből, és felnőtt úgy egy fiatal generáció, hogy lemezekkel már nem is nagyon találkozott. Az, hogy a vinylek egyre erősödnek, már a 2010-es évek végén érezhető volt, de igazán a COVID után robbant be, és vált a koncertek mellett, a zeneipar fókuszpontjává. De miért is jó lemezeket gyűjteni, úgy hogy mellette streamingen hallgatjuk a zenét?
Ezt a kérdést én is sokszor feltettem magamnak, de a válasz, legalábbis számomra mindig ugyanaz volt: jó érzés az, hogy van egy fizikai kapcsolat a zenével. Az hogy újra lehet „rajongani” új megjelenésekért, amik túlmutatnak azon, hogy megjelenik a telefonomom az üzenet, hogy „xy album a könyvtárban elérhető”. Egyszerűen teljesen más élmény az egész rituáléja a lemezhallgatásnak, és közhely tudom, de tényleg máshogy szól, mint streameltzene. Organikusabb, melegebb, valahogy sokkal közelebb érzi az ember magához. Az élmény, amikor a kezedben tartasz egy albumot, és látod a gyönyörű borítót, majd kiveszed a lemezt, felhelyezed a lejátszóra, és elindul a zene. Egy teljesen más élmény. Zenét tudok hallgatni Apple Music-on, vagy bármelyik streaming platformon, de ezt az élményt csak így kaphatom meg.
Egy olyan élményt, amiről már én is azt hittem, hogy elveszett valahol a múlt homályában, és én sem tudtam, hogy valójában mennyire jó dolog. Valahol egy erősebb kapcsot jelent a zenével és azzal, ahogy az alkotó eredetileg szánja: az album formátummal. Véleményem szerint a streamingelt zene térnyerése magával hozta azt, hogy inkább egy-egy dalra fókuszált mindenki, mintsem magára az albumra, amely legtöbb esetben több mint 10-12 dal gyűjteménye, amik azonos időben születtek.
A lemezhallgatásnak köszönhetően sokkal jobban át lehet élni az albumok ívét, ahogyvalahonnan valahova tart, miközben újra és újra rácsodálkozol arra: valójában milyen jó megélni ezt az egész élményt, ami sokszor így többet tud adni, mint amikor Spotifyról streameljük a zenét.
Ezért aki kicsit is érez késztetést arra, hogy kipróbálja, milyen is lemezeket vásárolni, csak javasolni tudom: vágjon bele, egy olyan univerzum nyílik meg így, ahol a zene egy teljesen új dimenziót kap.